Filmes mítoszok nyomában III. rész – Parajelenségek (Paranormal Activity, 2007)

Sorozatunk harmadik részében jön az utolsó nagy hype, egy különleges mestermunka, amit teljesen más módszerekkel etettek meg a közönséggel, mint azt az előző két film (Cannibal Holocaust, Ideglelés) esetében. 

Parajelenségek (Paranormal Activity, 2007, rendezte: Oren Peli)

2007-et írunk: az internet már divatba jött, éledezett a közösségi média, így közel 10 évvel az Ideglelés után a filmmarketing már nem volt elegendő arra, hogy sima plakátokkal reklámozzon egy filmet, így az elterelődött az online irányába. Mivel már mindenki tudta, hogy a blair-i események egy jól felépített kamura épültek, az elsőfilmes izraeli rendező, Oren Peli gondolt egy merészet: az online média segítségével elkezdte reklámozni a filmjét, amely hatalmas sikert ért el… De menjünk sorjában!

Oren Peli szoftverfejlesztőként végzett egy amerikai egyetemen, de szeretett volna belekóstolni a filmezésbe is, és az általa kívánt filmet saját maga akarta megvalósítani. Mivel 11 évesen nagy hatással volt rá az Ördögűző, és értett a filmszerkesztő programokhoz is, nem volt kérdés, hogy egyedül fogja létrehozni élete első művét. A Parajelenségek ötlete saját élménye által kelt életre: egyik éjszaka, miközben feküdt az ágyában, a feje fölött lévő polcról magától leesett egy kicsiny dobozka. Ám az esés maga túl távolra sikeredett ahhoz, hogy magától essen le, inkább mondhatni, hogy „valami” lelökte. Ezt tovább gondolva fogalmazódott meg Peliben, hogy ezt teszi a film eredeti koncepciójának;  mivel igazi forgatókönyvet nem írt hozzá, a forgatás során a szereplőknek improvizálni kellett.

Az elkészült filmet Peli a saját kamerájával és saját házában forgatta le, nagyon kevés, 9 fős stábtaggal. A 2006-ban, mindössze tíz nap alatt leforgatott és 70 órányi nyersanyagból összevágott film 2007-re elkészült, és a direktor úr csak DVD-n szerette volna megjelentetni, viszont hiába vetítették le számos fesztiválon, nem lelt kiadóra. Mígnem két évvel később a Paramount és a DreamWorks (aminek Steven Spielberg az alapító tagja) felkarolta, majd a rendezővel közösen kieszelték, hogyan is lehetne moziba küldeni. 350 ezer dollárért felvásárolták a film jogait, és hozzáláttak a nagy tervhez.

A tesztvetítések során felvették a közönség reakcióját, és azokra helyezték a hangsúlyt az előzetesekben, majd agresszív online kampányba kezdtek. Újra elkezdték fesztiválokon vetíteni a Parajelenségeket, a legnagyobb filmes oldalakra pár animgifet tettek ki egy kísérő szöveggel, a mozikban a nézői reakciókat bemutató trailert levetítették a filmek előtt, a tévékben pedig gyors, 1-2 másodperces, felvillanó szpotokat tettek a reklámok közé az ijesztőbb részekből.
A stúdió ráadásul felkérte az egyik legnevesebb parajelenségkutatót, Christopher Chacon-t, hogy segítsen a promotálásban, melynek ő szívesen eleget is tett. Az emberek beszélni kezdtek a filmről, egymásnak küldték a linkeket, a fórumokon ez lett a főtéma, és a legnagyobb horroroldalak (Bloody Disgusting, Fangoria) is beszálltak a reklámozásba. A mozipremier előtt pár nappal 11 amerikai város középiskolájában levetítették a filmet, és az iskolások vírusszerűen kezdték posztolgatni fórumokon az élményeiket. A marketing működött, a közönség tűkön ülve várta a premiert.

Bár mindenki egy átlagos horrorra számított, a film megtekintése után azonnal elkezdődött a hype, miszerint megtörtént eseményeken szerepelnek a filmben, mivel a két főszereplő nem jelent meg a premieren és az azt követő díszünnepségen sem. Ezt megcáfolandó, pár nap múlva egy közönségtalálkozón az összes szereplő és készítő jelen volt, és szívesen válaszoltak bármilyen kérdésre.  A kézikamerás műfajt megreformáló alkotás híre (és álhíre) akkora sebességgel terjedt a médiában, hogy a mindössze 15 ezer dollárból készült film csak a nyitóhétvégén 19 milliót termelt, világszinten pedig meg sem állt 193 millió dollárig (a nyitóhétvégén elért összeg rekordját egy évvel később épp a folytatás döntötte meg). Roger Ebert ismert amerikai filmkritikus is elismerően nyilatkozott a filmről, 3 és fél csillagot adva a maximális 4-ből, és a Rottentomatoes oldalon is 83 %-on állt a premier idején. A Parajelenségek bekerült a Rekordok könyvébe, mint a legkevesebb pénzből forgatott legtöbb bevételt hozó alkotás, pont az Idegleléstől vette el ezt a címet, és számos kritikai díjat is bezsebelt.

