Dermesztő mélység (Djúpið/The Deep), rendező: Baltazar Kormákur, szereplők: Ólafur Darri Ólafsson, Jóhann G. Jóhannsson, Thorbjörg Helga Thorgilsdóttir , Theodór Júlíusson, izlandi thriller, 95 perc, 2012.
Bár Izland egy cseppet sem unalmas hely, mégis keveset szerepel a sajtóban. Az utóbbi években először a 2008-as gazdasági válság kapcsán hallottunk róla, amikor is kiborult otthon a bili, aminek tartalma a helyi politikusok és bankárok nyakában landolt. Ha már a landolásnál tartunk, a következő jeles esemény 2010-ben, az Eyjafjallajökull vulkán kitörése volt, aminek hatása még minket is érintett, a levegőbe került vulkáni hamu miatt ugyanis Európa nagy részére légtérzárat rendeltek el.
Menjünk egy kicsit vissza az időben. A Vestmann-szigetek egyetlen lakott szigete Heimaey. Itt található Izland egyik legfontosabb halászkikötője. Kevesen tudják, de a környék már adott egy hírességet Hollywoodnak. Innen származik Keiko, a Szabadítsátok ki Willyt! kardszárnyú delfinje. A szigeten 1973 januárjában kitört az Eldfell vulkán. Hamuja és a lávafolyás a város nagy részét betemette. Egy ember meghalt, rajta kívül a teljes lakosságot evakuálták, közülük később sokan visszatértek és folytatták a megszokott életüket. Így tettek Guðlaugur Friðþórsson szülei is. 1984-ben Gulli már a Breki nevű halászhajón szolgált. Március 11-én, éjjel 11 óra körül a hálójuk megakadt a fenéken, magával rántva a hajót, ami először az oldalára dőlt, majd elsüllyedt. Az ötfős legénységből csak Gulli maradt életben, 6 órát úszott
a jeges vízben, majd további 2 órába telt, amíg a szárazföldre kijutva emberlakta vidékre talált. Egy átlagember 15-20 percig bírta volna ilyen körülmények között. Csodával határos megmenekülése legalább annyira érdekelte a tudósokat, mint a médiát, kísérletek sorának vetették alá, de csak annyit sikerült megállapítaniuk, hogy szervezete jobban reagál az extrém körülményekre.
A történetet Izlandon mindenki oda-vissza tudja kívülről. A helyi születésű Kormákurt régóta foglalkoztatta a megfilmesítés gondolata, a válság azonban közbeszólt. Ez a válság viszont az egyébként is összetartó izlandiakat még jobban összekovácsolta, a filmre vitt hősi eposz is ennek a népnek az erejét, akaratát szimbolizálja. A mozi kerüli a digitális trükköket, eredeti helyszínen forgatták, a nyári időjárás nem sokkal volt kegyesebb a stábhoz, mint annak idején Gullihoz a novemberi fagy. A hajótörés és a megmenekülés bemutatása nem veszi el a film teljes hosszát, a káprázatos felvételek és a hihetetlen színészi teljesítmény ellenére ezt a megoldást valószínűleg sokan unalmasnak találták volna.
Először a legénységgel ismerkedhetünk meg. Gulli egy nagy mackó, erős és bátor ember, tisztaszívű és önzetlen. Ugyanakkor rendetlen és lusta, a szüleivel él, a kiszemeltjének nem meri elmondani érzéseit, helyette, amikor csak teheti, részegre issza magát a kocsmában. A hajó kifut, a legénység teszi a dolgát. A párbeszédek nagyon erősek. Megtörténik a baj. A stáb által vásárolt hajó valóban elsüllyed, a rendező a szereplőket is rendesen megkínozza. Gulli egyedül marad. A páratlan adottság önmagában nem elég, a túléléshez kell egy nagy adag szerencse, kitartás és hit. A vízben töltött idő alatt végig csak egy napot kér, hogy változtasson rossz szokásain. Egyszerűen nem halhat meg ilyen fiatalon, hiszen még annyi tennivalója van az életben. A film felénél Gulli megmenekül, mindenki arra kíváncsi, hogyan. Gulli egy idő után ráun a kísérletezgetésre, hazatér a közösségéhez, hogy folytassa az életét, találkozzon szüleivel és elhunyt társainak hozzátartozóival. Majd visszatér a kikötőbe és elfoglalja új helyét egy másik hajón. Az élet meg tovább.
A film tagolása nagyon okos, bár kétségtelenül a halál – ideiglenes – legyőzése a csúcspont. Kormákur igazi északi mozit csinált, amiben Ólafur Darri Ólafsson felejthetetlen alakítást nyújt. Nagyon komoly, elgondolkodtató alkotás, melyet a képi világ és a zene tesz teljessé.
http://www.youtube.com/watch?v=VyGTCIy9IsI[/embed]
