Shrek és a kapuzárási pánik


Először azt hittem, a Shrek a vége, fuss el véle forgatókönyvíróját épp behúzta a kapuzárási pánik, odavágta a klaviatúrát az asztalra, repültek onnan szanaszét a tíz évvel korábban még az egyetemi szépségkirálynő-választáson bronzérmes felesége visszérkenőcsei, mire az asszony kikiabált a konyhából, szeded össze rögtön, te mocskos disznó, a gyerek erre üvölteni kezdett, s mint ilyenkor mindig, be is szart. Csempe a francba az van. Pedig már ő is rég szakadt alsóban koptatta a laptopját az ágyon heverve, néha napokig hanyagolva a fogmosást. És akkor vagy bosszúból vagy épp hogy jótanácsból írta meg – kissé megfeledkezve az eredeti célközönségről – a sztorit ilyen „A szabadság útjai pronyóknak” utánérzéssel.

Mert tulajdonképpen tényleg ezek az izgalmas dolgok: hogy mi van azután, amikor ellovagolsz a naplementében. A filmek az elmúlt száz évben megtanítottak rá, hogy az életnek van egy ilyen narratívája, megszerzed a nőt/lovat/pénzt, és onnantól permanens happyness. Hát egy szart. Shrek bizony egy idő után szégyenkezve, de beleun az esti pelenkacserék-házimunka-estimesék körforgásába, és szeretne megint gusztustalan és ijesztő lenni, végül is ogre. Alkut köt hát egy gonosz és frusztrált törpével, aki azt ígéri neki, egy napra megint a régi lehet, és aki sajnos nem olyan vicces, mint azt szeretnénk. Persze tudjuk, hogy át lesz az ogre itten baszva, és hip-hop máris egy párhuzamos valóságban járunk, ahol minden olyan, mintha Tim Burton rendezte volna a Harry Pottert, és Fiona játszaná a Vörös Szonját. Shrek pedig elgondolkodhat, hogy tényleg olyan szar élete volt-e nagycsaládosként.

Ez egyébként így leírva már marha nagy poénnal tűnik, s hogy valójában a filmet nézve egyáltalán nem volt az, elsősorban annak köszönhető, hogy a zöld trutymólény franchise-ja bizony kifáradt. Egy utolsó nagy nekifutásra volt már csak ereje, megtámogatva a kötelező, ám itt aztán végképp felesleges 3D-s formával, egészen új alapokra helyezve a történetet, hiszen ami eddig volt, az már nem folytatható. A DreamWorks megtett mindent, amit egy utolsó epizód érdekében megtehet, kivéve, hogy vicces mondatokat adjon a szereplői szájába. Az első és második részben megszokott és megszeretett szarkazmusnak már tárgy híján nincs létjogosultsága, egyszerűbben mondva: már kicikiztek mindenkit, ebből sem lehet tovább építkezni. Marad hát a Csizmás Kandúr spin-off néhány éven belül. Bár szerintem az is elég lenne eleve csak DVD-n.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Naiv Anikó jelenti (2.)
Következő cikk Jó utat, Feri bá!

1 Comment

  1. Avatar
    sajtosmakaroni
    2010. július 11. vasárnap

    a legrosszabb hogy egy sima 1300as jeggyel még csak be se lehet rá ülni …kötelező a 3D 2000ért.. szal igy triplán megondolja az ember hogy akar e ennél jobban is kiábrándulni?
    één ugy vagyok vele hogy megvárom Dicapriot a mozibamenéssel

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..