Lee Cronin: A múmia (Lee Cronin’s The Mummy), írta és rendezte: Lee Cronin, szereplők: Jack Reynor, Laia Costa, Veronica Falcón, May Calamawy, Hayat Kamille, Emily Mitchell, amerikai-ír horror, 134 perc, 2026., korhatár: 18 év
Egy gyerek mászik a plafonon – megint
Ez a múmia nem az a múmia, hanem annak egy kisebb, ijesztőbb és néha gusztustalanabb unokatestvére. A történet Lee Cronin fejéből tekergett elő, akinek a Gonosz halott: Az ébredést is köszönhetjük. Hasonlóan a nagyobb testvéréhez ez is meg tud ijeszteni, nagyjából egyben is van, története is akad, de leginkább mégiscsak ki akar fordítani a bőrünkből. Ahogyan azt a vásznon esetileg meg is tekinthetjük…
Sokaknak könnyebb úgy feldolgozni a gyászt, hogy azt ismétlik maguknak: az a test, amit látnak, már nem a szerettük. Mert ő már valahol máshol van. Némiképp bonyolít a dolgon, ha egy 8 éve eltűnt, meggyászolt, de csodálatos módon mégis hazatért gyerek az, ahogyan az az ebben a filmben szereplő családdal is megesik. Ráadásul ez a test még mozog is, habár első ránézésre ez sem annyira indokolt.
Lee Cronin, aki a film írója és rendezője egyben, azt nyilatkozta, hogy az édesanyja halálát segített neki feldolgozni ez a történet. És mivel nemzetiségét tekintve ír, akik köztudottan más kapcsolatban állnak a túlvilággal, ez innen nézve egészen érthető is. Mégsem olyan érzékeny és okos ez a film, mint a hasonlóan veszteséget feldolgozó Hozd vissza őt, cserébe dinamikusabb annál, és tobzódik a klasszikus horrorelemekben.
Ez a múmia ráadásul szottyosabb is, mint a homokfújta korábbiak, mert sokat köszönhet a lápi rokonainak, akiktől az ihletet kapta. Természetesen (mint mondtuk, írről beszélünk!) gyorsan megjelenik a történetben a kereszténység is, a spanyol ajkú anyai ágon, ami az egyiptomi hiedelemvilággal kerül végül összecsapásra. Győztest nem hirdetnénk, de annyit elmondhatunk: mindenki bedobja azt, amit tud. És ez a diverz háttér egyébként az, ami kiemeli ezt a horrort a közepes sorstársai közül. Végre igazi egyiptomi színészeket mutatnak nekünk, ráadásul az átkok és a hiedelmek sem csak utólag felmatricázott motivációk, mert valószínű, hogy a készítőnek van ezekhez kapcsolódása és őszinte érdeklődése. Az alaptörténet persze ettől még nem túl bonyolult, de nem is ez volt a cél.
A cél az volt, hogy megijesszen. A Lee Cronin: A múmia pedig néhol tényleg félelmetes. Habár az ördögi/halott/élőhalott gyerek hálás toposz ilyen szempontból, gondoljunk csak Az ördögűző hálóingben felemelkedő gyereklányára, vagy a Trainspotting plafonon mászó csecsemőjére, mindkettő egy életre a retinánkba égett. (Ezekre például tesz is utalást a film.) Ám egyébként is igyekszik klasszikus beállításokkal dolgozni, amit lehet hatásvadásznak tekinteni, szerintünk viszont egyszerű főhajtás a nagy elődök előtt. Kedveltük. A film tempója talán kicsit lassú, egy 20 percet simán kivághattak volna belőle, bár kellenek olyan részek is, amikor a néző fellélegezhet, vagy kipillanthat az ujjai közül (kinek-kinek vérmérséklete szerint). A gusztustalansági foka pedig olyan 3-as egy 5-ös skálán, amin az ötös a slasher, a kettő pedig a Vészhelyzet Pittsburghben.
A karakterek természetesen nem túl bonyolultak, nem is elvárás az ilyen körökben, viszont senki sem fájóan megúszós. A legismertebb színész talán Jack Reynor, akinek a Fehér éjszakák óta nem volt ilyen rossz, de Laia Costa spanyol színésznő neve sem újdonság azért (Victoria). A gyerekszereplők kérdése viszont bennünk mindig kétségeket vet fel. Tudják-e, hogy miért kell olyan bizarr mondatokat mondaniuk, miközben vörös lé folyik ki az arcukon, eléggé meg vannak-e védve a film és a filmipar szörnyűségeitől, és amellett, hogy félelmetesen jók, indokolt-e az ő szerepeltetésük egyáltalán. (Habár a főszerepet játszó lány mondjuk 27 éves, szóval a munka nehezét bőven felnőttre bízták azért.)
Összességében tehát nem rossz ez fajta szottyos-görcsös-zombimúmia sem, nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, aki szereti. Félősebbek és érzékenyebbek pedig hát…, inkább ne erre üljenek be egy hangos, zárt terembe, vagy előtte legalább nézzék meg a bemutatót. Mi szóltunk.
