Legendák, akiket pólókra tesznek (1.) – James Dean


James Dean, aki örökké fiatal maradt

Kérdéses, hogy milyen lenne, hogyan nézne ki manapság az ötvenes évek szupersztárja, James Dean. Milyen szerepeket játszana? Maradt volna a csúcson, vagy üstökösként való feltűnését óriási üresség, mellékszerepek sora követte volna? Egyáltalán: játszana még? Kérdések, melyekre nem várunk, nem várhatunk feleletet. Idén már nyolcvanegyedik életévét taposná, azonban számára mindössze huszonnégy földi esztendő adatott. Kisebbrendűségi érzések kínozták, folyamatosan kereste önmagát, egész életében gyászolta korán elvesztett édesanyját. Szeretett volna kitűnni gátlásossága ellenére. Megadatott neki, mert tehetséges volt, és akadt olyan ember, aki ezt meg is látta benne.

A kezdet

1931. február 8-án látta meg a napvilágot egy kvéker házaspár egykéjeként. Édesanyját kilencéves korában vesztette el. Halálát követően apja keveset törődött vele, nem érdekelte a kis Jimmy sorsa. Amikor árván maradt, azonnal távoli rokonaihoz, egy nagybácsi – nagynéni pároshoz küldte Fairmountba, hogy véletlenül se kelljen a sráccal foglalkoznia. Bizonyosan innen ered Jimmy örökösen izzó apagyűlölete, ami alapvetően rásütötte bélyegét különös személyiségére.
Az, hogy közel került a művészetekhez, édesanyjának köszönhető, aki nemcsak anyaként, de pajtásként is viszonyult fiához abban a pár esztendőben, amíg együtt lehettek. Gyakorta játszottak színházasdit, és mindig igyekezett Jimmyvel elhitetni, hogy más mint a többiek. Az érzékeny srácot hegedülni és a táncolni taníttatta. Mindezeket figyelembe véve érthető, hogy miért fűzte ezernyi erős szál anyjához, Mildred Deanhez. (Érdekes, hogy James Byron Dean – mert ez volt a teljes neve – második keresztneve eleve egyfajta elrendeltetésnek tűnik a művészetek irányába, és ő maga is kereste a közös szálakat a romantikus költészet mesteréhez.)

Haragban a világgal ruhapróbája és bizony még Dennis Hopper is előkerül…

Anyja halála után lelkiismeret furdalás gyötörte, úgy érezte, rossz, elvetemült fiú ő, akit Isten azzal vert, hogy magához szólította imádatának tárgyát. Ez tán még inkább tüzelte bizonyítási kényszerét. A vidéki iskolában elsősorban a sportban bizonyított. Remek eredményeket ért el rúdugrásban, sőt, az iskola kosárlabdacsapatának oszlopos tagjává vált. Azért is megsüvegelendő ez a teljesítmény, mivel alacsony termetű volt, ráadásul erősen rövidlátó. Szemüveget nem hordhatott a meccseken, a kontaktlencsét pedig még hírből sem ismerte – mégis jó volt. Nagyjából ezzel egy időben kezdett ráérezni a színészet igazi ízére. Amikor a továbbtanulás kérdése szóba került, apjához költözött Kaliforniába, aki ragaszkodott ahhoz, hogy jogot tanuljon, mivel a művészet minden fajtáját megvetette. James Dean, a lázadó, ekkor még elfogadta a szülői ukázt, de a jogi iskola mellett azért eljárt egy színkörbe. A lehetőséget, hogy átiratkozhasson egy Los Angeles-i egyetem drámatagozatára, gyalázatos jogi érdemjegyei teremtették meg. Apja beletörődött, Jimmy pedig végre azt tanulhatta, amit mindig szeretett volna. A tudást rendkívül érdeklődő fiatalemberként folyamatosan szívta magába. Igyekezett olyanokkal barátkozni, akiknél érezte, hogy valamit jobban tudnak nála. Figyelt és lesett. Ellesett. Ezért érte iszonyú arculcsapásként, hogy a Macbeth vizsgaelőadásán, Malcolm szerepében óriásit bukott. Saját maga is érezte, mennyire rossz volt, ám a kudarc azért mégsem tudta kedvét szegni.

