Fejlesztő: 9Ratones; Kiadó: Ratalaika Games; Platform: PC, Xbox One & Series X|S, Switch, PS4|5
Az Evil Diary az év egyik legkellemetlenebb indie fejlesztése, amire még az sem lehet mentség, hogy egyetlen fejlesztő áll mögötte.
A posztapokaliptikus világban játszódó Evil Diaryben Eve-t irányítva szörnyek hordáin felülkerekedve kell eljutnunk egy menedékhelyre. Mindez 5 fejezeten át, 32 paradicsomlével megspékelt akciódús, de kivitelezését tekintve 100%-osan repetitív szinten zajlik. Az „1-bites” kalandunk során főszereplőnkkel a keskeny, de viszonylag hosszúkás, téglalap szerkezetű pályákon balra és jobbra mászkálva gépfegyverünkkel szörnyeket lőhetünk le vagy kaszabolthatunk szét.
Végtelen számú muníciónkkal vagy kardunkkal bárkit maximum 2-3 találattal kiiktathatunk. Bezombult ellenségeink felhozatala a legkülönfélébb groteszk démonokból tevődik össze, akik lényegében csak repkedni vagy sétálni tudnak, de konkrét támadási műveletre alkalmatlanok. A szintek pedig akkor érnek véget, ha a nemezisek áldozatainak száma elérte a megkövetelt mennyiséget, de van úgy, hogy bizonyos ideig túl kell élnünk a megpróbáltatásokat – mely fejenként jellemzően 30-40 másodpercig tart. Mindeközben pénzforrásként lemezeket gyűjtögethetünk, amikkel a főmenüben két különböző skint vehetünk.
Zeneileg egészen hallgathatóak az Evil Diary heavy metal stílusú dallamai, még valamennyire illik is az egyszerű játékmenetéhez, és annyi dicséret legyen mondva, hogy szerzője legalább megpróbált némi színt vinni az alkotó által kreált szürkeségbe. A pixel art külcsín viszont szimplán csúnya és tipikusan az a banális gondolat juthat róla eszébe az érdeklődőknek (ha rajtam kívül van ilyen), hogy ennél akár még én is jobbat rajzolhattam volna. Szerencsére a komplett játék nem tart tovább nagyjából 25 percnél, ezért a beszerzése tényleg csak unaloműzésként ajánlott, mert ez a játék bizony nem egy rejtett kincs.
Általában szeretek vadászni az aprócska indie játékokra, ugyanis soha nem lehet tudni, hogy miből lesz a cserebogár – ennek ellenére nagyon úgy fest, hogy a nagy számok törvénye értelmében legtöbbször alaposan befürdök velük –, de sajnos az Evil Diary-nek ebben a formában még gondolatban sem szabadna léteznie. Nem igazán értem, hogy az olykor egészen remek játékokat kiadó cég hogyan láthatott benne bármilyen potenciált.
Legutóbb ezt teszteltük:
