Amikor valaki rendezésre adja fejét, az a nevével ellátott szék a Bavaria Stúdiótól a Cinecittáig bárhová letehető a szélesvásznú világban. Egy komoly hírnévvel bíró direktor azonban csak akkor érzi karrierjét igazán teljesnek, ha Hollywoodban is szorítottak számára egy kis helyet. Meglehet az anyagi és technikai lehetőségek valóban korlátlanok, ám a művészi szárnyalás gyakorlatilag a repülőgép landolásával véget is ér.
A kétszeres Elfagyott fecskeszárny és ötszörös Forró gejzír-díjas Olafúr Sigurdson izlandi vizionárius, exkluzív riportot adott első álomgyári munkáját követően. A hirtelen megőszült, kissé elcsigázottnak tűnő 26 éves alkotó válaszait egy Hollywood-szakértő fordításában (dőlt betűkkel) is közöljük.
Riporter: Nehéz szívvel hagyta maga mögött Európát?
Olafúr: Új kihívások foglalkoztattak. / Bármit elvállaltam volna, mert itthon már a kutya sem adott támogatást.
R: Életének fontos állomásához érkezett?
O: Egy álom beteljesedett. /Ahogy most látom, talán az utolsóhoz.
R: A 73 nap nyár romantikus vígjáték régóta várt a megfilmesítésre?
O: Ez a forgatókönyv egyszerűen rám talált. Két fiatal szkriptíró kiváló munkája. / Tíz esztendeje foltozgattam a történetet, ami az 51 nap a vaksötét télben munkacímet viselte, s kezdetben egy finnországi géplakatos és büfésnő szerelmi drámájaként indult, mígnem a nyakamra ültették ezeket a profitkovács bértolnokokat, és módszeresen kilúgozták belőle a szívet.
R: Milyen érzés ekkora sztárokkal dolgozni?
O: Felfoghatatlan. Korábban egy közös fotónak is örültem volna. / Mintha mezítláb belegyalogolna egy kristályváza szilánkjaiba, aztán cipő nélkül nyomban részt venne a maraton futáson.
R: Gondmentesen lezajlott a forgatás?
O: Első osztályú körülmények között, az időjárás nekünk kedvezett, a profizmus itt pedig a levegő elsődleges összetevője. Rengeteget nevettünk. / Mint általában… adócsalási botránya miatt induláskor rögtön kiszállt az egyik főtámogatónk, férfi sztárunk alkoholizmusa okán egy hétre le kellett állnunk, a második csapó után leégett a kulcsfontosságú helyszín, elpusztult az idomított delfin…
R: Nem gyűlt meg a baja a mindenható producerekkel?
O: Mindenben a segítségemre siettek. Kijelenthetem, hogy a forgatás végére egy nagy szerető családdá kovácsolódtunk. / Egy cigit nem szívhattam el egyedül. Megfenyegettek, ha nem vágom át a film végét, akkor a jövőben már Ugandában se vállalhatok el majd egy francos tévéreklámot.
R: Mi a következő terve?
O: Természetesen tele a bőrönd ötletekkel. Alig várom, hogy belekezdjük a következő projektbe! / Felajánlották a Pókember 6. részét, de azt hiszem, inkább bevonulok egy időre a pszichiátriára.
Rendezni szent dolog
Ahogy a producer kívánja
No Comment