Fejlesztő: Joon, Pol, Muutsch, Char & Torfi; Kiadó: Noodlecake; Platform: PC, Apple Arcade, Nintendo Switch
Egy rejtélyes mókusmegfigyelés az erdőben high-tech cuccokkal, érdekesen hangzik ugye? Tartsatok velünk, hogy megtudjátok érdemes-e foglalkozni a Nuts-szal.
Sajnos annak ellenére, hogy határozottan jó a viszonyom a sétaszimulátorokkal, a sokak által nagyra becsült Firewatch nálam nem működött. Vagy én ültem neki túl nagy reményekkel, miután mindenhonnan azt hallottam, hogy egy remekmű, vagy csak nem kapott el a történet, de egyszerűen untam az egész játékmenetet és a számomra nem túl megkapó történetet. Amikor mai alanyunkat megláttam, kettős érzés lett rajtam úrrá. Először is a művészeti stílus nagyon bejött, így már akkor eldöntöttem, hogy ezzel egyszer játszanom kell, azonban rögtön tarkón is vágott a fentebb már említett anyag után bennem támadt hiányérzet, egy kicsit a Firewatch-ot véltem felfedezni az első képkockákból és a settingből. Leküzdve ezt az érzést azonban teljesen semlegesen ültem le tesztelni.
A történet szerint új állásunk, hogy egy egyetem megbízásából mókusokat figyeljünk meg mindenféle kütyükkel egy idilli erdő mélyén. Persze főnökünk folyamatos telefonkapcsolatban adja nekünk a teendőket, mi pedig faxon adjuk neki visszafelé, amit elvár. És ez sajnos olyan sivár is, mint ahogy hangzik, persze egy idő után egy kicsit oldódik a történet és lesznek „izgalmasabb” részek is, de egyszerűen olyan lélekölő a feladatokat teljesíteni napról napra, amíg rá nem lelünk a megfelelő helyszínekre, megoldásokra, hogy az embernek egyből felmondani támad kedve.
A történet sajnos, vagy inkább szerencsére kb. 3-4 óra alatt letudható, ezért többet nem akarok róla elárulni, azonban maradjunk annyiban, hogy nem kell semmilyen extra dologra számítani. Az egészben azonban van egy fura érzés, az erdei neszek és az atmoszféra, ami miatt újra és újra nekiesik az ember, vagy együltő helyében letolja. Igazán ijesztő, ahogy napról, napra és estéről, estére csak a kis rágcsálókkal találkozunk személyesen, már-már az lehet az érzésünk, hogy ők figyelnek meg minket, ahogy azt a Rick és Mortyban tették.
Hol is kezdjem? Az egész játék grafikája remek, imádom a művészeti stílust és nagyon tetszik, ahogy az adott néhány színnel játszottak a készítők, többnyire egész folyamatos is a látvány, de azért itt-ott megreccen a képfrissítés, ami azért nem éppen elfogadható egy mobilokon is optimálisan futó anyagtól. Az mondjuk védelmére szóljon a Nuts-nak, hogy összesen 5 ember készítette, bár a Switch portot már egy stúdióra bízták. Ennek ellenére megsüvegelendő, amit az eredeti készítők összehoztak. Audió terén nincs szégyenkeznivaló, minden szépen és tisztán szól, emellett pedig minden párbeszéd komoly szinkront kapott, ami egy újabb piros pont. Persze itt sem lehet tökéletes minden, előfordulnak azért néhol kisebb beakadások, amiket azért nem ártott volna javítani már, tekintve, hogy egy majdnem egy éves játékról beszélünk. Az irányítás is elég kaotikus és többet bíz a játékosra, mint amennyit kellene, nem túl magától értetődőek a mechanizmusok, de kis utánajárással ez is abszolválható.
A Nuts összességében nem egy rossz játék, sőt, kellemes és megnyugtató szórakozást biztosít, ha valaki elkapja a fonalat, aki azonban nem, az lehet nem is fogja végig szenvedni azt a néhány órát, amibe a végigjátszás belekerül. Mindenesetre, aki úgy érzi tegyen vele egy próbát, nagy veszteség nem érheti.
Legutóbb ezt teszteltük:
