A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső – kritika


A ravsz, az agy és...Gegek, golyók, gengszterek

Londonnak East End az a negyede, ahol a legalacsonyabb az átlagéletkor. Az illegális cselekedetek Paradicsoma, amerre a rendőr se jár, mert nem mer. A kisstílű nepperek és nagymenő gengszterek olvasztótégelye. Errefelé a bűnözés életforma. Nincsenek anyukák, kik uzsonnát készítenek suliba igyekvő porontyuknak, viszont vannak morcos apukák, akik beverik fiacskájuk orrát a több ezer fontos kártyaadósság miatt. Reggelente senki sem siet a gyárba vagy egy émelyítő irodába, annál inkább csencselni az utcára. Még a hobbikertésznek tűnő fiatalok is marihuánát termesztenek házi gazdaságukban.
Az örökifjúság e setét szegletén négy kis halacska úgy dönt, hogy felfalják a helyi cápát. Ám az irányítottan balszerencsés lapjárás tekintélyes tartozást és egy idő előtti elhalálozás lehetőségét eredményezi. Bár a Jóisten hat nap alatt teremtette a világot, nekik most a hét nap is kevésnek tűnik a dohány előteremtéséhez. Minő szerencse, hogy ilyen hírhedt környéken ahány ház, legalább annyi gazfickó, így következésképpen elég, ha az ember kirabolja a szomszédját. Így kap lábra egy mesebeli pénzösszeg, minek hajkurászása következtében az egy négyzetméterre jutó bűnözők száma az East Enden jelentős mértékben megcsappan.

A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső első blikkre kultmozi, egy vonaton utazik a Ponyvaregénnyel és a Trainspottinggal. Magán hordozza a kilencvenes esztendők sajátos stílusjegyeit: a tarantinói gyilkolászást, amit szikár késhegyre menő flaszter humor kísér, a klipszerű vágástechnikát, és a precíz összekevert zenei kollázst. A fifikás forgatókönyv összes csavarja mesterien lett legombolyítva, nem véletlen, hiszen az agyament sztori kiötlője csücsült a rendezői székben. Az elménkbe bevésendő név: Guy Ritchie. (A szerk. megj.: mindez 1999-ben íródott!)

A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső – Lock, Stock and Two Smoking Barrels (1998)
R: Guy Ritchie
Í: Guy Ritchie
Op: Tim Maurice-Jones
Z: John A. Hughes, John Murphy
Sz: Jason Fleming, Dexter Fletcher, Nick Moran

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A bennfentes - kritika
Következő cikk Isteni játék - kritika

1 Comment

  1. 2011. július 20. szerda

    […] amúgy nem annyira a klasszikus maffiafilmek, mint a külvárosi keményöklű pronyókat éltető, Guy Ritchie-s gengszterközeg áll hozzá közel. Ez inkább a karaktereken érhető tetten, Hensleigh nem vágja videóklippé a […]

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..