Gégé, az intelligencia csodája
1922. december 4-én született Gérard Philipe, a francia színház- és filmművészet legendás alakja. Julien Sorel, Tulipános Fanfan, Fabrizio del Dongoe… az 50-es évek egyik legnagyobb sztárja, aki rövid földi karrierje dacára több mint 30 filmben szerepelt.
Philipként anyakönyvezték, de karrierje kezdetén a 13-as szám miatti kabalából megtoldotta egy néma e-vel. Mozdonyvezetőként képzelte el jövőjét, aztán édesanyja meséi más irányba terelték. Amikor elszavalta A vörös hal című verset már akkor tudták, őstehetség.
Apja ügyvédnek szánta, végül Nizzában kötött ki egy színjátszó tanfolyamon. Ott is lépett először színpadra, majd családjával Párizsba költözött és ott beiratkozott a színi konzervatóriumba. Első nagyobb sikerét Jean Giraudoux Szodoma és Gomorra című darabjának angyalaként aratta. Az álomdoboz című filmben debütált a vásznon. A moziban tisztaszívű Miskin herceg, míg a színpadon vérengző Caligula, ebben a darabban fedezte fel René Clair, akivel később háromszor is dolgozott.
A félkegyelmű bemutatója követően kezdték el először üldözni az autogramjáért. A két világháború közötti legnagyobb botránykönyv, A test ördöge lett az 1947-es esztendő botrányfilmje. Sorban álltak érte a híres rendezők (Christian Jacque, Marcel Carné, Max Ophuls), sőt Hollywood is udvarolt neki, azonban kikosarazta. A pármai kolostor Julien Soreljeként tovább növelte ázsióját.
Gyerekkori betegsége tuberkulózissá fejlődött, állandó támasza felesége, Nicole Fourcade, kit fura mód Anne-nek becézett. A Királylány a feleségem Tulipános Fanfanjaként vált igazán széles körben népszerűvé. A Zorro és Robin Hood keverékeként jellemezhető karakter, gyermekdalok és képregények kedvelt hőseként volt ismert.
1951-ben Corneille: Cid-je jelentette színházi pályafutásának csúcsát. 1950-59 között 605 alkalommal lépett fel különböző szerepekben. Évente két filmet forgatott. Zajosabb sikernek számítottak: Az éj szépei és a Vörös és fekete.
Többször alakított gaz csábítót. Jóval John Malkovich előtt játszotta el Valmontot a Veszedelmes viszonyokban, és ugyanilyen szívtelenül csavarta el a női fejeket a Tisztes úriházban.
A filmrendezéssel is megpróbálkozott, Till Eulenspiegel, melynek forgatókönyvírója és főszereplője is volt, de nem aratott nagy sikert.
Közéleti szerepet is vállalt, a francia színészszakszervezet elnöke volt. Baloldali beállítottságúként, többször is ellátogatott a keleti blokk országaiba, Magyarországon is járt, fotó is megörökítette Zenthe Ferenccel történt találkozását.
Magánéletét mindig gondosan óvta a nyilvánosság előtt. 1942-ben ismerte meg Nicole Navaux etnológust, egy diplomata feleségét, akit a válása után végül 1951-ben vett el feleségül. Két gyermekük született, Olivier és Anne-Marie, aki apja nyomdokaiba lépve szintén színész és író lett.
Luis Bunuellel forgatta utolsó filmjét az El Paóban nő a lázt, ám Mexikóból hazatérve daganatot fedeztek fel a máján. Szerette volna még eljátszani Hamletet, ezért élőben megnézte Laurence Olivier-vel, azonban ez a terve már nem valósulhatott meg. 
Nők milliói siratták. Oriana Fallaci így írt róla: „Hát hogy lehetne megállni, hogy ne tapsoljunk ennek a félszeg, pimasz fiatalembernek? Csak rá kell nézni, máris gyöngédség fogja el az embert. Talán szenvedő, elkényeztetett gyermekhez hasonló külseje az oka, talán ragyogó szeme, amely hol világfájdalmas, hol meg hideg és kíméletlen, akár egy ítéletvégrehajtóé, talán fanyar, elkényeztetett arisztokrata megjelenése…” Végakaratának megfelelően egyik emlékezetes színpadi szerepének, Cid Don Rodrigue-jának jelmezében temették el Ramatuelle temetőjében.
Az ördög szépsége című Faust-parafrázis nekem alapmű, ahol partnere Michel Simon. Még moziban láttam gimnazistafejjel, egy filmtörténeti filmklubban.
Nagymamám szerelmes volt belé, de úgy láttam, hogy ez Nagyapámat a legkevésbé sem zavarta.:)