Fejlesztő: Zenovia Interactive; Kiadó: Retroware; Platform: PC, PS4|5, Xbox One|Series, Switch
Régi időket idéző videojátékos élmény a Neon Inferno, mely tele van rengeteg akcióval és a Szárnyas fejvadászra emlékeztető atmoszférával.
Irány a disztópikus New York, ahol bérgyilkosok bőrébe bújva végezhetünk a rivális bűnbandával. A harctérré változó metropoliszban nincs megállás, gyakorlatilag nonstop rakkolós játékmenet tárul elénk és a tűzijáték addig nem ér véget, amíg minden egyes gazfickót szitává nem lövünk. A cyberpunk világban játszódó Neon Inferno egy ízig-vérig side-scroller zsánerű játék, amit a készítők megspékeltek a hangzatos gallery-shooter stílusával.
Az utóbbi évek egyik legstílusosabb 2D-s akciójátékában két különböző főszereplő közül választhatunk és lokálisan társunk segítségével is nekiveselkedhetünk az őrült tempójú Neon Infernónak. Mechanikája szerint hamisítatlan Contra-klónnal van dolgunk, vagyis a képernyő bal oldaláról jobbra rohangálva, ugrálva vagy motorral száguldozva kell kiiktatnunk a tucatjával ránk rontó fegyveres erőket. Azonban ezúttal a háttérből is repkedhet a golyózápor, vagyis az ott tanyázó ellenségeinket is lepuffanthatjuk. De nem csak velük gyűlik meg a bajunk, hanem a hat pálya lezárásaként mindegyiken frappánsan kidolgozott hatalmas mechanikus nemezisekkel is harcolhatunk, akik olykor karakterünk orra előtt (akár repkedve), valamikor pedig a messziről lövöldöznek.
Érdemi tulajdonság szerint – tehát azt leszámítva, hogy a két nem tagja képviselteti magát – nincs különbség a Neon Inferno fejvadászai között, hiszen mindketten hajszál pontosan ugyanannyi életerővel és fegyverzettel rendelkeznek. A végtelen munícióval ellátott stukker mellett megtalálható mindkettőjük zsebében a kard, ami egyfelől közelharcban jöhet kapóra, másfelől viszont az ellenség élesített gránátjait lehet vele elütni, mégpedig bullet time módban és oda tudjuk célozni, ahová és akire csak akarjuk. Mindkét képesség hasznos, de igazából, ha rájövünk s megszokjuk, hogy egyik-másik rosszfiú mely területről céloz ránk, akkor könnyedén kiiktathatunk bárkit a pisztolyunkkal is.
Grafikailag a ’80-as évek filmvilágára jellemző neo-noiros látványelemek alkotják a Neon Infernót. A helyszínek változatosak és ahhoz képest, hogy látszólag mezei árkád játék került terítékre, a kidolgozottság valamennyi szempontból alaposan sikerült. Ám kétség sem férhet hozzá, hogy a játék legerősebb részének a nagyszerű zenéje bizonyult: Vangelis Szárnyas fejvadásznak muzsikája előtt rója le tiszteletét, ugyanakkor néhol felszólalnak Mozart és Vivaldi egyes tételei is, amelyek az említettekhez hasonlóan fokozzák az eleve nagyon erős hangulatot. Érdemes a pályákat minél gyorsabban elvégezni, ugyanis a megszerzett pontokért cserében a küldetés indító képernyőn beruházhatunk különböző ideiglenes pajzsra és fegyverekre is. Az utóbbiakat persze limitált lőszerrel vásárolhatjuk meg, de igazából csak közepes vagy nehéz fokozaton éreztem úgy, hogy érdemes beruházni rájuk.
Legutóbb ezt teszteltük:
