Szeszélyes nyár és Az én kis falum könyv és filmajánló


Vladislav Vancura: Szeszélyes nyár (1926) / Zdenék Svérák: Az én kis falum

A 2 az 1ben, mostanáig samponok és testápolók elkoptatott, vásárlócsalogató szlogene volt, azonban a szó nemesebbik értelmében hála a Cartaphilus kiadványának immáron átütemezhetjük könyvekre is.

Krokovy Vary fürdővárosában, álmos hangulatban telik a nem éppen minőségi nyár. Az életük delén már átlendülő fürdőmester, pap és az őrnagy napestig üldögélnek a folyó partján, és emelkedett stílusban fejtegetik a nagybetűst. Az anekdoták soha ki nem apadó folyamból, számos rejtélyre fény derül, többek között: Hogy hogyan, fulladhatott borba több ezer katona az itáliai hadárat során, a helytelen hordónyitás következtében?

Mígnem a mélabú és a nihil állott sörhabos harmóniáját felkavarja a városkába érkező kötéltáncos-bűvész, de még inkább bájos segéde. Az éltes férfiak, ifjonti hévvel vívott, kakasviadala veszi kezdetét, és még a fürdőmester terebélyes nejét is megcsapja a szeszélyes szerelem.

Spiró György a modern cseh irodalom szakértője, a két világháború között alkotó Vancura jelentőségét ekképp foglalta össze egy mondatban: „Hrabal az ő köpenyéből és nem Hasekéból bújt elő”.

Vancura alakjai: az élet levitézlett közkatonái, ódivatú nyelvezetet használnak, mintha ezáltal üres fecsegésük értelmet nyerne, azonban ezt teszi őket önmaguk paródiájává. Az archaikus beszélgetések a mai talkshow-khoz szokott társalgások tükrében, életidegenül csengenek, ezért az olvasónak elengedhetetlenül vissza kell utaznia az időben, csakhogy igazán ráharapjon a századelő ízes csevegéseire.

Az én kis falum a vidéki kisemberek szívvel teli himnusza. A történet Kárel és Otík, Stan és Pan párosának, a hirtelen haragú köpcös és a kissé ügyefogyott nyurga barátságának viharos időszakáról mesél. Ehhez asszisztál a helyi lakosság krémje: a vezetni nem, de az életet tisztán látó doktor, a felszarvazott férj, a hősszerelmes ifjú, az átutazó festő…és idejekorán megtudhatjuk, hogy a hetedik lépcsőfokon tökéletesre hűlő sörtől nem józan a paraszti ész.

A sokoldalú Zdenek Svérák a színház és a film farvizéről érkezett. Számos szkriptet jegyzett Menzelnek (Iván Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai). Később hívta a vér szava, és lehorgonyzott rendező fia, Jan Sverák mellett (Általános iskola, Akkumulátor), aki állandó színészként is számított apjára. A családi együttműködés a Kolja Oscar-díjával jutott a csúcsra.

A cseh irodalom közel kétszer száz oldalba sűrített finom kis esszenciája joggal kiált olvasóért. A két míves író dacára, idekívánkozik a remek direktor, Jirí Menzel neve is, aki mindkét műből, az alapanyaghoz méltó filmet rendezett. Sőt! Az én kis falum esetében a celluloid változat beelőzte a nyomtatott verziót, ugyanis Svérák irodalmi forgatókönyve, ami sorról sorra megelevenedik Menzel mozijában, csak 10 évvel később jutott el a nyomdáig.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Nyomás! – Go - kritika
Következő cikk Vicky Cristina Barcelona - kritika

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..