Ha már unod a Szerelmünk lapjait…


A szerelemnél időt állóbb, megunhatatlanabb és kihasználtabb téma nincs se az irodalomban, se zenében, se filmen. Ha csak Shakespeare rizsporos románcaira, a Brontë nővérek viharos szerelmi történeteire, a tragédiát jobban kedvelő oroszokra gondolunk Puskinnal és Tolsztojjal az élen, vagy akár Verdi végzetes sorsokat megelevenítő műveire. Hiába szól Woody Allen egész életműve ugyanazokról a témákról, a halálon és a letargián kívül elsősorban a befuccsolt, világmegváltó szerelemről, mindegyik filmje klasszikus, és mindegyik filmjét imádjuk. Valentin-napon különösen nagy közhely Woody Allen-filmeket nézni, ezért most itt van hét olyan, amit még azok is szívesen elővesznek, akik szerint a Valentin-nap csak az édesség- és virágárusok kreálmánya.

Harold és Maude

A gazdag családból származó Harold életének egyetlen öröme anyja idegesítése és figyelmének felkeltése a sorozatos álöngyilkosságaival, valamint az, hogy vadidegenek temetésére jár. Éppen egy ilyen temetésen találkozik a nála hatvan évvel idősebb, de lélekben ifjú és hóbortos, szintén potyázó Maude-dal, aki kellően bolond ahhoz, hogy megértsék egymást. Maude életszeretete és nyughatatlansága a kezdetben ódzkodó Haroldot végül magával ragadja, majd kettejük lassan kialakuló szerelmében a fiú végre meglátja az élet szépségeit még a roncstelepen is. A Harold és Maude egy elképesztően aranyos film, ugyan nem világmegváltó gondolatokkal, de kellő fekete humorral és vidámsággal, ami még a korkülönbség okozta nézői kétkedést is képes könnyűszerrel túlszárnyalni.

Bin Jip – Lopakodó lelkek

A Távol-Kelet vélhetően legnagyobb szakértője az emberi kapcsolatok terén Kim Ki-duk. Ha megnézzük a filmjeit, szinte mindegyik a férfi-nő viszonyát helyezi középpontba, leginkább úgy, hogy a főszereplők alig szólnak egymáshoz (Az íj, Rossz fiú, Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz). Más rendező nem csinálja ilyen jól, mint ő, hogy ennyire meghatározó stílusjegye legyen a testbeszéd és a hallgatás csodájának felértékelődése. A Lopakodó lelkekben ezt tökélyre fejleszti.

A történet főszereplője Sun-hwa, aki napközben motorjával járva ragasztgatja a reklámpapírokat lakásajtókra, este pedig visszatér, hogy megnézze, otthon vannak-e a lakók. Ha nincsenek, ott tölti az estét, de nem lop el semmit, sőt, megjavítja az elromlott háztartási gépeket, kimos, kivasal, stb. Egy ilyen útja során találkozik Tae sukkal, akit a férje láthatóan folyamatosan bántalmaz, majd őt lerázva együtt folytatják a fiú munkáját, és sajnos hamar le is buknak.

Aki életében legalább egy Kim Ki-duk filmet látott, az ismeri a rendező összes filmjét működtető mozgatórugót és a befejezést illető metafizikai csavart, de ennél szebb záróképet és zenét még nem láttunk filmen.

Tesó

Nyúljunk kicsit tovább a tékák magyar filmes szekciójának polcain, és legalább ilyenkor hagyjuk a romantikus kommerszfilmeket, mint Csak szex és más semmi, az Állítsátok meg Terézanyut, a Szinglik éjszakája vagy a Poligamy, és halásszuk elő ezt a 2003-as, remeknek induló, majd a vége felé ugyan kissé hanyatló, de még így is kellemes szerelmes filmes alkotást. A Tesó egy békásmegyeri testvérpárról szól, akiket nyugdíj után otthagy az anyjuk, így nekik kell osztozni két lakótelepi lakáson. Főszereplőink a huszonöt éves, zeneőrült Artin, a szexéhes bátyja Nate és a pizzafutár Anna, a tesók szerelmi háromszögének leány tagja. Jules és Jim óta mindez önmagában már nem túl érdekes, de a film első fele olyan pörgős és csattanós poénokkal van megírva, és annyira életszagú, hogy még egy kertvárosi is könnyen otthonának érezheti békást és haverjainak a srácokat. A lakás okozta konfliktus csak fokozódik, mikor Artin beleszeret Nate egyik légyottjának alanyába, ráadásul annyira félénk fiú, hogy még kezdeményezni sem nagyon mer, és persze fél, hogy alulteljesíti bátyját az ágyban. Ő inkább a hagyományos romantikus udvarlási szokások híve, de kishitűségével még azokat sem sikerül eredményesen teljesítenie. Végül a Casablanca megidézése meghozza a várt eredményt, Bogart szövegeivel tényleg jól lehet csajozni.

Wall-e

Ha gyerkőccel szeretnénk filmet nézni Valentinkor, nincs jobb választás a Wall-e-nál. Amellett, hogy rendkívül bájos Wall-e figurája, és ahogy szerelembe esik egy másik robottal, erős társadalmi mondanivalója is van, aminek ilyen nyílt megfogalmazása szokatlan a mainstream animációk között. Az emberek már feléltek mindent, egy űrhajón tengetik jólétben az életük, Wall-e pedig egyedüli működő tisztogató robotként maradt a Földön, egyetlen társa egy csótány.  Egyik nap furcsa valami száll alá az égből, ami viszont egy tüneményt hagy maga után, egy felderítőrobotot, akinek az a dolga, hogy életet találjon a Földön. Wall-e egyből beleszeret, de az udvarlás nem megy olyan könnyen…

A gyerekeknek a fogyasztói életmód túljátszása adja a plusz mondanivalót, az ellustult emberiség, a megszűnő személyes interakciók és a homogénné vált társadalom, amiből azért a felnőttek is jócskán okulhatnak.

Első a szerelem

http://www.youtube.com/watch?v=SPzIvgs9iLo

Az Első a szerelem elég alulértékelt film, még Meryl Streep ellenére is, pedig amennyit elvárunk tőle, azt rendesen teljesíti is, roppant szórakoztató és könnyed alkotás. Uma Thurman 37 éves, elvált nőt játszik, aki zsidó pszichológusával, Meryl Streep-pel folytatott beszélgetésekkel akarja túltenni magát rossz házasságán. Időközben összejön egy nála tizennégy évvel fiatalabb fiúval, akiről később kiderül, hogy a pszichiátere fia. Persze ebből a hármasból az anya jön rá legelőször, hogy a férfi, akivel a betege végigszeretkezte a lakást, a saját kicsi fia. Nincs mit tenni, az orvosi eskü köti, nem szólhat bele, de egy pontnál nála is elszakad a cérna. A párnak már a jelentős korkülönbség, és a vallásbeli eltérés is a malmukra hajtja a bajokat, hát még az orvos-beteg viszony „elárulása”. Azért különösen érdemes megnézni az Első a szerelmet, mert annak ellenére, hogy álomgyári A-listás film, egyáltalán nem hollywoodi befejezése van, ami igazán üdítő a mai tömegfilmek korában.

A menyasszony feketében volt

Azoknak, akik kevésbé szeretik a Valentin-napot, ez egy tökéletes alkotás. A menyasszony feketében volt vérbeli bosszúfilm, a bosszúálló ráadásul egy nő, és már Tarantino is ehhez a filmhez nyúlt, amikor megálmodta a Menyasszonyt. Julie, a történet főhőse éppen az esküvője napján vesztette el férjét, akit a templomból kiáramló vendégsereg közt lőttek le a szemben lévő ház ablakából. A nő először öngyilkos akar lenni szerelme elvesztése miatt, de inkább amellett dönt, hogy megbosszulja férje halálát. Elkezd ismeretlen férfiakat gyilkolni, mindegyiket úgy, ahogyan az adott férfi munkájához, élethelyzetéhez illik (egyszer például modellként). Ugyan csak a film felétől derül ki, hogy a férfiak, akiket gyilkol, részt vettek a férje megölésében, és ha addig kételkedtünk a nő tetteiben, ekkor már végképp mellette állunk, még akkor is, amikor egy apát öl meg. A film végére a már megkeseredett nő befejezi tervét, és amellett, hogy elégedettek vagyunk a megérdemelt bosszú beteljesítése miatt, azért el is gondolkodunk, hogy még mennyi jó várhatott volna erre a fiatal nőre az életben. De ilyen a szerelem…

Canterbury mesék

Valószínűleg Pasolinire gondolnánk legutoljára Valentin-napon, a naturalisztikus és szókimondó emberábrázolásával, pedig az ő filmjein is jót lehet szórakozni, bár talán nem ez a legegyszerűbben befogadható darabja a trilógiának. Pasolini stílusához képest könnyed, vidám film a Canterbury mesék, sok-sok pajzánsággal, meztelenséggel és már-már burleszkbe hajló jelenetekkel és helyzetkomédiákkal. Aki még nem látta, nem Valentin-estére javaslom, aki viszont igen, annak jó kis Valentin-napi szexkomédia lesz.

A teljes film:
http://youtu.be/Q38QQLa3uhc

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hungaromém: az utolsó kitörés
Következő cikk Zenei klipek - a VHS-style

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..