Belfastból a mennybe (How to Get to Heaven from Belfast) készítő: Lisa McGee, szereplők: Roisin Gallagher, Sinéad Keenan, Caoilfhionn Dunne, Darragh Hand, Natasha O’Keeffe, Emmett J. Scanlan, ír krimi, fekete komédia, 8 rész, részenként kb. 45-50 perc, 2026., korhatár: 16 év Netflix
Barátságból ámokfutás
A Belfastból a mennybe (a Derry Girls készítőjétől) sorozatot nehéz összefoglalni, de azért teszünk rá (néhány) próbát: 1. ez egy igazi ír fekete komédia, 2. a női barátság meséje rozoga unikornisokon, 3. a trauma és megváltás ponyvaregénye, 4. a mennybe vezető road movie sötét titkokkal kikövezve, 5. mindegyik ezek közül, és egyik sem… Már ennyiből is látszik talán, hogy a különcsége miatt nem lesz majd mindenki kedvence, de már egy darab filmkritikust (nőnemű, millenial, száraz humorú) biztosan a rajongói között tudhat. 
Szolgálati közleménnyel kezdünk: Mindenkinek, aki még nem nézett bele! Ne válasszátok a szinkronos verziót! Egyébként se, de itt főleg, ugyanis – és erre most sajnos nem tudok jobb szót – nyafogós. Mert ahol az eredeti inkább olyan, mint a dörzspapír, addig ez celofánba csomagolja a mondandóját, ami így persze ki is csúszik belőle. Szóval, ha tehetitek, ne. Bónuszban ír akcentusokat kaptok cserébe. Ez az első ajándékunk. A második pedig maga a sorozat, ugyanis azt gyanítjuk, hogy valahol az észlelési küszöb szélén táncol, de szeretnénk onnan feljebb tornászni, mert megérdemli. Nem azért, mert tökéletes, inkább azért, mert kompromisszumok nélkül egyedi.
Ráadásul egy (sajnos még mindig) ritka témát dolgoz fel: a női barátságot. Van benne persze hulla is, egy felgyújtott templom, csipetnyi bizarr szimbólum és egy leheletnyi szerelmi szál a rengeteg-rengeteg rakódó titok alatt. De lecsupaszítva mégiscsak a négy, ekkor már közel negyvenes nő iskolai barátsága az alapja. Amiben a kisebb konfliktusoktól eltekintve nem is lesz semmi dráma. Csak a szórakoztató és elfogadó közösség. Ugye, hogy milyen jó ilyet látni!? Még mielőtt elrettenne bárki is, ezt persze nem mondja ki a sorozat sehol, mert Hollywood és Belfast között légvonalban is több, mint 5000 mérföld van. Amiről viszont ezek helyett hadarva-sokat beszél, az egy borzasztó iskolai titokkal terhelt kapcsolat, és egy hulla után indított határozott, de meglehetősen kesze-kusza ámokfutás az ír vidékről Portugáliáig. (Ha megvan, hogy nézhetne ki a Szívek szállodája és a Ponyvaregény közös gyereke, nem jártok messze az igazságtól.)
Két idősíkon fut a történet, habár azért jellemzően a mában játszódik. A rejtély, ami átszövi az egészet, leginkább az információk folyamatos csöpögtetéséből (és ezt megfordítva: a visszatartásából) adódik. Mégsem fárasztó ez a technika, és utólag sem bosszantó, mint az olyan történeteknél, amiknél a végén kiderül, hogy csak az elhallgatás volt az érdekes, nem az, amit elhallgattak. Hiszen még a karakterekben lévő kilengések ellenére is konzekvens, és érdekes az alapötlete. (Ha pedig úgy vesszük, hogy a főszereplők szemszögén keresztül mesél a sorozat, akkor mindenki a helyére kerül, akinek a szerepével idővel a jelleme is változott.) Azért nem kell nagy karakterfejlődésben gondolkozni, mert ez is olyan, mint a krimik jellemzően: mindenkinek megvan az a néhány legfőbb tulajdonsága, ami alapján könnyen beazonosíthatóvá válik.
A színészek közül lehetnek ismerős arcok, akár a már említett Derry Girls-ből, a Trónok harcából, az Ezer bokszütésből, vagy akár a Heartstopper – Fülig beléd zúgtamból(!). Talán a legismertebb Roisin Gallagher (A szeretők -2023), akinek érdemes lehet a filmográfiájában tallózni, mert hasonlóan egyedi gyöngyszemeket találhatunk. A sorozat nem kíván mély alakításokat, viszont ügyesen eltalálja azt a vékony sávot, ahol a komédia és az élet találkozik. A stílusa sötét, kicsit talán képregényszerű is, és mindig ott van benne a kikacsintás a néző felé: szórakoztatni akarlak, úgyhogy nyugodtan hátradőlhetsz, nem lesz akkora baj. Visszanézve a 8 rész akár soknak is tűnhet, de sehol sem ült le a tempó, inkább a kanyarból lehetett volna kevesebb. Habár az is élvezetes maradt, nem is éreztük elvesztegetett időnek. Mert összességében ez jellemzi a leginkább: fenntartja az érdeklődést, ráadásul nem erőltetett módon, hanem okosan, gyakorlott kézzel.
A Belfastból a mennybe befejezése után a rejtély valószínűleg mégsem marad meg bennünk sokáig, ugyanúgy, mint az egyszer élvezetes krimiknél általában, viszont néhány ikonikus jelenet és karakter mindenképpen. Valamint az a friss és teljesen szabad hang, ami új utakra vitte a sorozatot. Végre nem a vártat és megszokottat kaptuk, hanem valami ötletes, kicsit bizarr, de nagyon szerethető és élvezetes utazást a magunknak való megbocsátás és a támogatás rögös útján három (ill. négy) barát között. Némi száraz, néhol illetlen módon fekete humorral.
