Fejlesztő: FromSoftware; Kiadó: Bandai Namco Games; Platform: PC, Xbox One, Xbox Series S/X, PS4, PS5
A robotos soulslike, ami nem is soulslike, de azért egy kicsit mégis. Tartsatok velünk, ahogy megvizslatjuk, érdemes-e megvennetek az Armored Core VI: Fires of Rubicont!
Sokan az elmúlt években a tokiói FromSoftware stúdiót olyan magas piedesztálra emelték, ahol már veszélyes a lét és bármilyen dobásuk óhatatlanul lehet hatalmas siker, vagy soha nem látott bukás. Pedig a From egy ősidők óta létező csapat, akik munkájukat csak az utóbbi 14 évben fókuszálták a souls játékokra és korábban jóval színesebb felhozatallal rendelkeztek. A mennybe menetelt a 2009-es Dark Souls hozta el, amit a 2004-ben munkába állt Hidetaka Miyazakinak köszönhettünk. De tudtátok, hogy az ő eredetileg dizájnerként került a céghez és az Armored Core aktuális projektjén dolgozott? Így már talán nem olyan nagy rejtély, hogy miért is támasztotta fel a stúdió a 10 éve mélyalvását töltő szériát. Az Armored Core eredetileg 1997-ben a Sony akkori kis szürke masináján debütált és 4 számozott folytatást és megannyi spin-offot ért meg. Most pedig egy évtizednyi hallgatás után debütált az Armored Core VI: Fires of Rubicon, mely a franchise történetében először PC-n is tiszteletét teszi. Na de lessünk is bele, hogyan sikerült.
Az Armored Core VI: Fires of Rubicon történetét 50 évvel a Rubicon-3 tragédiája után vesszük fel, melynek során a bolygón található instabil nyersanyag, a coral nemcsak a bolygót, de az egész csillagrendszert lángba borította, így az az hosszú időre megközelíthetetlenné vált. A coral pedig azért olyan fontos, mert felhasználása egy hatalmas lökést adhatna a technológiai fejlődésnek és úgy en bloc az emberiség fejlődésének, így elég értékesnek mondható. Jelenkorra javultak annyit a Rubicon 3-on a feltételek, hogy több nagyvállalat is kész újraindítani a coral kitermelését, mely belső viszálykodáshoz és több emeletes robotokon keresztül vívott csatározáshoz vezet. Melynek ugye kellős közepébe érkezünk mi, a 621-es számú augmentált zsoldosként. Az ismereteink fényében kell a ranglétra legaljáról felkúsznunk az élmezőnybe, hogy ott az általunk opcionálisan választható frakciókat segítsük. Nem vicc, tényleg van lehetőség más végkimenetelt elérni és bár döntéseink kicsit súlytalannak érződnek, nagy mértékben befolyásolhatják a végkimenetelt. Sőt a valós befejezést, csak a két másik feloldása után, egy harmadik végigjátszás során oldhatjuk fel.
A játékmenet nagyon ügyesen ötvözi a korábbi Armored Core-ok megszokott robotos darálást és ötletesen, de mégsem túl sokat emel át a soulslike játékokból. Tehát ahogy eddig is különféle missziókat vehetünk fel és eközben egy maroknyi átvezetővel és többnyire beszélgetések során halad tovább a történet. Ezenkívül pedig az Armored Core VI: Fires of Rubicon végigjátszása során missziókat teljesítünk, amik általában egy ellenséges bázis megtámadásától, a felfedezésen át, a konkrét boss harcokig terjedhet. Természetesen kisebb főellenfelek előfordulhatnak random is és legyünk rá felkészülve, hogy elszórva elég gyakran lesznek kisebb nagyobb kihívásokat rejtő harcok. Természetesen némi odafigyeléssel és az AC-nk fejlesztésével, valamint az adott küldetésre/boss-ra való specifikálással erős és gyors sikereket érhetünk el. Külön öröm, hogy általában ezen harcok előtt van checkpoint, így az esetlegesen rosszul megválasztott alkatrészeinket sebtiben tudjuk cserélni. Már ha ezek rendelkezésünkre állnak és megvásároltuk, vagy megkaptuk már őket, ellenkező esetben sajnos az adott küldetést újra kell kezdeni, mert itt nem érhető el az áruház.
Szerencsére a staminánk nem olyan kegyetlen, mint a stúdió más játékainál, nagyobb hangsúly van a gyors küzdelmeken, mint a jól begyakorolt mozdulatsorokon, leginkább talán a Sekirohoz tudnám hasonlítani a pofozkodást. Az Armored Core VI: Fires of Rubicon azonban nem csak ebben változtat a souls formulán. Nincsenek bonfire-ök, amik mentési és újratöltési pontként szolgálnának, azonban van automatikus checkpoint rendszer valamint a nagyobb hirigek előtt van egy supply pont, ami visszaadja az esetlegesen felhasznált 3 javítócsomagunkat, maximumra tölti a lőszert és az életerőt jelképező AP-nket is. Tehát nem kell félni a pörgős és gyors harcok során lesz lehetőségünk mindig egyet szusszanni, így kevésbé monotonná tenni a gigászi csatákat.
Technikailag nem igazán találtam kifogásolnivalót az Armore Core VI: Fires of Rubiconban. Az általam tesztelt Xbox Series X változat, szépen és jól futott teljesítmény és felbontás módban is. Az látvány teljesen jó és a nagyon pörgős részeknél sem bicsaklott meg egy másodpercre sem. Természetesen meg kell, hogy említsem a tájak nagyon kihaltak és élettelenek, de ez talán érthető is a játék alaptörténetének ismeretében. Az audióra sincs okom panaszkodni, minden szépen és jól szól és szinkron is jól sikerült. Engem speciel nem zavar a néma főhős és a kevés átvezető, mert ezekkel együtt is teljesen jól építik a történetet.
Összességében az Armored Core VI: Fires of Rubicon egy remek játék, amibe alapjáraton is könnyen beleszaladhat 16-18 óra, de mire mindent befejezést feloldunk és minden összegyűjtünk simán 40 óra fölé megy a számláló. Ennek ellenére sokaknak lehet csalódás, ha a következő soulsike FromSoftware játékot várják, mert ez nem az. Ez bizony egy hamisítatlan Armored Core cím, amit a fejlesztők feldobtak, némi manapság divatos, hangulatos elemmel és az egésznek adtak így egy teljesen pofás új köntöst. Ha bírjátok a nagy robotok csatáját és egy csipet kihívásra is vágytok akkor ez a nektek való játék, ellenkező esetben nem biztos, hogy jól fogjátok magatok érzeni az ACVI közben.
Legutóbb ezt teszteltük:
