Fejlesztő: btf; Kiadó: btf, ByteRockers’ Games, PARCO GAMES; Platform: PC PS5, Xbox Series X|S, Switch
Egy elcsépelt közmondás szerint ne fessük az ördögöt a falra, de a Constance ügyességi játékban pont ezt kell tennünk, hogy túléljünk a megpróbáltatásokat.
A korábbi évekhez képest idén talán egy kicsit visszafogottabb felhozatalt tapasztalhattunk (a minőségi) metroidvaniákat illetően. Ezért külön örömteli, hogy szinte a semmiből ölembe (PC) pottyant a Constance. Már első ránézésre, vagyis grafikai szempontból is nagyon izgalmasnak ígérkezett, mivel a készítők kézzel rajzolt, rajzfilmes beütésű látványvilágot álmodtak meg neki. Ügyességi játékunk sztorija szerint a címszereplőt irányítjuk, aki festőművészként tevékenykedik, ám a színekben pompázó világát ellepték a mentális egészségre veszélyes egyének, akik a saját belső világából származnak. A bűbájosan megvalósított külsőségek mögött bizarr pszichológiai történet elevenedik meg (főleg az alkotói válság viszontagságaira koncentrálva), ami a végkifejlethez érve egészen elgondolkodtatóvá válik.
A Constance 8-10 órát felölelő játékmenete a metroidvaniákra jellemző mechanikával rendelkezik. Karakterünkkel mindig van valamilyen feladatunk, amit teljesítenünk kell azért, hogy aztán a soron következővel elbíbelődjünk egészen addig, amíg a játék befejezéséhez nem érünk. A frissen szerzett képességeink megkaparintását követően (javarészt boss harcok után) olykor vissza kell kalandoznunk egyik-másik korábban már bejárt helyszínre, hogy bejussunk az addig lezárt területekre, de mellékküldetéseket is teljesíthetünk. Természetesen feladatainkat jellemzőn barátságos NPC-kkel való társalgás után kapjuk meg s rendre készségesek, hisz érdemi információkkal látnak el bennünket – és persze elakadás esetében a megfelelő haladási irány tekintetében is remek mankót nyújtanak.
Meglepő módon a térkép szegényesen sikerült, kevés információval spékelték meg és könnyű elveszni benne, ugyanis csak addig jelent segítséget, míg a „labirintusban” elkalauzol a következő megbízatáshoz. Egy különös talentumunk révén korlátozott mennyiségben jelölgethetünk, pontosabban képernyőmentést készíthetünk a helyszínekről annak tudatában, hogy a későbbiek folyamán nehogy feledésbe kerüljön valamilyen megszerzendő cucc.
Az ellenségeink elleni párharc és a precíziós platformer részek bizonyultak a Constance igazi erősségégnek. Némely formát ecsetvonással színezhetjük ki annak apropóján, hogy azután át tudjunk haladni például bokrokon, ráugorhassunk pallókra, de akár nemeziseinkkel szemben is bevethetjük. Persze nem festegethetünk összevissza, sőt! Ügyelnünk kell arra, hogy a tarsolyunkban lévő színezék mennyisége véges és csak röpke tétlenkedésünk után töltődik fel automatikusan. Ha elfogy, azt szinte szó szerint a „lelkünkre vesszük” és az életerőnk ezzel egyidejűleg fogyásnak indul, majd a képernyő elkezd sötétedni. Sajnos hiányzik tesztalanyunkból a hangalámondás, ami indie cím dacára fájó pontnak mutatkozik, főleg, hogy a szereplők szinte egytől-egyig rendkívül érdekesek. Az ő közreműködésükben fejleszthetjük a pemzlinket, amivel „eltakaríthatjuk” ellenlábasainkat és persze használata az ugrálós részeknél is rendre kapóra jön.
Könnyedén elsajátítható, egyedi irányítás jellemzi a Constance-t, miközben szövevényes története és meseszerű látványvilága remek érzékkel nyúl a zsánerhez. Így összességében – még, ha nem is minden szempontból tökéletes –, de igazán kellemes időtöltést ígér annak kedvelői számára.
Legutóbb ezt teszteltük:
