Corpus Madonna
Megjelenik DVD-n Madonna első rendezése, ami sokkal jobb hír annál, mint elsőre hangzik.
A Gogol Bordello kirakatemberével, Eugene Hutz-cal készült Mocsok és bölcsesség (Filth and Wisdom) nem írja újra a filmnyelvet, de van olyan jó, hogy kételkedjünk benne, valóban az ő keze munkája (eddig a Szenny szót használtuk, hivatalosan Mocsok lett belőle, pedig nem jobb). Igaz, ahány filmessel Mianyánk lefeküdt az évek során a rosszabbnál rosszabb szerepekért, akár ragadhatott is rá valami. Első rendezése a meglepően kedvező fogadtatás (tavaly mutatták be a Berlinaelén) ellenére sem jutott el a magyar mozikba, pedig üzleti szempontból talán indokolt lett volna, függetlenül attól, hogy épp szeretjük a cukrosnénit, vagy sem. A filmforgalmazás – konkrétan a Cinetel – az augusztusi budapesti koncert utórezgésein lovagolva szeptember 10-én DVD-megjelenéssel pótolja hiányosságát. Ennek kapcsán eltűnődtünk, vajon melyik volt Madonna legemlékezetesebb kirándulása a vásznon.
Sanghaji meglepetés (Sanghai Surprise, 1986) – Apja-anyja utálja
’86-ban a friss házas Madonna addig kényezteti férjét, Sean Pennt, míg az kibulizza neki a szerepet Jim Goddard rendező és az ex-Beatle George Harrison producer filmjében. A meglepetés az, hogy a forgatásra tényleg el kell utazni Sanghajba, a körülmények pedig kiborítják az énekesnőt, aki egy kábítószer-szállítmány után nyomozó misszionáriust alakítana a harmincas évekből. A stáb alig várja, hogy vége legyen a tortúrának, a bukást nem is sajnálja senki. Madonna szerint a rendező, a rendező szerint Madonna, Harrison szerint mindenki, aki részt vett a filmben, egy idióta.
Dick Tracy (Dick Tracy, 1990) – Ágyban Warrennel
A válás után – nem közvetlen – Madonna rövid ideig Warren Beatty ágyában vendégeskedett, amelynek két szembetűnő eredménye lett: hogy a sármos, ellenben tisztességben megöregedett színész saját bevallása szerint is évtizedeket fiatalodott, másrészt pedig az épp szőke femme fatale megkapta Breathless Mahoney szerepét a Dick Tracy-ben. A Disney filmje egyáltalán nem ciki, bár azt túlzás lenne állítani, hogy Madonna elhomályosította benne a címszereplő-rendező Beatty-t, Al Pacinót, vagy Dustin Hoffmant. Több helyen úgy jegyzik, az ehhez kapcsolódó album az elsők között viselte magán a „music from and inspired by” szöveget, vagyis amikor egy olyan trackekkel töltötték fel a lemezt, amik hangulatában idézik ugyan a betétdalokat, de valójában nem szerepeltek a filmben. Ha a „Melyik Madonna-dal jellemez téged a legjobban?” nevű Facebook-alkalmazás hozzám hasonlóan nálad is a Hanky Panky-t hozta ki („Your totally into sex, and not the vanilla kind…”), nem kérdés, melyikre szavazol.
A tanú teste (Body of Evidence, 1993) – Corpus Madonna
A Sex c. könyv, az Erotic album és A tanú teste Madonna kora-kilencvenes éveinek három sarokpontja. Különösebb filmvilágos elemzés talán nem is szükséges hozzá, hogy belássuk, e három műalkotás viszonylag egyfelé kacsingat, azt pedig bizony bugyi takarja. Már amikor. A tanú teste tartalmaz mindent, amit egy Madonna-filmtől az ember elvár: Madonnát meztelenül. Egyébként egy botrányos dialógoktól hemzsegő B-krimi, amelyhez isten tudja, mi módon vették rá Willem Dafoe-t, hogy Madonna viaszt csurgasson a mellkasára. Sorok írója mindemellett nem szégyelli bevallani, hogy 300 Ft plusz postaköltségért sikerült a vaterán hozzájutnia a regényváltozathoz, amely, ha lehet, még fájdalmasabb, mint a film.
Evita (Evita, 1996) – Örömhír Budapestről
Andrew Lloyd Weber musicaljének adaptációja talán az egyetlen alkotás a filmográfiában, amelyet a Madonna Fan Clubnál elfogulatlanabb fórumokon is filmként szokás emlegetni. A hasonlóságokat nem kell laboratóriumi körülmények között kutatni: Eva Perón, a közepes színésznő úton-útfélen széttette a lábát, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán, így vitte egész a first lady-ségig. A sors fintora, hogy összeállításunkban ez az egyetlen szerepe, amiért Madonnának senkivel nem kellett lefeküdnie, pedig eredetileg Glenn Close és Meryl Streep neve is szerepelt Alan Parker kalapjában. Az alakításért aztán kapott egy Golden Globe-ot, ami kétség kívül eddigi legnagyobb filmes elismerése; a You Must Love Me c. betétdal pedig elvitte az Oscart. A budapesti forgatásra szívesen emlékszünk, bár legtöbben csak díszletekkel találkozhattunk a Bajcsy-Zsilinszky út környékén. A világsajtó pedig épp ekkor szerzett tudomást róla: Madonna várandós.
Hullámhegy (Swept Away, 2002) – Amikor a farok csóválja
Ez a fiúk sorsa: Guy Ritchie két minden szempontból überzseni gengsztermozija után leforgatta egy 1974-es Lina Wertmüller-film mézmáz remake-jét (anno Giancarlo Giannini, itt fia, Adriano játszotta ugyanazt a karaktert), amiben nem sok köszönet volt. Illetve nagyon reméljük, hogy Madonna legalább otthon hálásan viselkedett, miután férje beáldozta érte renoméját, ami után nyolc évébe telt talpra állnia. A Hullámhegy egy, azaz 1 olyan snittet tartalmaz, amit felelősséggel guyritchiesnek lehet nevezni, egyébként a lakatlan szigetre vetődött halászfiú és a milliomos-feleség viszonya partra vetett halként vergődött a mozikban, a magyar nézők már csak egy homokszemek karcolta döglött DVD-n találtak rá. Az Arany Málnán viszont taroltak. A Revolverrel szemben ezt a filmet a rendezője is elhibázottnak tartja – a válás óta.
No Comment