

Így könnyhullatásra nem kerül sor, max. ha azt siratjuk, hogy a nőcsábász Connor Meadből (Matthew McConaughey, a továbbiakban MM) hogyan lesz röpke félóra leforgása alatt egy nyámnyila, uncsi nyálgép.
Talán megszokásból?
Ezen a nyomvonalon elindulva végül úgy döntöttem, rózsaszín górcső alá veszem főhősünk múltból vett nyálmintáját és összehasonlítom a jelenlegivel. Az eredmény döbbenetes: 2001 óta legalább 7 olyan filmben szerepelt, ami kimeríti Hollywood elképzeléseit a szerelemről.
Ezek után nyilvánvaló, hogy szegény MM a való életben úgy viszonyulhat a romantikához, mint nőgyógyász a …
Nem mintha ezekre az amerikai álmot erőszakkal stimuláló, az örök szerelmet kizárólag az esküvőig nyomon követő, szívszorítóan felszínes, mégis legbelül minden nő vágyát megtestesítő filmekre ne lenne szükség.
Sőt.
Örök nézettséget produkálnak, függetlenül attól, hogy odakint a szürkére festett valóságban tombol a hurrikán, vagy éppenséggel a világválság.
Szóval nincs is ezzel probléma.

Hogy végre a rosszpasi maradjon is szemét a stáblista megjelenéséig? És ne azon parázzon, hogy ha így folytatja, senki sem lesz jelen a temetésén.
Egy igazi rosszpasi csak jót röhögne ezen, nem menne át egyből üresen ígérgető, szerelmet hazudó bohócba, aki innentől fennhangon hirdeti a monogámiát és elítél mindenkit, aki kicsit is lazán tudja venni a szexet…
A történetről inkább nem beszélnék, mert egy állítmány nélküli tőmondattal kivégezhetném.
Ja, amúgy ne higgyetek nekem. Annyira azért nem borzasztó, csak tartanom kell magam a keménynő imidzshez.
(Nem lenne jó, ha kiderülne, hogy Tylerből én is pitiző papucsállatkát csináltam, és mára az egyetlen terápiás csoport, amit engedélyezek, az a párkapcsolati tanácsadónk…)
Köszönjük Marlának!


No Comment