Múlt hétvégén amikor jégkorong csapatunk drámai végjátékban elbukta a feljutást, megint előkerült a régi közhely, nekünk már a nemzeti Himnuszunk is ezt búsongja: “Bal sors akit régen tép”. Ezt a szomorú gondolatmenetet vizsgálgatva, meglepő összefüggésre bukkantam a magyar filmekben felcsendülő dalok és filmgyártásunk jelenlegi helyzete között. Minden szám egy vallomás, egy beismerés, egy sirató, egy halovány reménysugár. Május 5-én kezdődik a Keseregszemle, addig is szóljon a rekviem!
Mai hír: “A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) adósságállománya a felelőtlen gazdálkodás következtében konszolidálhatatlan, ezért a kormány az MMKA megszüntetéséről döntött.”
A miniszter félrelép (1997) stáblistáján Koltai Róbert és Kern András dalol:
Csak ússzuk meg
“Hidd el, a méz majd rácsorog a vajra
Benyalni félek nem lehet
Ha vállalod, hogy vállalsz egy s mást
Barátom meglásd a kiskaput én rögtön meglelem”
Szerény mezőny, félbehagyott forgatások, káosz, füst, hamu…de megtartják. Andy ígér, és jövőre talán visszatér. A helyzetjelentést Víg Mihály írta Tarr Béla Kárhozatához (1988), Kerekes Vali őszinte tolmácsolásában:
Kész az egész
“mindennek vége, vége már
nem lesz másik, nem lesz jó, új
soha már, soha talán
Ez van, ezt kell szeretni.
Most már mit lehet tenni, ”
http://youtu.be/45py8pY_J1Q
Ha már ott lesz a szakma (vagy legalábbis a nagyja), javasoljuk énekeljék el közösen az Üvegtigrisből (2001) ezt a Dés/Geszti szerzeményt!
Egy jó kis nap
“Csak üljünk és mondjuk el,
Hogy hibázni tudni kell…
Jó, ha van még mit egymással kezdenünk…”
Cserhalmi György az idei Játékfilmes zsűri elnöke Az igazi Mikulás (2005) kudarcából merítve tanít:
Az élet egy bicaj
“Az élet egy bicaj, nem kérdi, merre mész,
szégyent hogy ne vallj, taposs bele és kész.
Az élet egy bicaj, magától úgyse megy,
sebaj, hát drága légy merész,
told csak el és kész.”
A honi szakmának (legfőképpen a harcos ifjú filmeseknek) tanácsoljuk, Madách szavaiba kapaszkodva: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” és ennek szellemében zárjuk csokrunkat Somló Tamás munkájával az Ámbár tanár úrból!
Ámbár
“a rossz perceknek nemsokára vége lesz
Te csak álltál, éveken át vártál,
A Jóisten majd fölfedez, mert az ember hiába tervez”
No Comment