Fejlesztő: Emberheart Games; Kiadó: Apogee Entertainment; Platform: PC
Két klasszikus akciólövöldére épül a Wizordum, amihez foghatót idestova 30 éve nem láttunk.
Akik emlékeznek a Wolfenstein 3-D-re vagy a Hereticre, azoknak a veterán játékosoknak 1992 és ’94 között valószínűleg állandó jelleggel helyet foglalt egyik-másik FPS a winyóján, a Wizordum pedig ezeket a máig emlékezetes címeket veszi mintául. A sztorija szerint egy mágus bőrébe bújhatunk, akivel a Káosz nevű átjáró forrásának felkutatása közben az általunk őrzött királyságot sötét erők ostromolják. A retro játékokra szakosodott fejlesztők sokadik együttműködése ez a manapság nosztalgiából (újra)építkező Apogee-vel, akik korábban számos műfaját erősítendő alkotás felett bábáskodtak.
Újabb régi vágású FPS bukkant fel és már szinte megszokottnak mondható, hogy a debütálás Early Access-ben történt. Viszont a korábbi hasonló tesztalanyainkkal szemben a Wizordum még inkább visszakalauzol bennünket a szakállas stílus kezdeteihez. A rém egyszerű játékmenet során lényegében ki kell iktatnunk az életünkre törő – fantasy világra jellemző – lényeket, miközben kulcsokat kell keresnünk, melyeket a spéci ajtóknál felhasználva átjuthatunk a soron következő területekre. Ezúttal azonban rengeteg titkosajtón is beléphetünk, amiket az ajtónyitásra kalibrált gombokkal tudunk feltárni, illetve alkalomadtán kapcsolókat állítgatva vagy falakat szétrobbantva.
A rejtekhelyeken tipikusan ugyanazokat találjuk: egyészt kincseket, amik megkaparintásuk és az aktuális szint befejezése után ponttal jutalmaznak bennünket, másrészt meg lőszert, hogy fegyverzetünk ne csak díszítőelemként lapuljon a „zsebünkben”. Igencsak színes a támadási felhozatalunk, ugyanis pisztolytól kezdve mágikus kezeken át a varázsbotig eltérő arzenált vethetünk be. Ellenségeink szintén változatosnak bizonyultak, habár az AI elég primitív és könnyű valamennyiükkel elbánni, főleg, ha nem merészkedünk túl közel hozzájuk.
Ugrani képtelenség és tériszonyosoknak örömteli hír, hogy sziklákról leesni sem lehet, valamint – mai szemmel nézve – a bejárható placcok olykor ötlettelennek tűnnek, ugyanis a kulcskeresés ellenére a Wizordum kifejezetten lineáris játék, ami szerencsére egyáltalán nem érinti hátrányként. Eltévedni nem igen fogunk, hiszen a nálunk található térkép informatív, habár azzal nem vagyok kibékülve, hogy megnyitásakor az egész képernyőt beteríti. Egy kisebb változat simán elfért volna valamelyik sarokban. És ha elég szemfülesek vagyunk, magunkhoz kaphatunk egy kiegészítőt, melynek köszönhetően felfedik magukat a rejtett zugok.
A végső megjelenés időpontja még kérdéses, de akár pályát is szerkeszthetünk a Wizordum egyik menüjében. S érdekesség csupán, de a játék borítóját az a Denis Loubet tervezte, aki 1980 óta valamennyi Ultima és a Wing Commander epizódon közreműködött.
Legutóbb ezt teszteltük:
){kind=link}