Tisztulj vagy pusztulj! (A bűn éjszakája)


A bűn éjszakája (The Purge), rendező: James DeMonaco, főszereplők: Lena Headey, Ethan Hawke, Tony Oller, Adelaide Kane, Max Burkholder, Edwin Hodge, Rhys Wakefield, amerikai thriller, 85 perc, 2013 (16)

A nem is olyan távoli jövőben az Egyesült Államok jobban teljesít. Majdnem mindenkinek van munkája, az emberek nem unatkoznak, nincs idejük a bűnözésre. És hogy senki ne kattanjon be ettől, az ország új vezetői úgy határoznak, évente egyszer, 12 órán keresztül mindenki büntetlenül ámokfuthat. Demokráciáról lévén szó, természetesen bárki dönthet úgy, hogy ebből az őrületből szeretne kimaradni, amennyiben van elég pénze megvásárolni a biztonságot. James Sandin (Hawke) ezt a biztonságot árulja és egész jól megél belőle. Szerető családjával egy biztonságosnak hitt környéken él egy biztonságosnak hitt házban. Csakhogy ez nem kívánságműsor, a vadászatról soha nem a vad dönt, hanem a vadász. A körülmények sem neki kedveznek, egy apró homokszem kerül a fogaskerekek közé és elszabadul a pokol.

Bosszantó. Az alapötlet nagyon eredeti, a rövid bevezetés után, melyben elhangzanak érvek és ellenérvek – de pl. nem derül ki, hogy mi vezetett ide -, az össztársadalmi boncolgatás helyett a történet beszűkül, az író/rendező a feldobott témáról alkotott minden ötletét és véleményét beviszi egy családi házba. Ettől kezdve gyakorlatilag egy félig-meddig izgalmas thrillert nézhetünk végig azzal a plusz információval a birtokunkban, hogy ezúttal a számonkérés elmarad és nincs se mentő, se rendőrség, se semmi. A dolog az ijesztegetések terén alkalmazott sablonos megoldások ellenére úgy, ahogy működik, a szerepét tisztességgel eljátszó Ethan Hawke viszi magával a többieket és fintorgások helyett fogadjuk el, hogy az egyes szereplők gyakran  megmagyarázhatatlan viselkedését a szokatlan helyzet szülte.  A családra rátámadó szimpatikus társaságot vezető Rhys Wakefield hol Ben Foster karakterét idézi fel bennem a Túszdrámából, hol pedig Heath Ledger Jokerét, de tény, tehetséges a srác.

Az ölések közötti szünetekben mindig marad idő egy kis moralizálásra is, ezzel is próbál túlmutani a film saját magán. Bosszantó. A kérdés persze jogos, ki dönti el, ki számít és ki nem, avagy ki a hasznos és ki nem. Van itt még valami, ami rendszeresen felbukkan és megakasztja a történetet. Mindenki meglepődik, ha ölés közben a pofájába vágják, hogy emberség, mert az magában foglal olyan dolgokat, mint a megbocsátás, az irgalom, az együttérzés, az önfeláldozás és hasonlók. Az rendben van, hogy évente egyszer törvényesen előjöhet mindenkiből az állat, de éppen az előbb felsorolt dolgok tesznek minket emberré. Ezeket a tulajdonságokat nem olyan régóta hordozzuk magunkban, a bűn éjszakájának kezdetét jelző sziréna hangja mégis kevés ahhoz, hogy csak úgy megszabaduljunk tőlük.  Éppen ezért végig jelen vannak.

Bosszantó. Amiért joggal haragudhatunk, hogy ez az eredeti ötlet így ellaposodik. Egyszer talán majd csinál valaki ebből egy jobb filmet, de az ötlet már nem lesz eredeti.  Van még néhány dolog, amire szeretném felhívni az Új Alapító Atyák figyelmét: arrafelé az év 365 napján lelőheted azt, aki betör az otthonodba. Az ember a saját otthonában előnyt élvez. Az ember a családjáért bármire képes. Bosszantó.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Akkor ölj fiam, ha jól esik! (Riddick)
Következő cikk Final Cut az egész világ (11.)

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..