Miklauzic Bence már azért szimpatikus fickó, mert tékásként dolgozott évekig. Ez pedig korántsem elhanyagolható tény, mivel aki nap mint nap találkozott a közönséggel, az filmkészítőként is neki fog dolgozni. Nem válik fesztivál-pirahnává, ki szüntelenül a szenvedést könnyezi vászonra, aztán nézők híján duzzogva vállát vonogatja, viszont önelégülten lobogtatja a buharai asszonyok által hímzett terítőt, melyet az üzbég seregszemlén nyert el.
2002-ben az Ébrenjárókkal debütáló rendező megmaradt emberközelinek. A zöld sárkány gyermekeivel ismét azt bizonygatja, amit a cseh és az olasz mozi egykoron nagyon tudott: megeshet, hogy éppenséggel nincs rá okunk, de a humorból akkor is jusson a hétköznapokra!
Wu, az útlevelétől megfosztott kínai egy (talán romkocsmának még használható) raktárban portáskodik, míg egy mozgalmasabb reggelen betoppan hozzá János, a koffeinfüggő, pánikbeteg ingatlanügynök. Az egyik feladata a kóceráj eladása, míg a másiké ennek meghiúsítása, ezt bonyolítván közéjük robog a vadóc pizzafutár lányka.
A plüssmackó kedvességét árasztó Yu Debin (amatőr, mégis profi), az átlagpolgár fanyarságával riposztoló Rátóti Zoltán, és az emberi féktávot betartó Bánfalvi Eszter a Köntörfalak után megint igazolja, hogy egy jól eltalált trió játszva szórakoztat másfél órán keresztül. A főhősök Tesz-Vesz szótár segítségével bimbódzó barátsága megidézi Jim Jarmush fagyiárus-városi szamuráj párosát, köznapi csetléseik pedig Alexander Payne kerülőútjaira vezetnek. A szellemes dialógok, Vecsernyés János képei és Hammer Zsolt & Jávorka Ádám mókás melódiái együttesen adják a mozi Aki Kaurismaki-s lüktetését. Noha az alkotók mindent megtettek, az unalomig ismert honi helyzetből fakadóan a picurka erszényből csupán 3 kópiára és néhány plakátra tellett. Őszintén szorítunk, hogy a pénztáraknál is kiderüljön új magyar közönségfilm érkezett!
Miklauzic pedig picit átfogalmazta Forrest Gump mamájának bölcseletét: Az élet, olyan mint a Kínából érkező kartondoboz. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.
No Comment