Fejlesztő: Kojima Productions, Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS5
Rengeteg új tartalmat és vizuális ráncfelvarrást is kapott a Death Stranding Director’s Cut, de vajon kinek érdemes beneveznie az új változatra?
Csaknem két éve már, hogy a világ végre megismerte Hideo Kojima legutóbbi lázálmát és végre kiderült a nagy titok, hogy mi ez az őrület, amiben egy kisbabát hurcol a főhős és akinek egyébként nagyon fura földöntúli szellemekkel kell megküzdenie két pisilés közben. Arról nem is beszélve hogy lehet-e izgalmas, ha a játékélmény jelentős százaléka csomagok hurcibálásból áll, A-ból B-be, egy kietlen sivatagi tájon. Maradjunk annyiban, hogy a Death Stranding fogadtatása vegyes lett, s ha az értelmező szótárban kellene illusztráció a megosztó szóhoz, akkor a borítót simán oda lehetne biggyeszteni.
A kalandnak aztán lettek ugyanúgy rajongói, mint értetlenkedő utálói is – egy dolog azonban biztos. Nem merült el az érdektelenség mocsarában és a mai napig is eléggé felszínen maradt, szinte része a mindennapjainknak azóta is. Tavaly nyáron kijött a PC változat, most pedig elérkezett az idő, hogy PS5-re is optimalizálják. A Sony mostani stratégiájával azonban sokszor nem csak egy patchet adnak ki, amiben az új gép lehetőségeihez igazítják az élményt, hanem kap egy új kiadást az adott cím, amit kitömnek ilyen-olyan extrákkal. Pontosan ez történt jelen esetben, az új verzió a Director’s Cut alcímet kapta, ami azért minimum megmosolyogtató, hiszen Kojimának minden tekintetben szabad keze volt eleve, plusz ki is fejezte anno ellenérzését egy ilyen címke ellenében.
Jelen tesztünk rendhagyó lesz, leginkább ezen új tartalmakra fogunk fókuszálni, s annak kapcsán hogy az alapjáték mekkora figyelmet kapott, a sztori és játékélmény részeket most átugorjuk. Kezdjük magával az árazással, ami barátinak mondható. Ha valaki újonnan vág bele, akkor a PS5 változat nem drágább, mint a PS4 deluxe edition, ami már jelentős árcsökkenésen esett át, továbba ha valaki rendelkezik az alapjátékkal (ami már három mozijegy áráért is beszerezhető volt), akkor némi pluszért (nagyjából 10 USD-nyi összegről beszélünk) update-elhetjük azt.
Aki az utóbbi táborba tartozik, annak rögtön a régi játékállás áthozatalával indulhat a móka, ez azonban nem teljesen sikerült zökkenőmentesre. Kezdésnek be kell lépni ugyanis a PS4 változatba, és még csak nem is elég ha a főmenüig, hanem be kell töltenünk az átvinni kívánt állást. Ha történetesen nem vagyunk csomagleadási pontnál, akkor el kell mennünk oda és meg kell nyitni az ottani konzolt, hogy a legutolsó menüpontban ki lehessen választani az exportot. Kapunk is némi litániát, hogy mi mindent fogunk elveszíteni (nagyjából a terepen hagyott felszerelések, csomagok, stb.), illetve extra kellemetlenség, hogy azoknak akik küldetés közben hagyták ott a játékot, azoknak először be kell fejezniük azt (nincs annál kellemetlenebb, amikor valaki azért veszi elő a régen félbehagyott játékot, hogy végre jobb minőségben játszhassa, de előbb még a régi verzióval kell szenvednie egy sort, hogy ezt megtehesse).
“Kis áldozat egy nagyobb jóért” – gondolhatnánk és így voltam én is, de részemről itt nem ért véget a kálvária. Az történt ugyanis, hogy a sikeres áthozatal után (nekem nem volt nagyobb gond, mert anno befejeztem és végigvittem a kalandot), pár órás ismeretség után elkezdett fagyogatni a játék. Onnantól kezdve pedig azt a játékállást nem is volt hajlandó már betölteni, vagy egy régebbit kellett elővenni, vagy újraexportálni a PS4-est. A teljes képhez hozzátartozik, hogy tesztet premier előtt kezdtük meg a hazai forgalmazónak hála, így a megjelenéskor érkező patch simán kijavíthatta már a hibát (egyszer csak már nem jött újra elő) mindenesetre nekem napok mentek el, mire rendeződött a dolog. Ha valaki hasonlóba futna bele, annyi jó tanácsom van, ha egy állást nem is lehet megnyitni, akkor előbb töltsön be egy olyat amit igen és csak azután próbálja a kérdéses mentést, nem pedig direktben, elsőre.