A DVD-megjelenésre is készítettek egy érdekes marketingfogást: az előrendelők között versenyt hirdettek, az első 1 millió megrendelő megkapta a DVD-n a film eredeti változatát is (erről bővebben később), és további ezer ember egy extra jelenetre kapott lehetőséget, amiben megköszönhetik a fim létrejöttét; ehhez emailben kellett jelentkezniük a készítőknél. Érdekes húzás volt, mert lényegében az összes példányon rajta voltak ezek az extrák, de csak bizonyos menükombinációval lehetett őket előcsalogatni.

Oren Peli és Jason Blum (aki a film és a Miramax kiadó producere is volt egyben) szekere ezután beindult, olyan neves rendezőkkel dolgozhattak együtt, mint például a Fűrészt jegyző James Wan és Leigh Wannell páros, vagy a horrorrendező Rob Zombie. Wannellékkal közösen hozták össze az Insidious-filmeket, Zombieval pedig a Salem lordjain dolgozhattak. A Parajelenségek folytatását pedig egyenesen Brian De Palma rendező követelte személyesen, innen volt a pletyka, hogy ő is rendezte volna. Szerencsére/sajnos nem így lett, így az első részből merítkező három folytatás eltérő színvonalon mozgott, bár a hozzájuk kapcsolódó két spinoff pedig kifejezetten jóra sikerült.

Érdekességek:

A film eredetileg a 2007-es Los Angeles-i Screamfesten mutatkozott be, ahol Katie Featherston megnyerte a Legjobb színésznő díjat.

A DreamWorks eredetileg remake-elni szerette volna a filmet, több pénzből és ismertebb színészekkel újraforgatni, hogy félelmetesebbé tegyék, de Blum és Peli ebbe nem egyezett bele.

A szereplőket nem volt nehéz összeválogatni: Oren Peli a Katie-t alakító Katie Featherston-t ismerte korábbról, Micah pedig az egyik barátja volt.

Katie az egyetlen szereplő, aki az összes folytatásban szerepel valamilyen módon.

Egy városi legenda szerint Spielberg a film megtekintése után véletlenül bezárta magát a saját fürdőszobájába, majd a Parajelenségek dévédéjét egy szemeteszsákban hurcolászta a munkahelyén, meggyőződve, hogy a lemez szellemjárta.

A filmhez összesen három féle befejezés lett forgatva, ebből az eredeti kétszer hosszabb a többinél.

A három befejezés:
1.  Az eredeti befejezés szerint a rendőrök másnap betörnek a lakásba és agyonlövik Katie-t.
2. A második befejezésben Katie elvágja a saját torkát.
A harmadik végződésben, amelyet maga Spielberg javasolt, és amit a mozinézők is láthattak, Katie-t megszállja a démon és megöli Micah-t.

A 2010-es Oscar-gálán Steve Martin komikus és Alec Baldwin színész nagy sikerrel kiparodizálták a Parajelenségeket.

Párhuzamosan készült egy hasonló című mockbuster-sorozat is a híres Asylum-stúdió berkein belül: a Paranormal Entity és folytatásai mind az eredeti filmek premierjének környékén kerültek a mozikba.

Mivel a forgatás során elég szűkös volt a hely, a háttérzajokat és hangokat az utómunkák során adta Peli a filmhez.

A filmben Diane-t, az első megszállottat alakító Ashley Palmer lett volna Katie szerepére kinézve, ám ő akkor már ismert színésznő volt. A Survivor túlélőshow akkori showrunner-je, Katie Gallagher ugyancsak erre a szerepre volt kiválogatva, ám ő nem ért rá a folyamatos utazgatások miatt. Peli mindenképpen ismeretlen fiatalokat akart a főszerepekre.

Az ebédjelenetben használt kés ugyanaz, mint amivel Katie megöli magát az alternatív befejezésben.

Katie és Micah kezdetben 500 dollárt kaptak a szerepükért, ám a szerződésük szerint siker esetén részesedést kellett kapniuk a bevételből, így 2010-re már 12 millió dollárral lettek gazdagabbak.

A forgatás során mindenki fekete ruhát viselt, elkerülve az esetleges becsillanásokat és fényvisszaverődéseket.

A film eredetileg nem tartalmaz se nyitójelenetet, se végefőcímet. A DVD-verziókon azonban egy perc sötét után mégis megjelenik a stáblista.

Jason Blum egy évvel később megalapította a Blumhouse kiadót, ami azóta az egyik legnagyobb presztízsű vállalat lett a filmiparban, minőségi, főként horrorfilmekkel garantálva a sikert.

Hozzászólások

hozzászólás