Pepsi reklámban is kellett szerepelni!

A siker

A film Mekkáját, Kaliforniát New York kedvéért hagyta ott. Elsősorban azért, mert valami újra, másra vágyott. Barátait el hagyta, szerelmeit – melyek szinte kizárólag az erősebb nemből kerültek ki – szintúgy. Hosszú vívódás után beiratkozott a legendás Actors Studio-ba. Nehezen szánta rá magát, mert félt a kihívástól. Olyan színészek tanultak akkoriban itt, mint Paul Newman, Marlon Brando, vagy Montgomery Clift, akik már ekkor a pályán voltak. Mindenesetre, hogy manapság a legnagyobb művészek között emlegetjük James Dean-t, egyik előfeltételéül szolgált ez az iskola. A stúdiónak agya és motorja – Strassberg mellett – Elia Kazan volt. Ez a két tanár- és rendezőfenomén Sztanyiszlavszkij módszerét fejlesztette tovább. A teljes belső átélés, a szerep „megszülése”, az érzelmi memóriára való támaszkodás jelentette szisztémájuk lényegét. James Dean tökéletes alany volt ehhez, hiszen a mindennapokban folyamatosan figyelte, analizálta önmagát. Ekkoriban játszott pár kisebb szerepet néhány színdarabban a Broadway-n, és tv reklámokban is időről időre feltűnt.

Ám nemcsak a színművészetnek áldozott! Művészi érzékenysége arra sarkallta, hogy fotózzon, illetve zenéljen. Számtalan általa készített igényes fénykép maradt az utókorra. Érződik rajtuk, hogy készítőjük többre vágyott, mint egyszerűen csak kattogtatni a masinát. A pillanatot akarta megörökíteni, átvinni beléjük azt, amit ő éppen akkor, abban a pillanatban érzett. Mert ez volt Dean: maga a megmutattatni vágyás.

Első komoly filmfőszerepét – mely New Yorkból visszarepítette nyugatra, azaz Hollywoodba – , az Édentől keletre Cal Traskját az Actors Studiónak köszönhette, pontosabban annak, hogy Elia Kazan tanította itt. Bár az akkor zenitjén levő rendező nem szívlelte kimondottan Jimmy-t, mégis – tán épp’ ezért – élénken emlékezett rá. A film forgatókönyvírója, Paul Osborn látta színpadon Deant és szólt Kazannak, hogy kiváló figurára lelt. Kazan rábólintott egy próbafelvételre, mely után Jimmy azonmód kiütötte a nyeregből Paul Newmant. Ezzel 1954 tavaszán elindult csodálatosan szárnyaló és hihetetlenül rövid pályafutása, mely alig három főszerepet adott meg számára.

Édentől keletre tesztfelvételek

A forgatás alatt előjött csiszolatlan modora, több alkalommal „beszólt” kollégáinak. Alapvetően összeférhetetlen típus volt, aki sértve érezte magát ab ovo a világtól. Hogy a rendező és a producer ezt miért tűrte? Nos, kizárólag a tehetsége miatt. Ezen felül a játszott figura (Cal Trask) mintha maga Dean lett volna. Az ősi apagyűlölet, mely keveredett az éppen az apjának célzott megfelelni vágyással, az örökös dac, a lázadás – ezek mind-mind mintha belőle fakadtak volna fel. Zseniális alakítást nyújtott. Ösztönössége kiváló technikai tudással párosult.

