Fehér pokol – kritika

Fehér pokol (The Grey) r.: Joe Carnahan, fsz.: Liam Neeson, Frank Grillo, Dermot Mulroney; akció-dráma, 117 perc.

Kinn a farkas, kinn az ember

Liam Neesont bárki szívesen elfogadná apukájának. Az a típus, akivel büszkén passzolgatnak a fiúk a focipályán, a lányok pedig előszeretettel riogatják hűtlen barátjukat. A hitelesség árnyéként kíséri, orgánuma a habszivacs és tésztaszűrő szavaknak is shakespeare-i mélyéséget kölcsönöz. Ha belegondolok, hogy ezt a szerepet valójában Bradley Coopernek szánták, akkor egy halovány mosoly azért átszalad az arcomon.

Anno a kötelező olvasmányokat nyüszögve olvastuk, főleg a muszáj miatt. A kőszívű ember fiait „habzsolva” valamiért a farkaskaland rész élénken megragadt. Azon viszont őszintén meglepődtem, hogy 2012-ben két órára le tud kötni egy olyan film, melyben egy fél focicsapatnyi túlélő menekül egy birtokháborítás ürügyén bosszús falka elől. A Fehér pokol cselekménye tényleg nem több: egy olajfinomító dolgozói repülőszerencsétlenséget szenvednek Isten libabőrös háta mögött, és a lecsökkent létszámot Ottway (Liam Neeson) a bérvadász igyekszik a nulla felett tartani.

Tíz évvel ezelőtt Joe Carnahan rendező a Narkó és a BMW-kisfilmmel (Ticker) ígéretes jövőképet festett magának, ám a gájricsiskedő Füstölgő ászok és A szupercsapat szélesvászonra erőltetése kissé elkedvtelenítették a benne bizakodókat. Most egy tinivígjátékra való költségvetésből hozott össze egy egyenes vérvonalú, mégis becsületesen végigzihált történetet, kellő érzelmi töltetet varrva a kabátbélésekbe. Senki nem csinált úgy, mintha ez lenne az első mozi a témában. A szereplők szóba is hozzák az Életben maradtakat, a fák közül néha kikacsintanak A vadon foglyai. Minden azért működik, mert megpróbáltak azzal a két fagyott lábbal a jeges talajon maradni. Jóllehet a csapat összetétele hagyományosan politikailag korrekt, azonban senkiből nem csináltak Rambót, nincs körömvágó ollóval kinyírt ragadozó, s lavinát tarisznyába csúsztató vándor. A pixel hordát egyesek kifogásolták, hát az Alkonyat széria szőröseinél jóval félelmetesebbek. Mellesleg itt a hóvihart sem komputer kavarta, végre egy olyan télben játszódó film, hol valóban látszik a halandók lehelete. Bár a mínuszok által sminkelt arcokból többnyire csupán egy riadt szempár látható a gyapjú sál mögül, ennek dacára kapunk működő alakításokat. Szimpatizálunk, aggódunk, a természet kontra ember örökharca költőivé magasztosul, de a legfontosabb, hogy Liam Neeson vigyázzon mindannyiunkra!

 A magyar retró Fehér pokol a 4:09-től!

Hozzászólások

hozzászólás