Csinibabák (Cupcakes), rendező: Eytan Fox, szereplők: Dana Ivgy, Yael Bar-Zohar, Ofer Shechter, Anat Waxman, Efrat Dor, színes, feliratos, izraeli-francia vígjáték, 90 perc, 2013 (12)
Adott egy bérház Tel Aviv külvárosában. Hat lakó, a cukrászművész anya, Ofer, a meleg ovóbácsi, az apjával élő szóvivő helyettes, az ex-szépségikon jogász, a visszahúzódó blogger és a leszbikus zenészlány. Minden évben összeülnek, hogy megnézzék a UniverSong nemzetközi dalvetélkedőjét. Anat-ot a vetélkedő reggelén hagyja el cukrászsegéd férje. A kissé unalmas vetélkedő show után, a lányok és Ofer rögtönöznek egy dalt, hogy felvidítsák elkeseredett szomszédjukat. A dal olyan jól sikerül, hogy Ofer elküldi a szervezőcégnek, aztán a lányok egyszer csak megtudják, hogy nekik kell képviselniük Izraelt a következő UniverSong dalfesztiválon…
A történetet ismerjük: különböző korcsoportokból verbuválódott emberek összeállnak, hogy véghezvigyenek valami lehetetlent (ez esetben, hogy Izrael ne az utolsók között végezzen a dalfesztiválon). Kilépnek a szürke hétköznapok közül, végül vállalják, hogy ellene mennek családjuk és a barátaik akaratának – követik az álmaikat.
A film meg se próbál humoros lenni, leszámítva egy arab viccet, miszerint „Olyan sokszínűek vagytok, mint Izrael. Kár, hogy nincsen köztetek egy arab.”, illetve az olyan bejáratott meleg-szituációs gegeket, mint amikor a meleg főhőssel flörtölő orosz énekesnek megjelenik a szeretett felesége.
A film több szempontból is kritikát fogalmaz meg az Izraeli közélettel kapcsolatban. Bemutatja, hogy az állami szervezet csak akkor támogatja az őt képviselő csapatot, ha beleszólhat a produkcióba. Hogy egy közéleti szereplőnek (a Humusz, humuszforgalmazó cég arcának, a főszereplő Ofer fiújának) nem áll jól, ha meleg. Ahogyan a szülei is mondják, „nem kérjük, hogy szakítsatok, nem vagyunk mi olyan maradiak, csak ha lehet, vegyetek vissza a nyilvánosságból.” Mindez nem ironikus, inkább drámai hatást kíván kelteni.
A film összességében egy kevésbé igényesen kidolgozott európai vígjátékra hajaz, rövid párbeszédekkel, kiszámítható dramaturgiával. Aki szereti a zenés sikertörténeteket, illetve az egzotikus nyelvi környezetbe helyezett kortárs közönségfilmet, annak ez a film sem okozhat csalódást. Talán a balkán-popzenét idéző sikersláger lehetett volna egy hangyányival rövidebb.
http://www.youtube.com/watch?v=_4QmJlKAt4I[/embed]