Miután befejeződött a forgatás, a film gyártója, a Warner Stúdió tudta, hogy remek vásárt csinált James Deannel. 1955. március 9-én mutatták be a filmet hatalmas felhajtás közepette. A díszbemutatón maga Marlene Dietrich vezette helyére a nézőket, afféle jegyszedőként. Érezhető volt, hogy új sztár született. Azonmód kapott is egy előszerződést a George Stevens által rendezett Óriásra, azonban a két film között temérdek idő maradt, akkor úgy festett, kihasználatlanul. Gyorsan keríteni kellett hát egy olyan mozit, amelyben kamatoztathatja tehetségét. Kapóra jött, hogy Nicholas Ray egy valóban fiatalos, fiataloknak szóló filmet készült elkészíteni, a Haragban a világgal-t. Szerepe szerint egy rebellis kamaszt kellett alakítania, aki harcba száll a konvenciókkal, családjával, amelyben se apját, se anyját nem tudja tisztelni. Témaválasztását tekintve tutira mentek a készítők. Az ötvenes években ugyanis metamorfózison esett át a társadalom: a világháborút követően már máshogy gondolkodtak a fiatalok, mint korábban. A Haragban a világgal őket célozta meg, az ő fájdalmukat, a meg nem értettségüket emelte piedesztálra, ezáltal magát James Deant is.

Egy montázs a sok közül…

Még be sem fejezte teljesen a forgatást, máris belekezdett az Óriás próbáiba. A film afféle texasi Forsythe Saga -nak minősíthető. Egy szegény cowboy, Jett Rink milliomossá válik az aprócska földjén talált olajnak köszönhetően. Az önsors rontás – ami Jimmy-re annyira jellemző volt saját életében is – azonban nem engedte, hogy boldogan élvezze a rászakadt gazdagságot. Ebben a filmben többek között Liz Taylorral és az akkori szupersztárral, Rock Hudsonnel dolgozott együtt. Az Óriás felejthető produkció, sőt, mondjuk ki: unalmas. Talán ha időközben Dean nem vált volna legendává, mára meg is feledkeztünk volna róla. Ő azonban váratlanul az égbe autózott.

A vég

Imádta ugyanis a száguldást és az autóversenyeket. Saját tulajdonú autóin versenyzett. 1955. szeptember 30-án, az Óriás forgatási szünetében éppen egy salinasi versenyre igyekezett szerelőjével és vadonatúj Porschéjével együtt. Soha nem érkezett meg. Egy országúti kereszteződésben karambolozott, és azonnal szörnyethalt.

Életében csak egyetlen filmjét, az Édentől keletrét mutatták be, ám már ezután sztárrá avanzsált. Halála után egy hónappal tartották meg a Haragban a világgal premierjét, mely valóságos hisztériát indított el Amerika – majd a világ – kamaszainak körében. Sorra alakultak a James Dean klubok, minden tini igyekezett olyan lenni és úgy kinézni, mint ő. Elvis Presley is a rajongójává vált, szerette volna életét eljátszani egy filmben, de ez nem adatott meg neki.

Írásom elején feltettem a kérdést: vajon milyen lenne, milyen szerepeket játszott volna el, ha nem következik be a tragédia? Az biztos, hogy a Warner Bros. kilenc további filmre szerződtette az elkövetkezendő öt esztendőre. (A sors iróniája, hogy közülük kettőben, a Valaki ott fenn szeret engem-ben és a Billy, a kölyök változatában, a Balkezes pisztolyban éppen az a Paul Newman játszotta el a szerepeit, akit ő ütött ki anno az Édentől keletré-ből.) Dean talentuma, művészi érzékenysége vitathatatlan. Hogy huzamosabb ideig is képes lett volna ragyogni Hollywood egén, az már más kérdés. Megannyi csillag tűnt el a süllyesztőben, és nem feltétlenül azért, mert kvalitásuk nem volt elégséges a huzamosabb ideig tartó tündöklésre. Mindenesetre Jimmy Dean valóra váltotta mottóját, melyet több alkalommal fennhangon hirdetett: „Élj gyorsan, halj meg fiatalon és jóképű hulla leszel!”. Ez a „hármas egység” megteremtette számára azt, hogy a mai napig rajongjanak érte milliók és milliók.

Az utolsó interjú.. „Vezessetek óvatosan!”

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A mókus megint vicces lesz, apa!
Következő cikk Július legérdekesebb lemezmegjelenései

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..