A komornyik



A komornyik (The Butler), rendező: Lee Daniels, szereplők: Forest Whitaker,  Oprah Winfrey, Terrence Howard, Lenny Kravitz, Vanessa Redgrave.amerikai életrajzi dráma, 132 perc, 2013 (12)

Egy láthatatlan ember emlékei

A lakájok hivatásuknál fogva inkább csak statisztáknak tekinthetők, bár azért egy párszor már előtérbe kerültek a mozgófilm történetében: elég csak A napok romjaira, a Csengetett Mylordra vagy a jó öreg Hippolytra gondolni. Nemrég Quentin Tarantino ajándékozott emlékezetes szerepet egy Samuel L. Jackson játszotta fekete komornyiknak, amivel Forest Whitaker komornyikja beszélőviszonyban sincs.

Van az a Monty Python jelenet, amikor a Graham Chapman alakította lakáj egyszer csak a főszereplők legnagyobb megdöbbenésére óriási közönségkedvenccé válik, és a darab befejeztével ő aratja a legnagyobb tapsot és gyűjti be az összes virágcsokrot a nézőktől. Ez nyilván abszurd példa, hiszen a komornyikok a filmekben és a színdarabokban meghúzódnak a háttérben, mondhatni láthatatlanná válnak, ahogy ez az itt tárgyalt filmben is többször elhangzik. Az amerikai történelemben mégis volt valaki, akinek az élete filmért kiáltott: A komornyik című film annak a Eugene Allennek a visszaemlékezésein alapul, aki 34 évet húzott le a Fehér Házban, hét amerikai elnököt szolgálva.


Lee Daniels a Precious című filmmel szerzett hírnevet magának pár éve, és aki azt látta, az nagyjából tudja, hogy mire számíthat A komornyiktól. A rendező ezúttal is az érzelmek manipulálását tűzte ki célul, a képi eszköztára sok esetben túllépi a giccs határát, de a színészek szerencsére mentik a menthetőt. Forest Whitakernek megint kinéz egy Oscar-jelölés, bár a nagyobbik fiát játszó, amúgy brit David Oyelowónak még inkább kijár az elismerés, és még Oprah Winfrey is elfelejteti velünk, hogy ki is ő valójában. Kisebb gond csak a mellékszereplők terén van: John Cusack a krumpliorr ellenére sem néz ki Richard Nixonnak (noha a színészi eszköztárának köszönhetően mégis jobban idézi meg Tricky Dicket, mint Frank Langella a Frost/Nixonban), James Marsden meg egyszerűen túl csecsemőfejű JFK-nek. Alan Rickman viszont elképesztően jól hozza Ronald Reagan manírjait, és szerencsére az inkább zenészként, illetve ripacsként ismert Lenny Kravitz / Cuba Gooding párosra sem lehet panasz.
A komornyik egy olyan film, ami egy merészebb direktor kezében izgalmasabb lehetett volna, a legnagyobb probléma pedig az, hogy a 40 (!) producert felvonultató stáblista előtt még az aktuálpolitikai maszlagot is megkapjuk. Ennél azért ígéretesebbnek tűnt a modern kori amerikai történelmet kívülállóként, mégis testközelből átélő kisember sztorija, és kiderül, hogy mekkora különbség lehet Forest (Whitaker) és Forrest (Gump) között.

http://youtu.be/cuqf2VKR3W4

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Top 25 film idén?
Következő cikk Csillaghercegnő