
Éleny
Egyetlen szűk helyen, gyakorlatilag egyetlen szereplővel játszódik a bő másfél órás történet, ami igenis tud szórakoztató és érdekfeszítő lenni. Egyszerre idézi meg a klasszikus sci-fiket és felel meg a mai elvárásoknak, nem hibátlan, de érdemes időt szánni rá. A „főszerepre” esélyes volt Anne Hathaway és Noomi Rapace is, végül Mélanie Laurent lett a befutó, aki meggyőző alakítást nyújt a szorult helyzetben lévő, a múltra csak homályosan emlékező fiatal nő szerepében.
Egy fiatal nő (Mélanie Laurent) egy kriogenetikus kamrában ébred, ahonnan látszólag nincs menekvés. Nem tudja, ki ő, mint ahogyan azt sem, mikor és hogyan került ide. A M.I.L.O. (Mathieu Amalric) nevű vezérlőrendszer az előre beprogramozott szigorú protokoll szerint teszi a dolgát érzelemmentesen. Bár a kapszulát sehogyan sem sikerül kinyitnia, az internetelérés és a telefonálás lehetősége többé-kevésbé biztosítva marad számára, így a fokozatosan visszatérő emlékek hatására intenzív keresésbe kezd és a rendőrséget is értesíti. Ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, úgy fogy az oxigén és csökken az esélye a túlélésre.
A film végére természetesen kiderül, ki is ő valójában, mikor és hogyan került ebbe a kilátástalan helyzetbe és az is, hogy hol és mikor játszódik a cselekmény. Vannak előre kiszámítható dolgok és vannak meglepetések, de a történet gyakorlatilag egyszereplős marad és az élni akarásról szól. A nő megpróbálja összeszedni és rendszerezni az emlékeit és valahogy kijutni a kamrából, egy idő után már az sem érdekli, mi várja odakint, csak legyen túl ezen az állapoton. 

A sztori a klasszikus sci-fiket idézi, amikor maga egyszerű módján keres válaszokat az élet nagy kérdéseire. Eközben egy modern, XXI. századi és meglehetősen aktuális témájú filmet kapunk, ami talán moziban is megállná a helyét, de ezúttal (is) be kell érnünk a streaminggel.



