Z világháború, P béke


Z világháború – World War Z, amerikai-máltai akció-horror, 116 perc, 2013, rendező: Mark Forster, szereplők: Brad Pitt, Mireille Enos, David Morse, Daniella Kertesz. kh: 16

A budapesti csúcsforgalomban hazafelé rohanó élőhalottak mindig szívfájdítóan hitelesek, ezért vehetjük személyes sértésnek, amiért pont a nálunk forgatott finálé hullott le a vágóasztalról. Bár a honi terrorelhárítás fiaskója után (Jaaa, ezek gumi stukik? Ezer bocs…) azon sem csodálkoztunk volna, ha már aznap kiírják a forgatókönyvből a “moszkvai” jeleneteket. A jókora bulvár hátszelet kapó produkció számos valós és gerjesztett vihart megélt. Felzabált néhány bértollnokot, azt csámcsogták, Mel Brooks fiacskájának bestselleréből csupán a zombik maradtak. A premier dátumát pedig úgy tologatták, mint megkergült Csabika a dömperjét a játszón. Végül már a the end feliratban is kicserélődött a betű, és mindezek dacára ünnepélyesen kijelentem: életképes mozi született.

A Z világháború egyik legnagyobb erénye a ritmusában rejlik. Egy reklámidillként induló családi palacsintázást követően rögtön a família kerül a terítékre a reggeli dugóban. Innentől kezdve nem szégyen a futás, nyúlcipőt fel, s az egykoron az ENSZ égisze alatt dolgozó apuka már szigszalagozza a telefonkönyvet alkarjára, puskára a konyhakést. Az emberiség jövője szempontjából “hasznosak” anyahajókon várják a csodát, míg a fogyatkozó populációt képezők terepen fogócskáznak. A producerként ezer szálat mozgató Brad Pitt a játékidő haladtával, azért csak one man show-vá  alakítja az emberiség megmentését, de szerencsére nem zombul Rambóvá. A James Bondban megszokott kontinenseket átszelő utazásai során a fertőzött embertársak aprítása időnyerésre szolgál, a még tiszta tekintetekben pislákoló reményt egyedül a járvány eredetének megfejtése jelentheti.

Amikor Danny Boyle a 28 nappal később során leszámolt a zokniszandálas bácsik sebességével csoszogó zombikkal, elég komoly mennyiségű oxigént juttatott a behorpadt mellkasú műfaj tüdejébe.  A Zombieland és a The Walking Dead sorozat ezt a reneszánszt csak továbbfokozta. A mostani produktum a kor kívánalmainak megfelelően fertőz, jóllehet a George A. Romero és Sam Raimi egyház felszenteltjeinek megmosolyogtatóan vértelenül. Hiába áhítják, hogy 3D-ben majd egy szemgolyó a popcornba gurul, a korhatár-besorolás miatt főleg a pszichénkre építenek. A tokaji hegyoldal tőkéin lógnak olyan szépen a szőlőfürtök, ahogy a Jeruzsálem emelt falain a Usain Bolt részidejét simán megfutó a zombisereg. A pusztulás látképei kellően impozánsak, tisztességesen végigkergetnek minket a kétórás játékidőn, közben nem időzünk el a vékony cérnára felfűzött összefüggéseken. Néhány európai sztár bevillan, megörülve a könnyen jött dollároknak, ám Pitt apuka viszi a boltot, komolyan elhittem neki, hogy egy utasszállítón használt kézigránát közelebb visz a megnyugtató végkifejlet felé.

http://youtu.be/0-0ywf6VK5M
Ha tetszett a cikk, kérlek nyomj egy like-ot!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A lányok azokat a fiúkat szeretik, akik...
Következő cikk Lent, délen… (Szarajevó gyermekei)

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..