Mi Vagyunk Azahriah, rendezte: Mazzag Izabella, szereplők: Azahriah, Ionescu Raul, Juniki Noémi, magyar zenés film, 89 perc, 2024., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Szédítő magasságok
Napjaink legnépszerűbb és legsikeresebb hazai zenei előadója nagyon fiatalon jutott el a csúcsra, ami valószínűleg egyszerre hatalmas megelégedés, egyben hatalmas felelősség és teher is számára. A három telt házas Puskás Arénás koncerthez vezető utat dokumentáló, emellett egy párhuzamos világot fikciósan, színészekkel bemutató alkotás humorával, játékosságával és ötletességével próbálja elnyerni a nézők, a rajongók bizalmát. A Mi vagyunk Azahriah nem árul el nagy titkokat és ez így van jól. Hazudhatnám azt, hogy egytizenéves szülőjeként elkerülhetetlen volt a találkozásom Azahriah zenéjével, de nem teszem. Itthon ugyanis nem szól hangosan a „Tisztán iszom” és még egyszer sem kellett ráüvöltenem a gyerekre, hogy „Halkítsd már le azt a sz..rt!”. Az sem igaz, hogy azért kezdtem el ismerkedni ezekkel a dalokkal, mert kíváncsi voltam, mit hallgat a Z generáció és megpróbáltam megérteni, mi járhat a fejükben. Amikor mondtam, melyik film sajtójára megyek, a gyerek közölte, hogy amúgy ő is szokta hallgatni…amit egyébként nem tudtam.
Ez a zene egyszerűen csak ott volt nekem sokadmagával az aktuális trendek között és bár nem kifejezetten az én világom, dallamossága és a szövegek játékossága miatt képtelen voltam, vagyok, leszek nem szeretni. Amit ugyanis mindig, minden körülmények között elismerek, az a tehetség, ha valaki jó valamiben és képes megvalósítani önmagát. Már pedig Azahriah tehetségét és érdemeit elvitatni nem lehet. Hogy film készül róla, borítékolható volt, mint ahogyan az is, hogy erre nem kell majd hosszú éveket, évtizedeket várnunk. Azariah ugyanakkor nem az a fajta híresség, aki az életét a nagy nyilvánosság előtt éli és valószínűleg úgy volt vele, oké, legyen film, de akkor az ő játékszabályai szerint forogjon. Nem árulok el nagy titkot, ezúttal sem tárulkozik ki, nem árulja el a legféltettebb titkait. Meg merem kockáztatni, semmi olyan dolog nem hangzik el – de legalábbis kevés -, amit egy Azahriah rajongó már ne tudott volna róla. Annak, aki ebből a filmből szeretné megismerni és megérteni, mint jelenséget, ugyancsak hiányérzete lesz.
Az alkotók ugyanis nem akarják minden áron megfejteni a siker és a népszerűség titkát, nem akarnak „bulvárosan” intim és bensőséges kapcsolatot teremteni a közönség és az előadó között, hanem a dokumentumfilm és a fikciós film szórakoztató és ötletes egyvelegében csak annyit mutatnak meg, amennyi feltétlenül szükséges. A Mi vagyunk Azahriah trükkje abban rejlik, hogy mindezek ellenére mégis képes kiszolgálni a nézőket. A film a három telt házas Puskás koncert köré van felhúzva, az ide vezető utat járja be, régi felvételeket látunk, megszólalnak az őt felfedezők és a zenésztárs, Desh is, de Azahriah is mesél a zenélésről, az alkotásról, az inspirációkról. Van azonban egy másik vonal is, ami érdekes módon nem azzal a gondolattal játszik el, hogy milyen lenne a világ Azahriah nélkül, hanem éppen ellenkezőleg, milyen lenne Azahriah a világ nélkül. Egy olyan alternatív valóságot mutat be, ahol az emberek életében ugyan fontos a zene, de senki nem ismeri őt, azt sem tudják, kicsoda. A fiatal zenész egyszerre menekül élete legnagyobb megmérettetése elől és egyszerre szeretne ott lenni, kiállni a közönség elé és megélni a sikert, érezni a szeretet és rajongást.
Azahriahnak a zene az élete és aki a zenéből, zenélésből akar megélni, annak szüksége van a szereplésre, a megjelenésre, a koncertekre. Végig érezhető ez a kettősség, a magának való zseni és a közönségkedvenc vívódása, az egyik fél részéről az igény az elvonulásra, a csendre, a magányra, a másik fél részéről pedig a posztokra, közös szelfikre, interjúkra, dedikálásokra stb. A sikert és a népszerűséget nem könnyű sem elérni, sem pedig feldolgozni. Megfelelő támogatás nélkül utóbbi talán a legnehezebb, sokan bele is buknak. Kívánom ennek a tehetséges és sikeres telepi srácnak, hogy még sokáig együtt tudjon élni a sztár énjével.