Fejlesztő: Phobia Game Studio; Kiadó: Devolver Digital; Platform: PC, PS4|5, macOS, Xbox One, Switch
Egy elfuserált kísérlet eredményeként rémséges förmedvényt irányíthatunk, és a Carrionban nincs megállás addig, míg a laboratóriumból ki nem szabadulunk.
A legtöbb platformra idestova másfél évvel ezelőtt megjelent a Phobia Game Studio játéka, azonban a Carrion mostantól a legnépszerűbb japán konzol berendezésein is elérhető. A playstationös megjelenéssel a játékon nem módosítottak, de a lengyel fejlesztőknek mégcsak okuk sem lett volna rá, ugyanis a maga egyszerűségével együtt igen hangulatos, B-filmekre hajazó élmény vár azokra a horrorokat kedvelő játékosokra, akik „belebújnak” a vörös massza bőrébe.
Az akcióplatformer története szerint egy ismeretlen eredetű szörny kiszabadul a Relith Science nevű cég fogságából, majd rájön, hogy a tudósok kísérletei és tanulmányozása folytán megfosztották genetikai kódjainak legfontosabb szegmenseitől. Ezek teszik (vagyis tették) lehetővé számára, hogy nagyobb méret mellett erősebb legyen támadás és védekezés szempontjából egyaránt. Elsődleges feladata visszaszerezni a képességeit, miközben az eredetével kapcsolatban – visszaemlékezések révén – számos mindez idáig tisztázatlan kérdés kerül megválaszolásra.
Nagyjából hét órát felölelő borzongás vár az elénk kerülő kutatókra és katonákra, akiket egészen változatos módon fogyaszthatunk el vagy szakíthatunk darabokká. Zabálás után természetesen életerőhöz juthatunk, ha megsebesítettek bennünket a különböző gépfegyveres vagy lángszórós egységek, akiknek az eszükön kis gyakorlás után és a képességek visszazsákmányolásával könnyedén túl járhatunk.
A pályák felépítését nem variálták szét a készítők, a fő szál mindvégig dzsungelben és a földalatti laboratóriumban zajlik, a feladatunk pedig csupán annyi, hogy különböző krátereket elfoglalva (melyek később mentési pontként is funkcionálnak) magunkévá formáljuk a környezetünket. Mindemellett össze kell harácsolnunk a kódrendszerünk hiányzó részeit: látványos adottságainkat hamar bevethetjük élesben, illetve amennyiben már birtokoljuk azokat, a tovább haladásunk apropóján vissza is kell ballagnunk egyes területekre. Ez idő alatt ajtókat kell szétzúznunk és az említett rosszfiúk (?) különböző drónok társaságában csőre töltött fegyverrel várnak és keresnek bennünket.
Teljesíthetünk mellékszálakat is, ám ettől függetlenül valójában lineáris játék a Carrion, és humorának köszönhetően szerencsére legkevésbé sem vehető komolyan. Hosszúra nőtt csápjaink miatt olyan, mintha mi lennénk Doctor Octupus Sam Raimi Pókember 2-jéből. Úgy dobálhatjuk a sikoltozó humanoidokat, ahogyan „születésekor” azt a hálószövő nemezise tette, csakhogy jóval véresebb kivitelben.
A Carrion pörgős indie cím, ahol végre a játékos dönti el, hogy mi legyen az emberiség sorsa. Remélhetőleg nem ez lesz az egyetlen találkozásunk a „döggel”, a sablonos végkifejlet bőven tartogathat még érdekes folytatást.
Legutóbb ezt teszteltük:
