Fejlesztő: Ubisoft Annecy; Kiadó: Ubisoft; Platform: PC, PlayStation 4 és 5, Xbox One és Series S/X, Google Stadia
Kőkemény extrém sport elegynek indul, de valahogy nem az igazi a Riders Republic.
Életem nagyobbik részét az extrém sportok bűvöletében éltem le. Nem váltogattam, megmaradtam egy mellett, de ennek ellenére számos másikat követtem figyelemmel és talán ezért is érzem mindig kínosnak, azt ahogy külsős emberek ezt a szubkultúrát le akarják festeni. Mert noha biztos van egy olyan nagyon keskeny szelete a tortának, amit ebben az utópisztikus álomban próbálnak számunkra eladni, de a valósághoz nem sok köze van. Ennek ellenére valóban szórakoztató az árkád játékmenet, de sajnos ezt nem érezhetjük elégnek, ahhoz, hogy igazán maradandó alkotásként tekinthessünk a Riders Republic-ra.
A játék története szerint karakterünk az új fényes csillag a feltörekvő extrém sportolók egén, ezt olyannyira komolyan gondolják, hogy 4 különböző sportágban is ő lehet és persze lesz is a legjobb. A karrier építést pedig a Riders Republic nevű extrémsport utópiában kívánjuk elérni, miközben mi leszünk az ászok snowboardozásban, síelésben, biciklizésben és szárnyasruhás repülésben is. Ne értsetek félre, ez mind nagyon menő és tudom, hogy vannak, akik több sportban is jeleskednek, de azért négyben egy kicsit már sok. Emellett még nagyon zavaró az a folyamatos, erőltetett menőség és YOLO felfogás. Persze lehet ezt így, de elég művinek hat a folyamatos tesózás és pacsizás, ez csak a ’90-es évek délutáni sorozataiban volt így, a valóságban nem igazán. A lazaság ábrázolása inkább egy erős szekunder szégyenérzetet vált ki a játékosból. Na de lépjünk is tovább, mert van a játéknak számos pozitív tulajdonsága is.
Tesztünk alatt egy Xbox One X-en hajtottuk meg a Riders Republic-ot és igazán lenyűgöző látvány fogadott, tényleg párját ritkítóan jól sikerült a vizualitás, még ezen a generáción is. Még a legsűrűbben tömött rajtok esetében sem láttunk komolyabb belassulást, pedig amikor 20 ellenfél (Xbox Series és PS5 konzolokon ez 50+) van a pályán, akkor már-már kívántam, hogy belassuljon a dolog, de nem volt probléma. Viszont ami várható volt és természetesen egy ekkora nyílt világban várható is volt az textúrahibák. Számtalanszor ragadtam be nagyobb ugratások után a pálya tereptárgyaiba, hol a falba, hol a földbe, hol egy-egy sziklába. Rémesen bosszantó, reméljük mihamarabb javításra kerülnek az ilyen hibák, mert hiába a visszatekerés funkció, számtalanszor az sem segített. Ami nagyon fura, hogy néha csak úgy random viszont megáll néhány másodpercre a játék, de úgy gondolom ez orvosolva lesz a jövőben. De lehet csak az Xboxot kísérti, mert úgy látom más is belefutott hasonlóba.
Az audió terén is odatették magukat a készítők, minden flottul szól, a szinkronok technikailag jók lettek, de ahogy korábban is említettem, az erőltetett menőségtől és a tesózástól egy idő után mindenkiben fel fog szaladni a pumpa. Ellenben a zenék egy ilyen stílusú játékhoz nagyon passzolnak, le a kalappal, megtalálhatunk mindent a 90-es évek kőkemény rap klasszikusaitól a hardcore-on át a drumandbass-ig. Egy ilyen jó soundtrackre öröm hajtani.
Az irányításra még mindenképpen térjünk ki, mert egy ilyen pörgős árkád kalandban ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Az elején rögtön dönthetünk egy egyszerűbb és összetettebb módozat mellet. Ajánlom, hogy aki csak élvezni akarja a suhanást az az egyszerűbbel kezdjem, majd, amikor kicsit beleszokott már váltson át az összetettebbre, mert gyorsan kedveteket szegheti a komplikáltnak tűnő mechanizmus. Emellett azonban kellemes irányítható az egész, de mégis van egy parányi fura érzés az emberben, mert más hasonló cuccokhoz képest kicsit lazább az eszközeink feletti kontroll érzet.
Összességében a Riders Republic egy remek árkád játék, kellemes szórakozást nyújt, azonban az erőltetettség egy idő után nagyon negatívan hat az élményre, emellett a rengeteg falon átjárás és földbe olvadás is tisztes bosszúságot fog okozni. Ám a fentiek mellett muszáj elismernünk az értékeit is, és mérlegre helyezve pozitívumokat, valamint a negatívumokat azért mégis inkább a pozitív irányba hajlunk. Aki vevő a hasonló szubkultúrákra, az biztosan remekül fog szórakozni az alsó hangon is 16 órás kampányban, hogy a rengeteg egyéb versenyről és terebélyes multiról ne is beszéljünk. Mire vártok még? Irány a lejtő!
Legutóbb ezt teszteltük:
