Fejlesztő: Bonus Level Entertainment; Kiadó: Just For Games; Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series X|S, Switch
A Saga of Sins című akcióplatformerben egy pap szerepében küzdünk középkori díszletek között, csak a hét főbűn ad iránymutatást.
Egy Cecil nevű papot irányíthatunk az ügyességi akciójáték Saga of Sinsben. A története szerint a Sinwell nevű faluban elterjedt a pestis nevű gyilkos kór, azonban ez nem a véletlen műve, ugyanis mindennek okozója a hét főbűn, mellyel megfertőzték a nép gondolatait is, akik között vannak bűnösök és ártatlanok egyaránt. A küldetésünk, hogy beférkőzzünk valamennyiük gondolatába, aminek révén feltárhatjuk az igazságot.
A körülbelül 5-6 órát felölelő megpróbáltatásaink során 31 különböző személlyel diskurálhatunk és férkőzhetünk az elméjükbe, illetve ebből adódóan ugyanennyi pályán vadászhatunk démoni lényekre. Azonban ezt lényegében nem egy pappal tehetjük meg, hanem időről-időre megújuló képességeinknek köszönhetően összesen négy különböző fizimiskájú teremtménnyel hozhatunk feloldozást. Így irányíthatunk például vérfarkast, vízköpőt, griffmadarat, valamint a halál előhírnökét.
Mindegyikőjük eltérő képességekkel rendelkeznek, de közös tulajdonságuk, hogy dash-selni bármelyikjükkel lehetséges. Ez a funkció tesztalanyunkban igencsak fontos, ugyanis kiiktatott nemeziseink pénzt szórnak magukból, viszont, ha egyszerre több ellenségen rohanunk át, akkor a pénztárcánk is jobban terebélyesedik. Amellett, hogy a gyorsutazás lehetőségét is kiválaszthatjuk, költekezni egy arra kijelölt típusú szobornál lehetséges és ez által feltronázhatjuk az életerőnket, az említett dash-t és mindezen felül valamennyi entitásunk lövési kvalitását.
A Saga of Sins látványvilága a 15. századi festőművész Hieronymus Bosch munkássága előtt rója le tiszteletét, ezért jellemzően vallási és fantasztikus egyedekkel hadakozhatunk. A karakterek kidolgozottsága tán a minimalista mozgáskultúrájukból adódóan pedig olyan, mintha egy mozgó műalkotást fedeznénk fel. A visszafogott megvalósítás nagy előnyére vált a játéknak, ugyanakkor maga a játékmenet nem tartogat túl sok kihívást és könnyedén végig lehet rohanni a korábban említett mennyiségű megbízatásokon.
Szerencsére a hangulat kárpótol ennek hiányosságáért és egész korrekt szinkront sikerült az alkotóknak összehozni. Ugyanakkor címünk beleesett abba a hibába, amibe az utóbbi időkben legtöbb indie játék belesétált, vagyis a karakterek olykor megszólalnak, valamikor viszont csak írásos formában követhetjük mondandójukat.
Legutóbb ezt teszteltük:
