Mocskos zsaru: New Orleans utcáin (The Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans)
Harvey Keitel egy hidegvérrel elkövetett gyilkosságnál helyszínel, hanyag pillantásokat vet a vérbe fagyott áldozatokra, komótosan sétál át a tetthelyen kollégáihoz, akiknek felteszi a szituáció legelemibb kérdését: kire fogadjunk ma este? Ezt a kúlságot kéne valahogy beérnie Nicolas Cage-nek a 2009-es remake-ben. Hááát…
És akkor rögtön az elején küldjünk már amúgy social networkösen egy virtuális dislike-ot Werner Herzognak, illetve rajta keresztül minden remake-rendezőnek, akinek van pofája lenyilatkozni, hogy az ő remake-je az nem remake. Mert inkább átértelmezés, de sokkal inkább egy „autonóm alkotás”. Pfuj, az ilyen önjelölt nyelvészekké előlépett rendezőktől szoktam még agyhúgykövet kapni, akik kitalálják, hogy ezt a szót az ő filmjükre ne használjuk, mert az ezt meg azt jelenti, holott az ő filmje valójában emez meg amaz. Barátom, lehet, hogy te nem szereted, teszem azt, a limonádé szót, ettől függetlenül még ha valaki citromlét önt a vízhez az akkor is limonádé, ha te villanypásztornak hívod, mert neked az a szó tetszik.
Barom.
|
Én egyébként nem vagyok egy kiköpött Abel Ferrara-fan, de azért gyorsba kivettem a tékából az 1992-es Mocskos zsaruat, hogy lássam, miből lett a mi. Üt a film rendesen. Ez az a filmkészítés, amikor a rendező pontosan tudja, hogyan kell úgy használni a sokkolót, hogy az ember csak tompa baszogatást érez eleinte, de aztán kezd lebénulni, és egy idő után marha kellemetlenül érezni magát. A sztoriban egy apáca megerőszakolása „az ügy”, amiben az ember nyomoz, de ezt viszonylag kevés átéléssel teszi, hiszen előbb meg kéne küzdenie a bukmékere mögött álló nehézfiúkkal, akiknek komoly összeggel tartozik, valamint egyre nehezebben kezelhető drogfüggőségével. |
A zsaru a kábszeres szeánszait többnyire egy kurvánál intézi, aki Ferraránál még abszolút marginális karakter volt, ám a csöcslobogtatáson kívül semmire nem jó Eva Mendesnek helyet csinálandó Herzog forgatókönyvében már a rendőr életére jelentős hatást gyakorló külön szálat kapott. Amúgy tényleg majdnem minden ugyanaz pepitában. A fogadásba ölt pénzek, a kábítószer, a puszta szemétségből lefülelt tinik és azok közepesen durva szexuális zaklatása a kocsiban, a hallucinációk, a „hatalommal való visszaélés” egy boltban és így tovább.
|
És bár tudom, hogy Nicolas Cage-t utálni illik, és hogy ezért az utóbbi években sokat is tett, de mégse mondanám, hogy erőtlen a szerepben. Hiszen tud ám ő is mániákus őrült lenni, ha akar, és itt hozza is a figurát. Istenigazából egyedül a fim végét írták át, ami egyébként nem kevés, de el tudok képzelni olyan érvelést, amely hatására képes lennék elfogadni, hogy ennek így is van létjogosultsága. Mondjuk ez az orosz plakát itt jobbra azért kemény 🙂 Nyilván Ferrara munkája sokkal közelebb áll a „szerzőiséghez”, míg ez itt, mint a remake-ek általában, hát más, dollárra lefordítható szempontokkal is operál (lásd fent Eva Mendes, ill. Val Kilmer, aki aztán tényleg csak nevét adta kb. 2×5 percben). Épp azért már látványra is az egyik a szürke homályban nyomasztó, a másik színesen figyelemfelkeltő hatású. Nincs ebben semmi meglepő, csak ne tessék hozzá hülyeségeket beszélni. |
Val Kilmer azért játszik/látszik keveset, mert ő tényleg keményen narkós és piás, aszondják, s ezért szinte lehetetlen dolgozni vele. S hogy akkor miért ő? Nem könnyű Herzoggal együtt dolgozni akaró színészt találni Amerikában, akinek valami neve is van. Kilmer botrányai ide viszont még marketingileg is stimmeltek..:)
@efes: de nagy! :-))
oké, van igazságtartalma, hogy itt feleslegesen (reklámszerűen) hepciáskodik a Herzog, de kedves Zsollancs, te is azt teszed, az egyik legnagyobb rendezőt baromozgatod itt…
és a Mocskos zsarut csak most láttad? pláne.
hát igen, így megy az ha az embernek van egy blogja, akkor bizony azt baromozgat, akit akar.
most láttam, jelents fel.
persze azt csinálsz a blogodon, amit akarsz, csak emlékeztetni szerettelek volna, lehet, hogy Herzog bácsi okosabb nálad, így talán megérdemelne egy kis tiszteletet, annak ellenére, hogy valószínűleg nem olvassa a blogodat.
fel is lettél jelentve Roger Ebertnél, sőt, mindjárt írok Varró Attilának is. 😀
hát nem tudom… az ilyen feltétel nélküli tiszteleten alapuló dolgokkal én nem szimpatizálok. Úgy értem, valaki korábban kurva jó volt, akkor bármit csinál senki nem mondhatja azt hogy de ez meg nem jó?
De egyébként nem is ezért barom, hanem mert megpróbálja megmagyarázni, hogy ez nem is remake. És most mindegy a színvonal. Be is linkeltem azt a filvilágos cikket ahol hülyeségeket beszél
itt, ezt: filmvilag.blog.hu/2009/05/28/mocskos_zsaru_herzog_modra