South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan – kritika


South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan (1999)

Mikor Fábry Sándor vendégül látta az állásából kipenderített és méltatlanul mellőzött TV Macit, a közönség egy elesett, megtört bábmedvére számított. Ehelyett kaptunk egy arrogáns szabadszájút. Az egykori megasztár arra a kérdésre, hogy miért nem hozta magával régi partnerét, Jancsi bohócot, csak legyintett: “éveken át a nyakamon lógott”.

Mikor a showman nosztalgikus felhanggal megkérte, játssza el egykori sikerszámát, mindenkit megdöbbentett. A régen hallott dallamos gargarizálást követő öblítős résznél, a szájában rekedt vizet váratlanul a kamerába ürítette, majd egy ízeset brummogott, aztán szó nélkül lelépett a színről. Másnap a bulvársajtó már tálalta is az igazságot. Az önmagáról megfeledkezett Mackó kényszerszabadságát South Parkban, Amerika botrányos szegletében. Ez már önmagában válasz, vagy nem?

South Park csendes kisváros, ahol nem Usztics Mátyás felügyeli a törvényt, és talán ebben keresendő az ok, hogy váratlanul elszabadulnak az indulatok. Az enyhén fiatalkorú lakosság szókincse egy kanadai vígjáték hatására jelentősen felduzzad. Dedós szókészletükben megjelennek a szlengszótár kitépett oldalai.

Egy kétéves pöttöm is  úgy küldi el verbálisan mamáját nyaralni, hogy az még három óra elteltével is lefagyva ül gyermekével szemben. Nem más megoldás, Amerika harcba száll a szűz lelkek megmentéséért. Kanadát minden áron el kell söpörni, a filmben játszó színészek tyúknyi agyvelejét pedig látványos show keretében megsütni. Bár a filmben nem hangzik el egyetlen Britney Spears szám sem, ellenben láthatjuk az apokalipszisen morfondírozó Sátánt szeretőjével, Szaddammal, Kenny elkerülhetetlen tragédiáját, a Baldwin és Arquette klán kihalását, és Bill Gates végzetének beteljesülését.

A South Park méltán vált kultsorozattá. Az “én is így rajzolok” stílusban készült rajzfilm tesz a Disney rózsaszín selyemszalaggal átkötött díszdobozaira. Nem a monopolhelyzetét akarja megdönteni, inkább a Tévéisten által irányított emberiséget kívánja ráncba szedni. Trágár, ordenáré, gusztustalan, megbotránkoztató, de korántsem éri be a Beavis és Butt-head szórakoztatási szintjével, ugyanis közel sem buta. Kivégzi a kommerszt, kiveri a hollywoodi mosoly mind a harminckét fogacskáját, jókora bakanccsal trappol bele a képmutatók által sütött habos tortába, és véresre harapdálja a mímelt érzelmekkel közelítő simogató kezet. Alapos könnygáz a jó ízlés hamisan csillogó szemébe.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Rohanjunk lufit vásárolni!
Következő cikk Egyre jobban várjuk a Sherlock Holmes-filmet

1 Comment

  1. 2011. augusztus 7. vasárnap

    […] és a new jersey-ieket, igaz, a németeket valószínűleg beengedi majd az Államokba. A South Park agytrösztjének már fogantatása is mítikus felhangokkal bír, hiszen anyja valójában az apja, míg apja (aki […]

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..