
Romkom kiaknázatlanul
Megérkezett a Netflixre a Szenvedélyes nők, amit akartunk szeretni, de ha a film nem szerette eléggé önmagát, úgy nehéz. Nincs nagy baj vele egyébként, talán csak hiányzik belőle a címében ígért szenvedély, hogy kihozzon magából mindent, amit lehet.
Amikor a film nyolcadik percében azon gondolkodsz, hogy a blazírt faszik túl olcsó cím lenne-e a cikknek (az), akkor ott nincs minden rendben. Erről lent bővebben, de még gyorsan önként jelentkezem, hogy igen, én voltam az, aki innen a Sorról a jobb kritikát írta a Futni mentem kapcsán, amiről egyébként tartom is, hogy összeszedettebb, mint a Szenvedélyes nők. Viszont azt is rögzíteném gyorsan, hogy míg az elsőt moziban láttam, ráadásul egy nagy, lelkes tömeg részeként, addig ezt most a Netflixen, otthon. Tudom, hogy evidens, de közösségben egyszerűen más élmény az egész, mert az ember átveszi a többiek rezgését. Míg itthon, egymagadban neked kellene ezt produkálnod. Persze még ez sem lehetetlen, mert itt volt például az elmúlt időszakból Az álmok vágányán, ami attól függetlenül is meghatározó filmes élményem lett, hogy ugyanott ültem közben a kanapémon, mint ez alatt. 


Kár érte. Lehetett volna ezt jobban is, és meggyőződésem, hogy tudtak volna jobbat is. Elsiethették? Jó ideje drótokkal körbehúzott akadályfutás önerőből filmet forgatni, itt sem volt elvetélt gondolat, hogy az előző sikerén felbuzdulva egy újabb mozit hozzanak tető alá hozni, pláne, ha van forgatni való anyag. Ha meg kicsit előrenézünk, Herendi Gábor szűk három éven belül idén a Karácsonyra megjövökkel harmadszor is rendezéssel jelentkezik az ünnepi szezonra, és ez még hollywoodi léptékkel is nagyipari tempó.