Kis kanyar után most már térjünk rá valóban az újdonságokra. Ha valaki sztori bővítésre vágyik, annak némileg csalódnia kell. Vannak ugyan új küldetések és tennivalók, de semmiképp sem szabad olyasamire számítani, amit például nemrég a Ghost of Tsushima Director’s Cut-ban Iki szigetével kaptunk. Van pár új futárfeladat, amelyek meglepő módon behozzák az univerzumba a Half-Life-ot és a Cyberpunk 2077-et (ezekkel kapcsolatos relikviákat kell előkeríteni), illetve akad egy új terület is, ahol pár új küldetést kell lejátszani. Ezek alapvetően eléggé lopakodós jellegűre sikerültek, vagyis a játék erősen sugallja, hogy eképpen oldjuk meg őket. Ha hozzávesszük, hogy egy gyakorlatilag részletesebb gyakorló lehetőség is van(ezt a bázisokon választhatjuk a lőtér opciót választva és szinte minden harci helyzetet kipróbálhatunk), akkor egész nyugodtan nyugtázhatjuk, hogy Kojima szannak minden bizonnyal hiányzik a Metal Gear világa. Nekem legalábbis egyértelműen ez ugrott be ezeket látva, a tutorial feladatok például a VR Missionst idézik.
A másik nagy újdonság – ami már a trailerekből is kiderült – az a versenypálya. Mivel a játék rendelkezik mindenféle szállító járművekkel (motorok és teherautók voltak az eredetiben), ezért hozzácsaptak még egy sportautót és az autópályákhoz használt elemekből építettek nekünk két pálya variánst is, amin mindkét irányban megméretethetjük magunkat. A dolog csak annyiból vicces, hogy az alapjáték finoman szólva sem a legjobb jármű fizikáról volt híres, továbbá az egész annyira távol áll a Death Stranding világától, hogy azt nem is tudom miképp írhatnám le. Fura dolog éljenző nézőket látni a versenypálya mellett, amikor egy városba betérve ezzel ellentétben csak a kietlen pusztulatot látjuk és egy lélekkel sem találkozunk. De lehet Sonys (Naughty Dogos) hagyományként jött az ötlet, ahogy a Crash Bandicoot és a Jak and Daxter esetében is kaptunk egy-egy go-kart bővítést az alap trilógiákat követően (csoda hogy az Uncharted és a The Last of Us esetében nem – hasonlóképp nem tudnám komolyan venni azokat sem). Maradjunk annyiban, hogy a Gran Turismo fejlesztőinek egyelőre (emiatt legalábbis) nem kell izgulniuk.
Az új tartalmakat megtalálni külön feladat – nem adják magukat könnyen. Egy-egy elejtett félmondat utal a helyekre, vagy pár kósza e-mail jelenthet támpontot, de nincs a szánkba rágva, hogy hová menjünk. Szerencsére vannak még egyéb újdonságok, amik viszont univerzálisan pottyannak a játékos ölébe. Lehet építeni például ugratókat, amelyekre értelemszerűen motorral hajtva végezhetünk vagány kaszkadőr mutatványokat. Akad lehetőség a kisebb távolságot áthidaló küldemény katapult építésére, ami szintén inkább a vicces sem mint hasznos kategória. Vannak azonban hasznosabbank tűnő fejlesztések is, mint a Buddy Bot, aki velünk együtt vág neki a rengetegnek és segít a szállításban (sőt ha elfáradunk még magunkat is cipeltethetjük vele), vagy a kevésbé izgalmas, ámde hasznos új járóvázak és fegyverek.
Mennyivel fut jobban a játék? A PS5 ilyen téren hozza a kötelezőt. Először is az SSD miatt jóval kevesebb a töltés, valamint a felbontás nagyobb és szebb emiatt a játék (a kelleténél sajnos többször is összehasonlíthattam). A képfrissítés is kapott egy boostot – immár 60 FPS (amennyiben a performance módra szavazunk) és ezt tartja is. A grafika látványosabb lett ezáltal, részletesebb pár modell, például a növényzeté, ami rengeteget dob a tájon. A látótávolság is változott, de inkább úgy mondanám, hogy másabb, mint hogy jobb (némelyik hely például mintha át lenne alakítva, más formájú és részletezésű sziklák kerültek be). A Dual Sense irányítót is sikerült jobban kihasználni az átlagosnál, a talajtól függően dolgozik a haptikus visszajelzés, valamint a csomag nehézségétől pedig a ravaszok keménysége változik – mindkettő sokat ad az élményhez.
Összességében azt kell mondjam, hogy a Death Stranding Director’s Cut fan service lett. Aki szerette és amúgy is visszatért volna, vagy csak a jobb hardverre várt, hogy belevágjon, azoknak egyértelmű választás lehet. Akik viszont mindig is ellenérzéssel viseltettek a játék iránt, azok nem most fogják megkedvelni – semmi olyan nem került az új változatba, ami miatt megváltozna a véleményük (a pontszám is ennek szól, tetszés és pártállás szerint lehet eggyel le vagy fel mozgatni). S akkor van még egy harmadik csoport, akik ugyan tisztességgel és kíváncsiságtól fűtve letolták az eredetit (ide sorolom magamat is) – nos nekik sem biztos hogy van miért újra beszállni. Az új tartalmakat (ha sokfélék is) kevéskének érzem, nekem például egész egyszerűen nem volt már izgalmas a visszatérés, ellenben a Ghost of Tsushimával, amelybe szíves örömest ugrottam újra fejest. Részemről ez már egy lezárt kaland, megnézegettem az új lehetőségeket, de csak emiatt nem vágnék újra bele. Jöjjön inkább egy új Kojima agymenés, mert ha valamihez kétségtelenül ért az úriember, az a figyelem felkeltése és a meghökkentés.
Legutóbb ezt teszteltük:
