A Hetedik sor évértékel


Külön elismerés jár A legjobb zongoracipelő és A legjobb futás jelenetének is, egyértelmű a győzelem Az év legöncélúbb csöcsvillantása kategóriában, valamint virtuálisan kiutaljuk A legjobb alkoholistának járó Bajor Imre-díjat!

Év végén mindenki listát készít, legjobb film, legjobb csaj, legjobb filmzene. A mai világban semmi kivetnivalót nem látunk abban, hogy a gombhoz varrjuk a kabátot, vagyis fogtuk a kedvenc idei filmjeinket és kitaláltunk nekik kategóriákat, amiket aztán jól megnyerhetnek. Olvassátok végig, mik voltak az idei év legjei a Hetedik sor blog szerkesztői szerint!

Zongoracipelők

Az első díjra ketten voltak igazán esélyesek, az egyik a Papírrepülők Szabó Simonja, aki amolyan filmesztétikusan mondva kivételes hitelességgel formálta meg a zongoraszállítók nehéz életét, míg a másik a Made in Hungaria Fenyő-alteregója, illetve bandája. Végül utóbbit hoztuk ki győztesnek, mivel ők nem csak cipelik, de végül fel is gyújtják a zongorát. Az eredeti kiíráson így aprót igazítva tehát: a legjobb zongorafelgyújtó jelenet díja a Made in Hungariát illeti!

Adideadidit

Gyakori a törekvés, mégis ritkán jön össze ilyen szépen kitapinthatóan, hogy valaki, aki ilyen szinten nem színész, szerepeljen valamiben, ami ilyen szinten nem film – ám a mellek lobogtatásával mégis ezreket lehet behúzni a moziba. Ha ez utóbbi félmondat nem lenne kitétel, akkor még Labanc Lilla lehetett volna esélyes az Álom.net-tel, de hát azt a szart meg ki nézte? A Transformers 2. viszont iskolapélda: Az év legöncélúbb csöcslengetése cím verseny nélkül Megane Fox didkóit illeti, emlékezzünk rá sokáig. Ellenkező előjelű testvérfilmje nyilván az Alkonyat – Újhold lehetne, ahol meg a fiúk vetkőznek indokolatlan számú alkalommal gatyára.

Anonim Alkoholisták

Emlékezetes és történelmileg súlyos jelenet, amikor az elnök ittas állapotában őszinteségi rohamot kap az újságíróval folytatott éjszakai telefonbeszélgetés során a Frost/Nixonban, láthattuk, milyen következményei lehetnek egy legénybúcsúnak a Másnaposokban, és Brüno is sokáig emlegeti azt a leittasodását, aminek folytán az asszisztensével összebilincselve találtak rá egy wc-kefével a szájában. Ám mégis, senki nem tudott úgy alkoholizálni, ahogy a norvég Rune Denstad Langlo filmjének főhőse, aki egy kanna vodkával és egy zsák gyógyszerrel indul neki a havasoknak, majd megismeri a berúgás kevés itallal is megoldható és gyors “lengyel módszerét”, amikor egy pálinkával átitatott tampont rakunk a fejünk tetejére, és hagyjuk, hogy felszívódjon. A legjobb alkoholistának járó Bajor Imre-díjat kapja az Észak c. film!

Futottak még

Szépen szaladt az aliennel fertőzött hivatalnok a District 9-ban, az egyik kedvencem volt Fenyő Iván a belügyminisztérium súlyos arcai elől való loholása a Made in Hungariában, végül azonban Az év legjobb futásának járó Forrest Gump-díjat Gerard Butler kapja, a Spílerben nyújtott, az orosz verőember elől a sínek között menekülős alakításáért. Még hogy szégyen a futás…

 

Folytassa…(?)

2009-es magyarországi bemutatók között 20, azaz húsz folytatást számoltunk össze, ebből mindenki vonja le a maga tanulságait. Akadt széria, amely most ért el 3D-s korszakába (Jégkorszak, A végső állomás), akadt, melyet újrakezdtek új alkotók (Terminator, Star Trek). A legfeleslegesebb folytatás címéért bizony volt tülekedés. Ember nem érti, mi vitte rá Rob Zombie-t, hogy továbbszője Halloweenjét, amikor már az első se kellett a kutyának se, míg a Fűrész idei 5. részén nem is csodálkozunk, hisz kint már a 6. is lefutott. A könyvadaptációk közül a hype a hátára vette az Alkonyat, az Angyalok és démonok és természetesen a Harry Potter aktuális részeit. A legkevésbé mégis talán a Halálos iramra és A rózsaszín párduc 2-re voltunk kíváncsiak, ezek megosztva kapják hát a díjat.

A globális felmelegedés

A tematika most már rendszeresen, évente többször is szül ijesztő dokukat. Ezek célja kivétel nélkül mindig a figyelemfelkeltés – bár így Koppenhága után falra hányt borsónak tűnnek. Az Otthonunk madárrajokat követett, A hülyeség kora szimpatikus kampányával – is – kiérdemli a dícséretet, ám a legtöbben mégis Roland Emmerich 2012-jére váltottak jegyet. (Mi a Corvinban néztük, ahol ahányszor egy állatot mutattak a vásznon, valami barom nő elkezdett tapsolni meg kiabálni, hogy “éljenek az állatok” vagy ilyesmi. Nem volt kevésbé ijesztő, mint a gleccserolvadás.) Bár a 2012-ben nem mondják ki, hogy itt glob. felm.-ről volna szó, csak a nyavalyás maja-naptárral dobálóznak, azért tudjuk, amit tudunk. Nem húzom tovább, a 2009-es év Kihalnak a fókák-filmjének győztese ennek ellenére A hülyeség kora.

“Rock az óra körül”

Az Erőszakik (In Bruges) és a Totál turbó (Speed Race) hazájában fel kell ismernünk az igényt Az év legrosszabb magyar címfordítása kategóriára. Sokat tanakodtunk, hogy a Coco Chanel megfelel-e a versenykiírásnak (el lehet képzelni, ahogy a Toldi büfében vakarjuk a fejünket a Cheese-vel, mert amúgy semmi más gondunk nincsen), tudniillik a cím önmagában nem olyan szar, mint például a Rágcsávók vagy a Görögbe fogadva, viszont eredetiben Coco Avant Chanel, vagyis Coco mielőtt (avant) az lett volna, ami (Chanel). Persze ha egyértelmű lett volna, hogy szó nem lesz itt divattervezésről, épp az a lényeg, hogy minden van, csak az nem, akkor még ennyien se nézték volna meg. Maradjunk a különdíjban. A kategória idei győztese pedig: a Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadály című gyönyör.

Nem vénember

A legszimpatikusabb öregember címét akaszthattuk volna az újszülött Benjamin Button, vagy az időutazott Spock kapitány, esetleg az 1-ben látott Sinkó László nyakába is, de mi idei kedvenc animációs filmünk hősét tüntetjük ki vele. A Fel! (Up) üde színfolt volt 2009 mozipremierjei között. Lufinak meg ott a Twilight.

Mix

Az áldokut idén keresztezték a sci-fi (District 9), valamint az anime műfajával is (A legnagyobb japán), egyik sem lett egy egyszerű történet. Az eleve mozikoktélkeverő szokásairól híres Quentin Tarantino is idén mutatta be végre a Becstelen Brigantykat, de ha valami idegesítő volt a filmben, akkor az épp az öncélú tarantinóskodás, így ő már az első körben kiesett. A legvadabbat pedig Takashi Miike mixelte, aki – egyébként Tarantinó nevét is meglobogtatva – japán szereplőkkel forgatott westernfilmet, ezzel érdemelve ki a 69 talponálló koktél által felajánlott, a legjobb keverékfilm díját: a Sukiyaki Western Djangónál meghökkentőbb stíluskatyvasz aligha volt idén.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Bréking: új Inception-trailer!
Következő cikk Fuss el véle!

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..