Budapest A-tól ZS-ig, avagy az egyik szemem nevet, a másik meg sír


„Budapest, Hungary” pötyögöm az imdb keresőjébe és mit ad isten, 940 találatot dob ki a gép. Persze ebben ugyanúgy benne van a Mindentudás Egyeteme konkurenciájaként életre hívott Mátyás király (leánykori nevén Kós Károly, anyakönyvezve Kosch) téri családregény, mint Brad Pitt bemutatásra váró zombie-filmje, melyre állítólag azért kerestek hazánkban statisztákat, mert a maszkmester felmondott. Ahogy a szandálos filmek állandó helyszíne Málta (vagy Marokkó), úgy az európai nagyvárosok 20. századi reinkarnációja Budapest, köszönhetően a házmesterek kihalásának és a helyükbe lépő közös képviselők hanyagságának. Számomra az egész akkor kezdődött, amikor megláttam egy légtérben Növényi Norbertet (0:08:18-nál) és Arnie-t, a két sportolóból lett színészóriást, pedig csak egyikük járhatott a Szomszédok madonnaseggű tornatanárnőjének színi tanodájába. Hogy Koncz Gáborról ne is beszéljünk.

A másik kedvencem Brad Levi’s Pitt és Lobelt Ledfold nagy kalandja a “Vacsora hadművelet”-ben. A készítők szerencséjére a Vasedény és az Úttörő Áruház már évek óta nem fizette a villanyszámlát, így a fényreklámok nem zavartak be az egyébként csodás panorámába. A helyszínválasztás mellett szólt még az is, hogy akkortájt ilyen régi villamosok már csak nálunk és Lisszabonban jártak, de az utóbbiról még egy átlagos amerikai néző sem hitte volna el, hogy az Berlin.

Aztán itt volt még a München, amit az eredeti helyszínen azért nem lehetett leforgatni, mert ’72 óta az adófizetők pénzét olyan pazarló módon költötte el a városvezetés, hogy százmilliókba került volna az eredeti állapotra történő visszaállítás még számítógépes grafikával is. A Szállító óta azt is tudjuk, hogy itt csak gulyás és sör van, na meg balkáni állapotok, de a Lehetetlen küldetés óratornya is kivágta nálam a biztosítékot. Budapest a legritkábban szokta saját magát alakítani, amikor mégis, az  viszont jó alkalom arra, hogy Rékasi Károly és Eddie Murpy együtt töltsék be a vásznat, mely jeles eseményről sosem fogjuk megtudni, kinek jelentett nagyobb megtiszteltetést. Minden esetre a Rózsa bisztróbeli fogyasztást az előbbi állta.

Az általam legutoljára látott Adósság Kelet-Berlinje is itt kapott helyet és bár a pesti utcákról már eltűntek a Wartburgok és a Barkasok (igaz, nem olyan régen), a jegyárak kivételével a tömegközlekedés – beleértve az ellenőrök magyar- és idegennyelv-tudását is – mit sem változott az elmúlt 40 évben, így a vonatos és villamosos jelenetek abszolút meggyőzőek, leszámítva talán a szemből érkező, nyolcvanas években készült csehszlovák csodát. Aztán itt vannak a rendszeres visszatérők, mint az Underworld és a Pokolfajzat. Ezeket annak ellenére forgatták stúdióban, hogy a kaotikus állapotok megjelenítésére a főváros teljesen alkalmas, az esti városkép akár az MIB negyedik részének is jó alapot adna. Mivel a falakon a világháborús és az 56-os lövésnyomok (sok helyen együtt) még ma is látszanak, háborús filmek is készültek itt dögivel. Az, hogy Szabó István és Andy Vajna időnként itt forgat teljesen természetes dolog, ne felejtsük el, hogy Hollywoodot is magyarok alapították, amint leszoktunk a hátrafelé nyilazásról. De menjünk egy kicsit messzebb. Talán sokaknak feltűnt, hogy az országhatárt elhagyva –  Ausztriát leszámítva – a táj nem sokat változik, ezért a szocreál panelrengeteg vagy éppen a rónaság ideális helyszín Angelina délszláv háborús filmjéhez vagy éppen a Válaszcsapás sorozat Koszovójához. Arrafelé úgyis kevesebb az albán és a szerb, mint nálunk.


szólj hozzá: Mucsi Zoltán | Suszter, szabó

Büszkék lehetünk arra, hogy Etyeken most már nem csak bor, hanem film is készül, miután a metszőollót vágószobára cserélték. És egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, hogy néhány filmet újra kellett forgatni, mert a felvételeknek lába kelt, tűnt már ennél sokkal komolyabb helyről készülőben lévő U2 lemez is, vagy éppen az új BMW katalógusa. A Dacia gyárban készült mobiltelefonos képek internetre való feltöltése volt a non plus ultra. A katedrális világszínvonalú alkotás, a magyar kőfaragók kitettek magukért és hála a halálozási rátának, a forgatási szünetekben sem maradtak munka nélkül. Szomorúsággal tölt el azonban, hogy Budapest nagyon ritkán alakítja saját magát, legtöbbször olcsóságával, lepukkantságával és kelet-európai romantikájával és az állami támogatással csalogatja ide a filmes stábokat, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a nálunk készült rajz-, pornó- és horrorfilmeknek, illetve ezek kombinációjának, valamint a videoklipeknek köszönhetően továbbra is a filmgyártás élvonalába tartozunk és ezt Stallone is nagyon jól tudja, lásd még Pest és Buda.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Chuck Norris - A film
Következő cikk Bevezetés a magyar filművészetbe

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..