Elfogy a levegő, rendező: Moldovai Katalin, szereplők: Krasznahorkai Ágnes, Skovrán Tünde, Sándor Soma, Dimény Áron, magyar dráma, 104 perc, 2023. (12)
Krétaszagos kálvária
Mária Terézia óta minden magyar gyerek oktatásban részesül kötelező módon. Az ezt biztosító pedagógus közben szükséges megfeleljen az állami direktíváknak, a munkatársak elvárásainak, és ha igazán jó tanár akar lenni, akkor pedig a diákok igényeinek is. Ana, egy gyergyószéki gimnázium irodalomtanára közel két évtizedig tökéletesen tesz eleget mindhárom területen, de egyik nap homokszem kerül a gépezetbe. Az egyik apuka feljelenti őt, mert erkölcstelen filmet ajánlott megnézésre a tananyag kapcsán. A feddhetetlen tanár beleáll a küzdelembe az igazáért, mi pedig együtt követjük végig, ahogy napról-napra fogy körülötte a levegő.
Fontos leszögezni, hogy a film nem Magyarországon játszódik, egy határon túli magyar területen megtörtént eseményt dolgoz fel. Székelyföldön tényleg meghurcoltak egy tanár azért, mert a Teljes napfogyatkozás című kultikus filmre hívta fel a diákok figyelmét, ami a két francia költő, Verlaine és Rimbaud homoerotikus kapcsolatát is bemutatja. Azt a kapcsolatét, ami a tananyag része. Moldovai Katalin ügyesen nyúl a témához, teljesen kiveszi belőle a földrajzi kontextust, Gyergyószentmiklóst, a forgatási helyszínt csak a stáblistából tudjuk meg, az eredeti eset pedig Tordán történt, tehát a nincs szándék a dokumentarista rekonstruálására az eseményeknek. Mégis a film annyira valósághű, hogy teljesen ott érezzük magunkat a gimnázium falai között, érezzük a szertárból előcipelt preparátumok illatát, halljuk a menzák tányérjainak csörömpölését, és nincs kétségünk afelől, hogy ilyen történet szinte bárhol bárkivel megtörténhet. Ez utóbbit bizonyítja, hogy a film jól szerepel fesztiválokon, mert egy egyetemes együttérzést tud kiváltani egy olyan szakma iránt, amivel mindenkinek van dolga az életben. 
Ana jó tanár, és az ilyen tudjuk, hogy ritka, mint a fehér holló egy olyan társadalomban, ahol a pedagógusok megbecsülése alacsony. Ez pedig a világ nagy részén így van, Finnországban is sok évtizedbe és rengeteg állami támogatásba került az ellenkezőjét kialakítani a világon egyedülálló módon, miközben a minimálbért nem ismerő, gazdagságáról híres Svájcban is az tanárok a bértábla alsó harmadán osztoznak. Maga Woody Allen is ironikusan erre reflektál az Annie Hallban: „Aki nem tudja csinálni, az tanítja, és aki tanítani se tud, abból lesz a tornatanár.” Szóval nincs könnyű dolga annak, aki tényleg hivatásként tekint a szakmára, de Ana – így, egy n-el írva és ejtve – tényleg sikeresen teszi a dolgát, meg tudja szerettetni az irodalmat a diákokkal, amit a sikeresen leérettségizett diákjainak érdemjegyei is mutatnak évekre visszamenően. Ehhez szükséges, hogy színjátszókört szervez, odafigyel a gyerekek érzéseire, és ki mer lépni a keretekből, a Teljes napfogyatkozás című filmet már évek óta ajánlja megnézésre, és eddig nem volt semmi probléma belőle.
Egy nagyon keményvonalas konzervatív apuka azonban meglátja, hogy a fia mit néz otthon, és teljes hadjáratba kezd az iskola ellen, Anával a középpontban. Minden eszköze megvan hozzá, mert befolyásos ember. És hirtelen egy nagyon hasonló helyzetbe kerülünk, mint a nemrég bemutatott Magyarázat mindenre című filmben, egymásnak feszül a hagyománytisztelő és a szabadelvű gondolkodás. Csak ellentétben Reisz Gábor alkotásával, itt egyértelmű a film álláspontja, teljesen Ana szemszögéből, neki szurkolva követjük végig az eseményeket.
Az Elfogy a levegő a tanítás szabadságának jogát tűzi ki zászlajára, és épp ezért annyira azonosulható Ana minden megpróbáltatása, amit a küzdelem során kénytelen elviselni. Erre minden jó érzésű ember rá tud rezonálni, mert sokan kerültünk már olyan helyzetbe, hogy a legjobb szándékú tetteink miatt belénk álltak az életben. 
Moldovai Katalin első nagyjátékfilmes rendezése egy erős állítás. Hosszú ideig készült, és mire filmvászonra került, már itthon is beigazolódott, hogy bőven van aktualitása. Az Nemzeti Filmintézet Inkubátor programja támogatta, és külön íze van a határon túli színezetnek, ami amúgy alig észrevehető. Direkt nem ízes székely beszédű színészek játszanak benne, a film első felében csak pár alig észrevehető jel van, hogy nem Magyarország határain belül járunk. Mégis az egyedi atmoszféra jól áll a filmnek, izgalmas figyelni, ahogy egy kitömött medvét vonszolnak végig a folyosón, vagy azt, hogy hogyan tornyosulnak a Kárpátok hegyláncai a település köré.
De az igazán felborzoló élményt a színészek nyújtják. Skovran Tünde iskolaigazgatója egy teljes átalakuláson megy keresztül a film alatt, Dimény Áron pedig szintén egyre emlékezetesebb jeleneteket nyújt a baráti viszonyt ápoló kollégaként. Az ő hiteles játékuknak köszönhetően lesz egyre fojtogatóbb a légkör a filmben, mert az valóság ihlette forgatókönyv egyre lehetetlenebb helyzetekbe kényszeríti a Krasznahorkai Ágnes által megformált főszereplőt, akinek finom játéka erős betekintést nyújt az egész ügy emberi oldalába. Mert bár jó tanár, ő sem tökéletes, vannak vitatható döntései.
Ahogy a film is a nagyon erős hangulata, egyetemes témája, jó színészi játékai mögött azért rejt pár hibát, ami a forgatókönyv és rendezés számlájára írható. Az, hogy van több elvarratlan szál a történetben, a valósághűség miatt megbocsátható, viszont a film vége felé egy nagyon drámai jelenettel konkrétan nem kezd semmit. Ez ha hatásvadászat, akkor nagyon olcsó, ha pedig nem szándékos – amit nehezen tudok elképzelni – akkor pedig nagyon kellemetlen hiba a forgatókönyvben, mert látszólag hosszan felépített jelenetről van szó. Elég sajnálatos, hogy egy ilyen gikszer belekerül egy ilyen alaposan összerakott filmbe, de tudjuk be egy kezdő rendező botlásának.
Ahogy Anát sem szabad elítélni egy szándék nélküli botlás miatt, úgy az Elfogy a levegő sem érdemli meg, hogy emiatt elmarasztaljuk. A Teljes napfogyatkozás említése miatt többen LMBTQ+ propagandát akarnak ráilleszteni, de ez olyan, mintha egy tanárt a Bukás c. film ajánlása miatt náci szimpatizálással vádolnánk meg. Ez a film egy nagyon jó érzékkel összerakott pedagógus-érzékenyítő alkotás, amiért nagyon sok tanár már most hálás, hogy ilyen megrendítően hiteles alkotás készült az ő mindennapi krétaszagos kihívásaikról.
