Fejlesztő: DON’T NOD; Kiadó: DON’T NOD; Platform: PC, PlayStation 5, Xbox Series S/X
Itt a DON’T NOD 90-es évek VHS nosztalgiájára építő érzelmi hullámvasútjának második epizódja, de vajon megérte rá várni?
A DON’T NOD neve mára egyet jelent a karakterközpontú, érzelmes narratív kalandjátékokkal. A Life is Strange játékok után a stúdió újabb nagy dobása a Lost Records: Bloom & Rage, amely két epizódra (Tape 1: Bloom és Tape 2: Rage) bontva meséli el négy lány, Swann, Autumn, Nora és Kat történetét. A Tape 2, vagyis a Rage alcímű második rész is elérhető már, én pedig kíváncsian vártam, miként zárul a Velvet Cove-i barátságok, titkok és traumák szövevényes története.
A Lost Records: Bloom & Rage Tape 2 közvetlenül ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: a 90-es évek nyarán járunk, egy sorsfordító esemény után, amikor a baráti társaságot egy tragédia rázza meg, miközben a felnőtt énjük (2022-ben) próbálja feldolgozni a múltat és megfejteni egy titokzatos csomag rejtélyét. A játék továbbra is két idősíkon mozog és a történet fókusza a múltbeli események következményeire, valamint a barátságok széthullására és az elengedés fájdalmára helyeződik át. A Tape 2 jóval sötétebb, gyorsabb tempójú és súlyosabb hangvételű, mint az első rész. A barátság törékenysége, a felnőtté válás fájdalma, a veszteség, valamint a 90-es évek társadalmi problémái (pl. homofóbia, családon belüli erőszak) is hangsúlyosabb szerepet kapnak. Bár a történet továbbra is emberi, a természetfeletti szál – amely az első részben még csak sejtelmes háttér volt – most hangsúlyosabb, de nem annyira működik jól: néhol inkább zavaró, mintsem izgalmas elem.
A Lost Records: Bloom & Rage Tape 2 továbbra is egy klasszikus, döntésalapú narratív kalandjáték. A játékos főként párbeszédeket folytat, környezetet vizsgál és döntéseket hoz, amelyek valóban befolyásolják a történet végkimenetelét és a karakterek sorsát. A döntések súlya ebben a részben érezhetőbb, mint korábban: a játék többféle befejezést kínál, de egyik sem klasszikus értelemben vett „jó” vagy „rossz” végkifejlet – mindegyik a játékos kapcsolati döntéseit tükrözi vissza. A kamerás mechanika ezúttal kevesebb szerepet kap, bár továbbra is vannak olyan szakaszok, ahol a felvételek készítése fontos, a hangsúly inkább a karakterek közötti interakciókra és a történet drámai csúcspontjaira helyeződik. Újításként egy rövid, de ügyetlenül kivitelezett lopakodós szekció és egy egyszerűbb puzzle is bekerült, de ezek inkább csak megtörik a tempót, mintsem hozzátesznek az élményhez.
A DON’T NOD legnagyobb erőssége továbbra is a karakterábrázolás, Swann, Kat, Nora és Autumn mind hiteles, szerethető, esendő figurák, akiknek barátsága, konfliktusai és veszteségei szívbemarkolóan valóságosak. A játék érzékenyen ábrázolja a kamaszkor bizonytalanságait, a lányok közötti intimitást, a „riot grrrl” mozgalom erejét és a felnőtté válás elkerülhetetlen fájdalmát. A Lost Records: Bloom & Rage Tape 2 egyik legnagyobb érdeme, hogy a játékos valóban átérzi a döntései súlyát: a párbeszédekben gyakran nincs „helyes” válasz, a kapcsolatok bonyolultak, a konfliktusok elkerülhetetlenek. Ez a feszültség, a hibázás lehetősége, és a következmények valódi súlya teszi igazán emlékezetessé a játékot.
A játék technikai színvonala vegyes képet mutat. A látványvilág továbbra is paza, különösen a kültéri helyszínek és a karaktermodellek szépek, a fények és a színek remekül idézik meg a 90-es évek hangulatát. A zenei aláfestés, főleg a jelenetekre komponált dalok, kiválóan támogatják az érzelmi hatást. Sajnos a technikai hibák továbbra is jelen vannak: néhol előfordulnak szinkronizációs problémák, felirat- és hanghibák, valamint időnként a párbeszédek is összefolynak. Ezek ugyan nem teszik tönkre az élményt, de zavaróak lehetnek, különösen a nagyobb eseményeknél. A Lost Records: Bloom & Rage Tape 2 lényegesen rövidebb, mint az első rész: 4-5 óra alatt végigjátszható, ami túl gyors, sietős lezárást eredményez. A tempó emiatt kapkodónak, a történet befejezése pedig kissé elnagyoltnak tűnhet, főleg, ha valaki önmagában, nem egyben játssza végig a két epizódot. A döntések valódi hatása miatt azonban érdemes lehet újrajátszani a játékot, hogy lássuk, mennyiben változnak a kapcsolatok és a lezárás.
A Lost Records: Bloom & Rage Tape 2 egy érzelmileg erős, karakterközpontú narratív kalandjáték, amely a DON’T NOD legjobb hagyományait követi. Bár a természetfeletti szál, a rövid játékidő és a technikai hibák miatt nem hibátlan, a történet, a karakterek és a döntések súlya miatt emlékezetes élményt nyújt. Azoknak ajánlott, akik szeretik az érzelmes, emberi történeteket, és nem bánják, ha a végkifejlet nem ad mindenre választ – sőt, talán csak még jobban elgondolkodtat…
Legutóbb ezt teszteltük:
