Jól megfelelt


A miértek előtt boldogan futom le Bergendy Péter erős atmoszférával bíró pesti házfalai körül a kötelező köröket, ugyanis örüljünk, mert van miért. A vizsga minden hazabeszélő jószándékunk nélkül is rendben van, mégpedig abban a rendben, ahol a feszültség és a nemes sémákból összepatentolt forgatókönyv egyaránt működik. A tévébe szánt megbízás ellenére is nagyvászonra valók a múltidéző alkatrészek, a színészek pedig a nagyon magyar történelmi elhelyezkedés ellenére sem a kínos igyekezetet, politikai besorolódást vagy éppen az izzadós megfelelni akarást, hanem a mifelénk nem mindennapos szakmai (értsd: moziélmény-ügyi) hozzáértést és ezáltal bizony-bizony a szórakoztatást szolgálják és kiszolgálják.

fotó: Szabó Adrienn

Hókifli, szalagos magnó és Kulka János, aki verekszik. E három dolog, ami megmarad végül. De a többi és a többiek se mennek a szezonális hallevesbe, elvégre szépen rá van itt fűzve minden ’56-ra, illetve ’57-re, annak is a Karácsonyára, amikor is az ÁVH élőszereplős zárthelyi szituációs gyakorlattal tesztelgeti papíron elvhű, ám a forradalomtól becsinált és paranoiával újratöltött elvtársak által még nem hitelesített beszervező munkatársait – hogy a végére kihulljon az ideológiailag és erkölcsileg gyenge láncszem, aki meg marad, azzal a lehető legbiztosabban indulhasson be a kádári konszolidáció. Mondjuk ezt mi, akiknek a korszak közhelyei már a könyökükön is, de szerencsére A vizsga nem mondja, maximum egyszer, hogy tudjuk, mi az alapállás, a szájbarágást meghagyja másnak, voltak már és lesznek is elegen, akik lecövekelnek töriórázni. Bergendy csapata inkább pörgeti a sztorit, átveri és átvereti szereplőit, és úgy csinál, mintha nem tudná, hogy ha értelemszerűen nem is száz, de több tíz éve biztosan várunk rá. Mármint arra, hogy valakinek végre leesik a tantusz: nem kell mindig nagyot mondani, elég kicsit is, de az a mondat legyen már rendesen kitalálva.

Persze van abban egy kis meglepetés, hogy a szerethető mozifilm helyett inkább csinos egészestés neszkafé reklámnak tetsző Állítsátok meg Terézanyut követően pont Bergendy az, aki vitathatatlan tehetségét képes volt példamutató minimálprogramra beváltani. Amiben a rendező rendez, a színészek színészkednek, az omladozó falak omladoznak, az ügynökök meg ülnek, lehallgatnak és manipulálnak, vagy legalábbis nagyon megpróbálják. A végére meg ottmaradunk mi, és teljesen olyan érzésünk támad, mintha nem lenne reménytelen a helyzet: jé, tudnak még ebben az országban félremagyarázások és fesztiválosan sebnyalogató ambíciók nélkül is korrekt, mindennapi használatra hitelesített filmeket készíteni. Úgyhogy lassan el is kezdek nem csak kötelességből szurkolni, hogy sikerülhessen a hosszabb táv.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A kardélre hányt néző
Következő cikk Az eltüsszentett birodalom

3 hozzászólás

  1. Avatar
    Tóth Annamarie
    2011. október 14. péntek

    Miért kell mindig ezt az áltudományos bölcsész stílust erőltetni egy film leíró elemzésénél, miért kell a cikket írónak görcsösen saját elementáris erejét, jópofaságát, tiszta látásmódjátgörcsösen erőltetni egy témába, amiben örömét leli és veszett mód próbál írásával annak részévé is válni, amíg az olvasó már azt veszi észre, hogy keresztbe álnak a szemei, mint egy rosszul kalibrált 3D filmnél…miért nem lehet csak normálisan leírni egy moziról, hogy mit adhat a nézőnek, miért jó és miért nem, miért kell bölcsészkedni folyamatosan? Ezzel a műmodorossággal senkinek nem ad a kedves szerző semmilyen extra információt…

  2. Avatar
    2011. október 14. péntek

    Annyira így van!

  3. […] Egyesületének alapító tagja vállalta magára a fordítás nemes feladatát (azóta A vizsga forgatókönyvével bizonyította az olvasottak hasznosságát). A körültekintő magyarítás […]

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..