Orosz Dénes második nagyjátékfilmje, a Coming Out alaposan felkorbácsolta a kedélyeket, aztán pedig az utóbbi évek egyik legjobban nyitó magyar filmjévé vált. Beszélgettünk vele a színészválasztásairól, a film internetes visszhangjáról és a magyar filmek jelenlegi helyzetéről is.
Kilencszer felvételiztél a Filmművészetire. Miért volt neked mindenképpen fontos, hogy felvegyenek? Hisz ha jól tudom, te előtte csináltál már amatőrfilmeket.
Úgy gondoltam, ez a hivatalos útja a dolognak. Ha Pesten születtem volna, talán nem lett volna ennyire fontos, mert itt azért készülnek függetlenfilmek, meg rengeteg a filmezési lehetőség. De Debrecen egy sokkal kisebb város, ott az ember mint egy gerillaharcos, úgy csinálta a kis filmjeit. Hiányzott az a tudat, hogy nekem most meg van engedve, hogy filmekről tanuljak, vagy filmeket csináljak egész nap, és csak ezzel foglalkozzak, ne csak egy szabadidős hóbort legyen. Ha nem vettek volna végül fel, akkor is megcsináltam volna valahogy, meg eljutottam volna szerintem idáig, de örülök, hogy végül így alakult, ahogy alakult, meg ott tartok, ahol éppen tartok.
Nehéz volt erről a témáról meggyőzni a Filmalapot?
Nem volt nehéz, a forgatókönyv átírása után volt újabb átolvasás, leülés, megbeszélés, megkerestük, mi az, ami nem stimmel. Ebben a Filmalap nagy segítségemre volt. Remek ötletekkel és tanácsokkal láttak el, tehát számomra a Filmalappal való együttműködés inspiráló és hasznos volt.
Zsinórban most már harmadszor dolgozol együtt Tompos Kátyával. Ő a te Diane Keatonod?
Erre még nem gondoltam. Imádom benne, hogy mindig képes meglepni. Nem az van, hogy én eldöntöttem, hogy minden filmemnek a főszereplője lesz, az adott szereptől függ mindig, kit választok ki. Az ő szerepére rengeteg lányt meghallgattam, akik nagyon tehetségesek, de valami mégis hiányzott. Aztán Kátyánál azt éreztem, hogy megtaláltam a tökéletes embert, akit kerestem. Igazából ennyi.
Csányival sem először dolgozol.
Sanyi evidens volt számomra erre a szerepre. De nem azért választottam ugyanazokat a főszerepre ismét, mert biztosra akartam velük menni. Szeretek velük dolgozni, mert jó velük dolgozni. Hasonlóan gondolkodunk, a munkamódszerünk is hasonló, működik a kémia köztünk, inspiráljuk egymást.
http://www.youtube.com/watch?v=l4ZGbStXzzU[/embed]
Olvastad a neten a visszajelzéseket, amikor kijött a film előzetese?
Persze.
Mit szóltál hozzájuk?
A plakátra érkező reakciókat tökéletesen elfogadom. Sajnos bugyutábbnak állítja be a filmet, mint amilyen. De közben értem a szándékot, hogy egy kristálytiszta vígjátékként kommunikálja a filmet. Az volt a cél, hogy minél több néző jöjjön be a filmre és úgy gondolták, hogy ez a legmegfelelőbb módja. Ez az egyik dolog. A másik a trailer, aminek szerintem az a dolga, hogy felkeltse az érdeklődést, asszociációkat keltsen. Ez egy marketingtermék, nem egy művészeti állítás. Tud az is lenni, de ez nem az. Megértem, hogy a sztori első hallásra sokakban visszatetszést kelthet, hisz az az alapkoncepció, hogy ezúttal egy meleg döbben rá arra, hogy nem a saját neméhez vonzódik. De nem az az üzenet, hogy a melegekből heterót lehet csinálni. Nem a baleset az okozója a változásnak, hanem egy mesei fordulat – nevezhetjük sorsnak, vagy varázslatnak. Sokszor elmondtam az utóbbi időben, de a félreértések elkerülése érdekében újra elismétlem, hogy a Coming out nem arról szól, hogy a melegeket fejbe kell vágni és akkor majd jól heterók lesznek. Ezt ugyanis én sem így gondolom.
