Fejlesztő: Okomotive; Kiadó: Panic; Platform: PC, PS5, Xbox Series, Switch
Pásztorkodtunk egyet a Herdling posztapokaliptikus világában, de az éjszakába húzódó játékidő után kiderült, hogy sokkal több maradt benne, mint amennyit a készítői végül kihoztak belőle.
Alpesi expedícióra invitál a Herdling, amelyben egy ifjú pásztor sorsát egyengethetjük, akinek egy vadállatokból álló csordát kell eljuttatnia magaslatokon, szurdokokon és ösvényeken keresztül egészen a hegycsúcsig. Szereplőink utazását változatos időjárási, ámde életre veszélyes események hátráltatják, miközben félelmetes teremtmények hajtóvadászatot indítanak a féltve őrzött kalikornisok ellen.
Konkrét feladataink kimerülnek főként a kapuk nyitásában, aminek következtében kiszabadíthatjuk a rejtélyes körülmények között bebörtönzött, fantázia szülte állatokat, kiket kézrátételünk után befogad az egyre gyarapodó nyáj. De a kezdetleges logikai feladatokkal egyetemben a Herdling felfogható amolyan sétaszimulátor szerűségnek, hiszen a játékmenet sava-borsa főleg az egyik pontból a másikba való eljutásában érvényesül. A játék túlnyomó részében a FAR duológia alkotói szinte végig a rohangálásra és gyaloglásra, valamint a terelgetésre helyezték a hangsúlyt, de gyakorta ügyelnünk kell arra, hogy különleges állatkáinkat nehogy elkapják a kíméletlen, maszkot viselő madarak.
Némileg ismerős lehet a játék kiindulópontja, vagyis az elnéptelenedett metropolisz, hiszen már temérdek filmben és játékban lófráltunk hasonló helyeken, de mindez igazándiból csak az alaphangot adja meg. A posztapokaliptikus bevezetés után hamar a természet lágy ölében találjuk magunkat, s a lineáris felépítettségű helyszínek – a 4-5 órás végigjátszás után – alapvetően változatosnak bizonyultak, de tele vannak veszélyes szituációkkal. A kissé butuska behemót egyedeink könnyedén megsérülhetnek például úgy, ha fejvesztve nekiszaladnak egy bokornak. Amennyiben nem gondoskodunk róluk kellőképpen, simán kimúlhatnak, de jó esetben meg tudjuk gyógyítani valamennyijüket, ha keresünk bokrokat és az ott fellelhető gyümölcsökkel megetetjük őket. Aztán persze bármikor belepottyanhatnak egy szakadékba, de a zord tájakon sem árt figyelni a testi épségükre, nehogy beszakadjon alattuk a jég.
A jövőben a Herdlingre kihagyott lehetőségként fogunk emlékezni, pedig a remekül felépített atmoszférában bőségesen adottak lennének a kreatív lehetőségek. Kevés benne az egyedi ötlet és a történet annyira lassan és semmit mondóan építkezik, hogy tulajdonképpen nincs benne megmagyarázva semmi. Grafikailag szép számmal akadnak benne szemet gyönyörködtető és egyébként ügyes megoldások, illetve a színvilág kiválasztása nagyon látványosan sikerült. Az irányítását tekintve, vagyis a parancsunk kiadása után, hogyha a csordánk megiramodik, egyszerűen kezelhetetlenné válik mindenki (még a csuklyát viselő srác is).
Legutóbb ezt teszteltük:
