A hipnotizőr (Hypnotisören) rendező: Lasse Hallström, főszereplők: Tobias Zilliacus, Mikael Persbrandt, Lena Olin, Helena af Sandeberg, Jonatan Bökman, Oscar Pettersson, Eva Melander, svéd thriller, 122 perc, 2012 (16)
Brutális kegyetlenséggel végeznek az Ek család három tagjával két különböző helyszínen. Joona Linna (a tényleg finn Tobias Zilliacus) felügyelő addig győzködi főnökét, amíg rá nem bízza a nyomozást. Az egyetlen túlélő egy kamaszfiú Josef (Jonatan Bökman), akit sokkos, ergo kikérdezhetetlen állapotban szállítanak kórházba. A kezelőorvos Daniella (Helena af Sandeberg) egy régi ismerősét, Erik Maria Barkot (Mikael Persbrandt) ajánlja figyelmébe, aki jelentős eredményeket ért el hipnózissal, de egy balul sikerült kísérlet miatt visszavonult. Erik ha nehezen is, de elvállalja a fiút és sikerül annyit kiszednie belőle, hogy a gyilkosság idején éppen egy levelet olvasott. Joona a lakást felkutatva megtalálja a levelet, ami teljesen új megvilágításba helyezi az ügyet. Felesége Simone (Hallströmné, született Lena Maria Jonna Olin) állandó – és rendkívül zavaró – féltékenységi jelenetei és fia Benjamin (Oscar Pettersson) betegsége alaposan megnehezítik a munkáját. Újbóli ténykedése is nagy port kavar, így nem csoda, hogy gyógyszereken él. Hátha még azt is tudná, hogy egy kapucnis figura figyeli minden mozdulatát.
Nos igen, ebből egy nagyon jó kis krimit lehetett volna összehozni. Lars Kepler (egy szerző-házaspár írói álneve) 2009-ben megjelent könyve hatalmas siker volt Svédországban, így nem kerülhette el a megfilmesítést. A regény elolvasása után felmerült bennem a kérdés, vajon a film készítői megtették-e ugyanezt. A történetet és a szereplőket úgy ahogy átvették, de ezzel a hasonlóság ki is merült, hogy is mondjam, az egész inkább inspired, mint original. A könyv teljesen más arányokkal operál, más ütemben és más körülmények között derülnek bizonyos dolgok, amelyek emészthetőbbé teszik a cselekményt. A szereplők mellé adott rokonok, ismerősök, barátok, barátnők segítenek megérteni az illető jellemét, viselkedését, gondolatait. Sajnos őket vagy száműzték a filmből, vagy más, kevésbé fontos feladatot kaptak. A két órába önkényesen tettek be és változtattak meg fontosnak ítélt dolgokat, de ezzel csak azt érték el, hogy a nézőben még több megválaszolatlan kérdés marad és nem egyszer ideges vakarózáson kapja magát. Hallströmnek zsigerből már nem ment, ezért inkább az „Amit a svédekről feltétlenül tudnod kell” zsebkönyvből dolgozott. A színészeknek és a helyszíneknek hála a történet valahogy mégis északi tudott maradni. A buszos jelenet nagyon ütősre sikerült és vitathatatlanul a film legjobb része. Lars Kepler(ék) regényfolyamának első részét, túléltük, jöhet a Paganini-szerződés.
No Comment