Kényes témáról szól, amit két, teljesen ellentétes módon is el lehet rontani. Mennyire nyomasztott a tudat, hogy meg kell találd az egyensúlyt, hogy ne is legyen a film offenzív, de közben ne is váljon meleg tanmesévé?
Ez volt a legfontosabb – a hangsúlyok eltalálása. Ki kellett dekázni, hogy mi az, amire vigyáznunk kell, mert tudtuk, hogy noha ez egy ártalmatlan vígjáték, témájánál fogva indulatokat válthat ki. Franciaországban nem lenne annyira problematikus egy ilyen komédia, de itt nálunk, ebben a maradi légkörben más a helyzet. Ám ez nem igazán nyomasztott. Sokat dolgoztunk a történeten Várady Zsuzsival, a film dramaturgjával. Ő hatalmas segítség volt számomra, mert egy külső szem volt – egészen addig a pontig, amikor már ő sem tudott kívülállóként ránézni a forgatókönyvre. Ezen viccelődtünk is néha.
Könnyebb volt második filmet csinálni, mint elsőt?
Nem. Mindig úgy gondolok a következő filmemre, hogy mi az, amiben fejlődhetek általa. Ez az egész a tanulásról és gyakorlásról szól.
Na és mit tanultál a második filmedből? Miben fejlődtél?
Megpróbáltam bizonyos dolgokra fokozottabban odafigyelni, amiket hiányosságnak láttam utólag a Poligamyban. Bízom benne, hogy sikerült ezeket jobban csinálni.
A magyar filmek még mindig kifejezetten nézettek, csak már nem a mozikban, hanem az interneten, vagy a TV-ben. Mennyire fog bántani, ha a filmet végül többen fogják látni mondjuk az Indavideón, mint moziban? Hiszel abban, hogy idővel majd visszajönnek az emberek a magyar filmekre a moziba?
Nekem az a legfontosabb, hogy ez egy jó film legyen, az emberek pedig szeressék. Tisztában vagyok vele, hogy sajnos kevesebben járnak magyar filmekre moziba, mint mondjuk 3-4 éve, például az Isteni műszak pár éve kétszer annyi nézővel ment volna. Elszoktak az emberek a magyar filmektől, de ez igazából érthető, hiszen három évig nem nagyon készültek filmek. A nézőket most fokozatosan kell visszacsalogatnunk és ez hosszú folyamat lesz.
De azért meglepődtél volna, ha nem hozott volna jó nézőszámot?
Szerencsére a Coming out nagyon sikeresen nyitott. Remélem, ezután is ilyen sokan nézik majd, mindenesetre most egyértelműen úgy tűnik, kíváncsiak rá az emberek. De soha nem szabad semmin meglepődni. A Poligamynál sem lepődtem volna meg, ha nem lesz siker, de bíztam benne, mert úgy éreztem, megvan benne a potenciál. Ebben is érzem a lehetőséget. Azon voltam, hogy a legjobb tudásom szerint csináljam meg a filmet, szeretném, hogy sokan elmenjenek rá, de bizonyos dolgok rajtam kívül esnek.
Mennyi nézőre számítasz összben?
Most ezt nem lehet annyira belőni. Négy évvel ezelőtt a Poligamynál meg tudtuk becsülni, hogy alsó hangon mennyien fogják megnézni. A 100 ezer nézőben biztos voltam, végül 154 ezren nézték meg. De ezt jelenleg nem könnyű kiszámítani. Úgy gondolom, most nulláról indulunk, filmeknek és éveknek kell eltelni, hogy ismét annyi néző legyen a magyar filmeken a mozikban, mint korábban.
Mi lesz a következő film?
Babonából nem szoktam ilyesmikről beszélni. A fejemben már készen van egy sztori, de ezt még be kell izzítani, le kell ülni megírni, szóval ez egy hosszú folyamat lesz, aminek még az elején tartok.
