Nő a reflektorfényben (Woman of the Hour), rendezte: Anna Kendrick, szereplők: Anna Kendrick, Daniel Zovatto, Tony Hale, Autumn Best, amerikai krimi, 1 óra 35 perc, 2023, korhatár: 16 év
Védtelenül a gonosszal szemben
Anna Kendrick első rendezésében egy olyan feszültséggel teli találkozást mesél el, amikor egy szépreményű színésznő és egy nőkre vadászó tömeggyilkos útjai véletlenül keresztezik egymást a tévé kamerái előtt a ’70-es évek Amerikájában. A Netflixre készült krimi (természetesen) megtörtént események alapján készült.
Sheryl Bradshawnak (Anna Kendrick), egy fiatal színésznő Hollywoodban, aki minden erejével megpróbál érvényesülni a filmiparban, de a kívánt áttörést mégsem éri el, és már a lakbérét sem tudja fizetni. A meghallgatások, amiken részt vesz, ráadásul megalázóak és szexisták, az élete egyre rosszabbra fordul, és amikor éppen feladná, az ügynöke leszerződteti egy akkoriban népszerű párválasztós műsorba, ahol női vendégként három paraván mögé bújtatott férfi közül választ pusztán a kérdéseire adott feleletek alapján. A férfiak közül a hármas számú jelöltet Rodney Alcalának hívják (Daniel Zovatto), és ő tűnik a befutónak. Vicces, művelt és érzékeny. Rodney egyébként korábban fotósként dolgozott, és van egy sötét titka. Bántalmazott nők kísérik az útvonalát, ameddig Hollywoodba ért.
A film alatt mindkét főszereplő életéből rövid részleteket láthatunk csak, ahogy egyre közelednek egymáshoz. Időben is, és térben is többször ugrik a történet, de ezt követhetően teszi. A feszültség végig vibrál, olyan kicsit, mint egy macska-egér játék, bár itt nem csak egy egér van, és nem csak egy macska. Sheryl élete ugyanis egyébként sem egyszerű, mert ezt az korszakot még bőven belengte a színészválasztás húspiac jellege. A szomszédjától, a producerektől, de még a tévésektől is elutasító tárgyiasítást kap csak, míg Rodney ugyanebben a világban élve megszokta, hogy mindig megszerzi a nőt. A film már az elejétől leleplezi a férfi sötét titkát, a feszültséget inkább azzal próbálja elérni, hogy a másik szálon megmutatott, és egyre közelebb kerülő Sheryl életére milyen hatással lesz ez.
A filmben szereplő színészek kiválóak, javarészt keveset vagy alig látott arcok, ami kimondottan frissítően hat. Anna Kendrick egy részüket színpadi ismertségként hozta magával, de mindegyikük kivétel nélkül több reflektorfényt érdemelne. Nem csak a két főszereplő játszik erősen, mégis hitelesen, hanem ők is, jó volt a casting és a rendezés. A filmen egyébként sem látszik, hogy első rendező munkája, mert alapos, egységes és szép. (Valószínűleg ez az operatőrnek köszönhető, aki nem engedte a ’70-es évek neonszíneit túl csillogóra, és inkább a finom emberi rezdüléseket kereste.) Másrészt belül, a struktúrában mégis érezhető, hogy első film, mert mintha nem lett volna egységes elképzelés arról, hogy mit szeretne bemutatni, hiszen a néző végig bizonytalanságban van tartva. És nem arra gondolunk, hogy a gyilkos gyilkolni-fog-e, hanem arra, hogy mi is pontosan a zsáner és hova fut ki a történet.
És még van itt egy másik dolog is. A férfi és a női szerepek. Anna Kendrick elmondta, hogy némelyik beszólást a testére ő maga kapta meghallgatások alatt, úgy írták bele a filmbe. Nem lehetett könnyű érvényesülnie, és valószínűleg a ’70-es években ez még élesebb volt. Azt is ügyesen megmutatta, hogy miért nem érezhette magát biztonságban ekkoriban egy nő, mégis, ha egy 2023-as filmnek az az egyetlen üzenete, hogy a nőket elnyomják a gonosz férfiak (akik néha ráadásul még tömeggyilkosok is), a nők pedig nagyrészt tehetetlen áldozatok, az ugyanolyan egysíkú, mint ahogy akkoriban a nőket ábrázolták. Pedig jók a színészek, talán még a feszültség is kézzel fogható köztük, mégis vagy a töredezettsége, vagy a fókuszálatlansága miatt ebből sok elveszik a játékidő végére. Viszont a színészi játék és a keveset látott mellékszereplők miatt, mégis megéri megnézni a Nő a reflektorfénybent, amit persze az tesz a legijesztőbbé, hogy mindez valóban megtörtént eseményeket mesél el.
