Bele a közepébe
Mihelyt az iskolatáska mögül láthatóvá váltam, és kiderült, hogy a lábak nem a táskához tartoznak, rögvest a serdülés felturbózott mozgólépcsőjén találtam magam. Tízszer annyi kérdésre kerestem a választ, mint amikor először bambultam könny telített szemekkel a csúf világba. Testem számos pontja elfelejtett növekedésbe lendülni, ennek dacára szőr nőtt még a könyökömre is. A szellemi érésem a 4-es metró építésével egy ütemben haladt. Idővel több értelmet nyert, mi végre húzkodtam a lányok copfját az oviban, és kezdtem kapiskálni, miért gyanús, ha ugyanezt egy negyven körüli ürge teszi. A suli szüneteiben azelőtt egymás bucira verése jelentette a főműsorszámot, ezeket felváltották a pelyhedző állú férfikollégáimmal folytatott tenyérizzadós értekezések. Egy gyászos napon egyik nagymenő kortársam nekem szegezte a kérdést: Na, és tutujgatod már a Jancsikát? Mivel Apu hanyagolta a méhecskés sztorit, és semmiféle Jancsikát nem ismertem, a nem lévő tekintélyem hosszú évekre csorbát szenvedett. A biológia órán természetesen felvilágosultságot színleltem, és önelégült mosollyal honoráltam a hatodik X-én túl lévő tanárnőm szaporodásról tartott okfejtését. Bizony csak évekkel később tudatosult (és gyakorlatiasult) bennem, hogy az evés, az alvás és az ivás szükséglete mellett a szex a legfontosabb biológiai hajtóerő.
A kamaszkor egy asztronauta első űrsétájához fogható, a végtelen szabadság érzetétől megrészegülve súlytalanul lebegünk a semmibe, készen állva az óriási felfedezésekre. Filmünk kiválóan, nem függöny mögüli stílusban fókuszál a legcikisebb pillanatokra.
“Férfiúról szólj nékem”, de hiszen ez csak öt srác a kezdődő borosta elleni harc veszélyekkel teli frontvonaláról, a kitűzött cél mégis oly férfiasan magasztos. Szüzesség a szó, mely láthatatlan billogként homlokukra sütve hirdeti, hogy ez idáig tisztes távolban hajóztak a gyönyör szigeteitől. A reményvesztett érintetlenek egy gyorsbüfé négyszögletű asztalánál felesküsznek, hogy ha törik, ha szakad, a szalagavató bálig átesnek a tűzkeresztségen.
Szó mi szó, a sztorit nem muszáj kétszer elmesélni az egyszeri megértéshez, ráadásul első hallásra a tini vonulat újabb darabjaként aposztrofálható, jóllehet magán hordoz egy-két árulkodó jelet, most ez is megbocsátható. Duzzad a friss nyers humortól, mint tavaszi zápor után a földigiliszta. Gátlástalan, testnedvekkel teli. Képzeld el, hogy Káma-Szútra első oldalait készülsz fellapozni a bombanővel, és korai elsülésedhez a neten keresztül az egész iskola röhögve asszisztál. Hogy kerül a pite a képbe, vagy mi kerül a pitébe? – a megoldás a széles vásznon. Mindenesetre, ezt jól kisütötték. Szüzeknek kötelező!
No Comment