Fejlesztő: Nintendo Entertainment Planning & Development; Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch
A Legend of Zelda – Tears of the Kingdom éppen annak a tökéletes példája, hogy nem szükséges a legjobb hardver és a legmagasabb felbontás egy zseniális játék elkészítéséhez.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a The Legend of Zelda sorozat olyan húzónévvé vált a Nintendo-nál az elmúlt, közel 40 évben, mint a Mario vagy éppen a Metroid. Így egyáltalán nem meglepő, hogy mára olyan erős címmé vált, amit az egész világon rengetegen izgatottan várnak. Nem volt ez másként most sem, ugyanis a 2017-es Breath of the Wild óta a Zelda fanok tűkön ülnek egy esetleges folytatás miatt. Azonban a Tears of the Kingdom bejelentése során erős kritikák záporoztak az elavult hardver és az újrafelhasznált helyszín miatt. Ám a Nintendo vette az akadályt és a beígért páratlan élmény a nehezítő tényezők ellenére sem maradt el, melynek eredményeként, ismét egy olyan mérföldkövet tett le az asztalra, amit látva nem árt elgondolkodunk a riválisok játékfejlesztési stratégiáin. Ugyanis az erősen öreg hardveren is olyan játékélményt kapunk, ami garantáltan hosszú távon ragasztja a kezünkbe a Nintendo hibrid konzolját vagy annak irányítóit.
A Tears of The Kingdom történetét nem sokkal azután kezdhetjük meg, ahol a Breath of the Wildot abbahagytuk. Link és Zelda a Hyrule kastély mélyén kószálva kiszabadítanak egy eddig ismeretlen és erejében is páratlan ellenfelet. A szerencsétlen találkozás során Zelda eltűnik és Link jobb keze is odavész, azonban emellett az egész világra is kihatással voltak az események, földalatti kazamaták nyílnak meg, lebegő szigetek tűnnek fel az égben, tehát jócskán átrajzolódik a már megismert térkép. Jó szokáshoz híven természetesen szinte nulláról kell kezdeni a felfedezést, mert a küzdelemben minden tárgyunk, képességünk, de még a Master Sword is odaveszett. Ebből a helyzetből kezdünk az egyik lebegő szigeten utána járni a történteknek, az új főellenfélnek és Zelda hollétének.
Az újrafelhasznált helyszín, mely sok kritikát kapott, csak a vázat adja, rengeteg munkával nemcsak, hogy kibővítették, de alaposan át is dolgozták a már ismert helyszíneket. Ez alatt azt kell érteni, hogy minden egy kicsit más, mindenhol eltelt némi idő és emellett nyomott hagyott a kataklizmát okozó esemény is, amivel a Tears of the Kingdom cselekménye kezdődik. Ugye ehhez jön hozzá pluszban, ami a mélységben vár ránk és ami a magasban. Noha ezek egyike sem fed le akkora területet, mint a felszín, azonban egyediségük és elérhetetlenségük gondoskodik majd bőven ilyen-olyan kihívásról, amit le kell küzdenünk, hogy elérjük célunkat. Ezen célok leküzdésében pedig mint korábban, most is Link folyamatosan fejleszthető életereje és erőnléte lesz segítségünkre, kiegészülve a képességeinkkel.
A Tears of the Kingdomban ezen formulák is megújításra kerültek, ugyanis a shrine-ok megváltoztak és szerény véleményem szerint jóval logikusabb és kevésbé szívatós megoldásokkal adják magukat, vagyis inkább a kincsüket, melyet fejlesztésre fordíthatunk. Nincs gond, az elengedett kéz elve továbbra is meghatározza az élményt és továbbra sem lesznek hatalmas nyilak és feliratok amik szánkba a rágnák a megoldást. Így akinél ez a zseniális megoldás korábban is működött, az most is tátott szájjal fog járkálni a tartalommal rogyásig zsúfolt világban, míg azok akik kevésbé szeretnek felfedezni, ebben a részben sem fognak kiteljesedni. Külön öröm, hogy az új képességek milyen jól és milyen intuitívan szolgálják a haladásunkat.
Történt ugyanis, hogy a korábbi mágneses, fagyasztós, stb. dolgok mentek a kukába és teljesen új, eddig nem látott erők vették át a helyüket, de nem akarom lelőni a poént. Lesz lehetőségünk gombnyomásra tárgyakat és fegyvereket egyesíteni, felettünk lévő, tömör tereptárgyakon átúszni, tárgyakon időt visszafordítani, de még a rögzítetlen tereptárgyakat is felkaphatjuk és egymáshoz ragaszthatjuk, hogy abból új, számunkra hasznos tereptárgyak szülessenek. Ezen képességek felhasználásának tényleg csak a fantáziánk és kreativitásunk szabhat határt. Sőt egy kis fűszerként a korábban a világban élt Zonai népcsoport által hátrahagyott eszközökkel tovább bolondíthatjuk a dolgokat. Ezt a frissen megalkotott rendszert használva pedig teljesen új módon tudunk megközelíteni bármilyen felmerülő problémát ami csak szembe jöhet a Tears of the Kingdom igencsak tartalmas és hosszú végigjátszása során.
Technikailag egyértelműen lenyűgöző, amit a japánok kihoztak a Tears of the Kingdom és az elavult hardver egyenletből. Persze nincsen ray tracing, sem 4K, azonban ebben a hatalmas és gyönyörű homokozóban élő flóra és fauna van, emellett folyamatos a napszakok váltakozása, van egy valós időjárási rendszer, adott helyszínek pedig olyan monumentálisak és gyönyörűek, amit sok dizájner megirigyelhetne. Sajnos ezek néha azért kisebb reccenésekre késztetik a hardvert, de azért így is megsüvegelendő az a teljesítmény amit elértek mind handheld, mind dokkolt üzemmódban. Egyértelműen zseniális amit a hangokban és a látványban letettek az asztalra, tehát ezen a téren, ahogy máshol sincs ok szégyenkezni.
Zárszóként azt kell, hogy mondjam, hogy a Tears of the Kingdom egy párját ritkító alkotás, amely minden tekintetben felülmúlja az amúgy is zseniális elődjét, etalonként kellene kezelni a játékiparban és ezzel demonstrálni egy-egy projektre fordított idő, törődés és a befektetett munka közti összefüggés erejét. Nyugodt szívvel és melegen ajánlom bárkinek, mert tényleg egy olyan élmény, ami ritkán születik, így teljes bátorsággal adom meg neki pályafutásom első maximális pontszámát!
Legutóbb ezt teszteltük:
