Báb akarok lenni


Muppets

Nem olyan, amilyen egyébként is vagyok, hanem muppet. Egyrészt mindent megadnék érte, hogy úgy tudjam rángatni a fejem röhögés közben, mint Brekikék, másfelől meg hiába nem bőr, hanem filc, plüss és más anyag van a képükön, jóval emberibbek (értsd: szórakoztatóbban azok), mint mi bármikor is leszünk vagy voltunk. X évtizede láttam őket először, ahogy énekelnek, táncolnak és sztárokat aláznak nagy alázattal, de azóta is ők a legmenőbbek, akiket megformált a sóbiznisz. Annyi bennük az irónia, a virtuózitás, hogy valahogy mindig szükség lesz rájuk. Olyan szupersztárok persze már sosem lesznek, mint a hetvenes-nyolcvanasokban voltak, ám kiköpni sosem tudta őket az emlékezet. Hogy ez pontosan mi a frásztól van, sose fogjuk megtudni. De nem is kell mindig mindent tudni.

Breki, Miss Röfi, köztük meg valami idióta

Jim Henson figurái sokadszorra őrültködnek nagyfilmben, a Disney nem bízott bennük olyan nagyon, viszont az egyszerűen csak Muppetsre keresztelt új mozifilmjük a vártnál nagyobb sikert aratott, így már az Egérgyárban is biztos jobban bíznak a békákban. Úgyhogy még az is lehet, hogy a tévébe is visszatérnek, s ebből a szempontból ez a jelenésük kicsit teszt is volt, hogyan reagálnak a népek a varietés bábok visszatérésére. Ami pedig a Muppets értékeit illeti: helyre kis móka lett belőle. Új rajongókat nem szereznek maguknak, de hogy a régieket megtartják, hótbiztos. Kicsit sokat énekelnek benne, ami önmagában még nem lenne meglepetés, elvégre a Muppet Showban is ezt csinálták, de itt akkor is dalolnak, amikor nem feltétlenül kéne. Az önreflektív poénok a helyükön vannak: jut belőle pár kicsiknek és nagyoknak is – utóbbiaknak több, de a nagykorúak is nyeríthetnek néhány egészségeset. A két öreg alulszerepeltetése viszont kicsit rosszul esett. De róluk jöhet majd valami spin-off.

A Muppets kötelező néznivaló még úgy is, hogy nem fergeteges, csak imádnivaló. Utána pedig lehet utánamászni a klasszikus tévés epizódoknak. A Hetediksor legénysége a következő zseniális, patinás werkfilmmel kívánja tovább fokozni a kedvet. 1981-ben készült és többek között azt is meg lehet tudni belőle, hogy a Star Wars-ügyben nem annyira acélos korabeli magyar fordítók mit gondoltak R2-D2 nevének helyes kiejtéséről, valamint kinek a keze volt Miss Röfi fenekében, amikor annak idején Roger Moore-ral flörtölt. Élvezzétek!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A farm, ahol félünk
Következő cikk Beatrice archívok - Semmi nosztalgia

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..