Fejlesztő: Obsidian Entertainment; Kiadó: Private Division; Platform: PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch
Ma debütál az RPG-rajongók körében népszerű The Outer Worlds második kiegészítője, amit hosszúra nyúlt várakozás előzött meg, így hát leteszteltük az alapjátékot.
Már 2019 októberében megjelent a Take-Two Interactive égésze alá tartozó Private Division nevű kiadó játéka, a The Outer Worlds c. egyjátékos sci-fi/RPG, amit az Obsidian Entertainment fejlesztett. A tengerentúli alkotógárda korábban olyan klasszikusokkal rukkolt elő, mint a Star Wars: Knights of the Old Republic II – The Sith Lords vagy a Fallout: New Vegas. Ezért ahogyan arra számítani lehetett, újfent szerepjátékkal örvendeztették meg a műfaj rajongóit. Tesztalanyunk játékmenete és mechanikája kísértetiesen hasonlít az utóbbi franchise játékaira, ami azért sem a véletlen műve, mert rendezéséért az a Leonard Boyarsky és Tim Cain a felelős, akik anno az Interplay féle első két Fallout játékon is bábáskodtak.
A 2355-ben játszódó The Outer Worlds-ben főhősünk hibernálást követően felébred egy gyarmatosító űrhajón, aminek a galaxis peremén található Halcyon rendszerbe tartva nyoma veszett. A baleset azonban nem pusztán a véletlen műve és utazásunk során különböző összeesküvés-elméletek bontakozódnak ki. Innentől fogva ránk, vagyis a játékosra hárul, hogy a történet milyen irányba halad tovább, ugyanis számos karakterrel és frakcióval ismerkedhetünk meg, éppen ezért – ahogy a való életben is – nem elhanyagolandó, hogy miként kommunikálunk másokkal. Minden egyes párbeszédünknek és ezáltal cselekedetünknek súlya van.
A több szálon futó cselekmények mozgatórugója a fő- és mellékküldetések, melyek teljesítése után tárgyak, tapasztalati pontok vagy pénz ütheti a markunkat. Vannak olyan NPC-k, akik kapcsolattól függően legénységünk tagjaként folytatná velünk kalandjainkat. XP-k mellett javallott minden egyes cuccból a lehető legtöbbet összegyűjteni, mivel a térképeken számos olyan pontot (automatát vagy kereskedőt) találhatunk, ahol eladhatunk (és vásárolhatunk) fegyvereket, páncélokat, sisakokat, életerőnövelőket és kacatokat. Mindezekből persze szép számmal rálelhetünk elszórva is például ládákban és az ellenségeinknél. A Borderlands játékokra jellemző fejlődési rendszer remekül működik a The Outer Worldsben. Szintlépések után fejleszthetjük képességeiket és a pénztárcánk méretétől függően akár fegyvereinket és ruházatunkat is felturbózhatjuk.
A harcrendszer szintén kísértetiesen emlékezetet a Gearbox üdvöskéjére. Többféle fegyvertípus közül mazsolázhatunk, változatos képességekkel: nem mindegy, hogy melyik nemezisünk ellen milyen fegyverrel lendülünk támadásba, mivel van köztük olyan, amelyiknek nagyobb az ellenálló képessége, ha mondjuk lángszórót vetünk be ellene, ugyanakkor sokkoló pisztollyal sokkal könnyebben kicsinálhatjuk. Sajnos ellenségtípusokból kevéssel találkozhatunk, és furcsa módon bármelyik planétára utazunk, mindenhol ugyanazzal az állatvilággal szembesülünk.
Grafikailag Unreal Engine 4 működteti a The Outer Worlds-öt. A tájak kidolgozottsága figyelemreméltó és aprólékos, a készítők odafigyeltek a legutolsó fűszáltól a legsötétebb sikátorig gyakorlatilag minden egyes pixelre. Űrutazás videojátékban még soha sem volt ennyire magával ragadó, akad a történet során néhány töltelék misszió, melyekkel valamelyest csökkenhetett volna a játékidő, de az összkép igencsak változatosra sikeredett, s ennek a három különböző befejezés a bizonyítéka. A Peril on Gorgon címmel megjelent első DLC-re érdemes beruházni, mert ezzel a kiegészítővel együtt válik igazán kerekebbé a sztori, mely a mai napon megjelenő Murder on Eridanosszal tovább bővül.
Legutóbb ezt értékeltük:
