2013-as kedvenceink (1.rész)


Top 5-nek indult, néhol sikerült is. Van, aki rangsorolt, egyesek pedig évösszegzőt írtak. Többnyire a hazai bemutatók dátumai voltak az irányadóak, ám néhol becsúszott néhány forgalmazáson kívüli alkotás is.

STEVE-O

25. Blue Jasmine, 24. Adele élete 1-2. fejezet, 23. Pain & Gain, 22. Mielőtt éjfélt üt az óra, 21.Transz, 20. A törvény ereje, 19. Halálhegy: A Dyatlov-rejtély, 18. A lehetetlen,17. Gyilkos Joe, 16. A házban, 15. Démonok között, 14. Szemfényvesztők, 13. Napos oldal, 12. Eleven testek, 11. Zero Dark Thirty: A Bin Laden hajsza, 10. Kényszerleszállás, 9. Sötétségben: Star Trek, 8. A kezelés,7. Phillips kapitány, 6. Hajsza a győzelemért,

5. A vadászat

Manapság, amikor a sajtó a Lostprophets frontember Ian Watkins botrányától hangos, extrán félelmetes feladat megnézni egy olyan filmet, ami a pedofília témáját érinti. A Dogma-veterán Thomas Vinterberg nagy valószínűséggel Oscar-várományos drámájában Mads Mikkelsen élete legjobb alakítását nyújtja az óvó bácsi szerepében, aki a meggyanúsítást követően pillanatok alatt közellenséggé válik.

4. A messzi dél vadjai

Benh Zeitlin tavaly még itt szörpözött a Cinefesten, pár hónapra rá meg már az Oscar-gálán várta, hogy esetleg az ő nevét szólítják-e a legjobb rendező kategória győzteseként. A rendező első nagyjátékfilmje elvarázsoló történet a Katrina hurrikán pusztítását még mindig nem kiheverő Louisianáról, egy hatéves kislány szemszögéből.

3. Django elszabadul

1994 óta várjuk, hogy Quentin Tarantino végre megint csináljon egy igazán jó filmet, és ehhez most jutott a legközelebb. A legendás spagetti-westernhős Django szerepét egy fekete színészre osztotta, és jó szokásához híven ismét leszerződtetett egy kupac ismert és elfeledett színészt. A show-t természetesen ezúttal is Christoph Waltz lopja el, de azért az sem akármi, amikor a vége felé felcsendül az Ördög jobb és bal keze című film betétdala.

2. Gravitáció

Ilyenkor csóválja igazán az ember a fejét, hogy Sandra Bullock húsz éven keresztül miért csak agyatlan vígjátékokra pazarolta a tehetségét. Oké, pár éve kapott már egy Oscart (egy nappal előtte meg egy Arany Málnát), de igazából ez a film avatta őt most elismert színésznővé. Rajta kívül pedig emeljük még meg a kalapunkat a merész snittek mestere, vagyis Alfonso Cuaron előtt, aki tényleg elhitette velünk, hogy ott lebegünk mi is az űrben az asztronautákkal. A Gravitáció megtekintése kizárólag moziban ajánlott, és aki letöltve nézi meg, az – egy kiváló grafikus ismerősöm szerint – éljen zacskós levesen az élete végéig.

1. Fogságban

Még valaki, aki megmutatta idén, hogy színész is tud lenni, ha akar: Hugh Jackman. Az eddig nem éppen az elitben jegyzett Denis Villeneuve thrillerében az „ember, akit mindenki Wolverine-nak hív” a szemünk előtt alakul át szigorú családapából kétségbeesett ronccsá, de talán még őt is lejátssza a különc zsarut megformáló, idegesen pislogó Jake Gyllenhaal, és a feltételezett tettes, Paul Dano. A Fogságban a legjobb pszichothriller a Hetedik óta, idegtépően lassú kameramozgásokkal, és fojtogató légkörrel, és az is biztos, hogy kevés olyan filmet láthattunk az utóbbi időben, aminek a cselekménye tízpercenként vesz és újabb és újabb fordulatot.

SZMI

A vadászat

Hangulatképek, filmzene, fényképezés. Egy pillanatig sem volt unalmas. Pontos történetvezetés és egy remek Mads Mikkelsen.

Django elszabadul

Tarantino megmutatta, hogy még mindig tud jelenetet írni. Remek döntés Samuel L. Jackson, mint öreg zsarnok, és hogy Christoph Waltz is nagyobb szerepet kapott. Várjuk a következőt!

A nagy Gatsby

2013 emlékezetes filmjei közé azért kerülhet be A nagy Gatsby, mert egy olyan irodalmi adaptáció, ami méltán megérdemli az elismerést. A hatalmas, szinte már giccses látványkoncepció hűen ábrázolja a kor felületességét. A mai popzenékből összeálló OST pedig különös módon passzol a film légkörébe. És Leo se rossz. Tényleg.

The World’s End

Régen nem nevettem hangosan moziban. A párbeszédek klappolnak, a gegek ülnek, a csapat pedig olyan összeszokott, mintha tényleg mind együtt nőttek volna fel. Edgar Wright Cornetto-trilógiájának befejező része remek szórakozás annak, aki egy igazán ügyes, alhasi humortól mentes vígjátékra vágyik.

Anna Karenina

A világirodalom talán legfontosabb szerelmi története az Anna Karenina. Pár évtizedenként fel szokás dolgozni, a most bemutatott film, minden történetvezetési hibájától eltekintve, végre egy olyan vizuális világot, eredeti ábrázolásmódot tár elénk, ami indokolttá teszi, hogy bekerüljön 2013 legérdekesebb filmalkotásai közé.

VERES SZILÁRD

Sajnos az idei évben rohadt kevés filmet sikerült még megnézni, főleg időhiány miatt (legalább is ezt szoktam hazudni az embereknek). Nagyjából felét annak, amit látni szerettem volna, meg látni szeretnék még. Szóval a lista még alakul, de jelen pillanatban ez a 10 film tetszett a legjobban idén – sorrend nélkül, ABC rendben, eléggé különböző filmek, nehéz őket összemérni.

Blancanieves

Újkori némafilm sokkal több szívvel, ötlettel, meg humorral, mint a The Artist. Ráadásul előbb is elkezdett készülni, mint az Oscar-díjas „párja”. A Hófehérke modern, kissé abszurd és morbid újragondolása, ami az alaptörténeten elég rendesen csavar párat, többek közt az egyik törpe kitör a friendzone-ból.

Frances Ha

Ennek a filmnek legtöbbször mindenki a hangulatát, a bűbájos Greta Gerwiget, vagy éppen a gyönyörű képeit szokta kiemelni – amik természetesen kiválóan, miközben a legerősebb eleme talán pont a bitang erős forgatókönyve. Zseniális coming of age történet egy harminc felé közeledő nőről, ami aranyosan naiv főhősét szembesíti a cinikus világunk zord játékszabályaival. Frances hiába küzd, végül úgyis kénytelen lesz valahogy betagozódni.

Gravitáció

Űrben mélázós sci-fit vártam, helyette egy űrben menekülős vérfagyasztó thrillert kaptam. Aminek ráadásul még a 3D is szexin állt, főleg azért, mert nem mászott be az aurámba az effektjeivel, hanem hagyta, hogy én legyek részese a világának. Az élmény pedig olyan volt, mintha én is próbálnék túlélni a főhőssel az űrben lebegve magatehetetlenül. Amitől persze több egy szimpla látványmozinál, az az erős és finom, apró darabokból kialakuló karakterdráma, illetve az újászületés dráma. Így kell történetet mesélni látványosan, James Cameron!

Vasember 3

Hány olyan frencsájz van Hollywoodban, aminek a harmadik része a legjobb? Sőt, a Vasember 3 a legjobb a Marvel saját mozis univerzumán belül is. Főleg azért, mert ellentétben az eddigi filmekkel, nem volt „tipikus Marvel-mozi”, hanem ízig-vérig Shane Black film volt a képregényfilm kereteken belül, kvázi szuperhősös buddy cop movie. Amit pedig Shane Black tud, azt továbbra is ő tudja a legjobban a szakmában: vicces, pattogó párbeszédek, szórakoztató verbális inzultusok a szereplők közt, a tökös de esendő karakterek írása, és az ehhez társuló erős  és biztos történetvezetés. Ez a film mentette meg a hervasztó nyári blockbuster szezont.

Senki többet

Nehéz erről a filmről úgy beszélni, hogy közben ne is spoilerezzek el semmit, főleg azért, mert a film mozgatórugója a milliónyi titok és kérdőjel. Azt viszont nem bírom magamban tartani, hogy Giuseppe Tornatore egy végtelenül gonosz ember. 2013-ban talán egy film sem törte annyira össze a szívem, mint ez. Ezt pedig végtelenül elegánsan, nagyon erős színészi játékokkal tette. Geoffrey Rush például itt sokkal jobb, mint A király beszédében.

Csak Isten bocsáthat meg

Nicolas Winding Refn nem egy egyszerű eset, és mostmár sportot űz abból, hogy minden alkalommal szembe menjen az elvárásokkal. Pályájára illik az egy sima-egy fordított minta, a Drive volt a sima, ez meg a fordított, ami leginkább a Fear X-ben és a Valhalla Risingban már kísérletezett, erősen szimbolista vonalat viszi tovább, és végre sikerült ezt Refnnek tökélyre fejlesztenie. Páratlan hangulatú film jó és rossz harcáról, meg a kettő közt örlődő emberről. Bizarr szerelmeslevél Jodorowsky-nak, spirituális karaokézással, szamurájkardos istennel, meg Donatella Versace külsejű Sátánnal.

Philomena

Philomena Lee története annyira szomorú és elkeserítő, egyúttal dühítő, hogy a film után talán még a keresztény nézőknek is kedve lenne templomokat gyújtogatni. Ebből lehetett volna valami artsy torture pornt is csinálni, nagyon szürke képekkel, meg sok naturalista jelenettel, de pont ettől igazán jó, hogy ezt a kemény történetet tudta finom humorral oldani, így a drámai jelenetek még drámaibbak tudtak lenni, mert sikerült ezeket ellenpontozni. A film végi erkölcsi győzelem pedig katartikus és gyönyörű.

Spring Breakers

Bár ez a film is ugyanazokkal a kissé kaotikus és nihilista, gerilla módszerekkel készült, mint az összes eddigi Harmony Korine film a Mister Lonely-t leszámítva, az a csodálatos benne, hogy teljesen úgy tűnik, mintha a film minden egyes jelenete teljesen tudatos és előre alaposan megtervezett lenne. Korine most érett be igazán, kegyetlenül pontos és őszinte képet fest ismét napjaink kisvárosi és külvárosi fiatal generációjáról, miközben az „amerikai álom” felszínességét és ürességét is perverz mosollyal forgatja ki.

The World’s End

Összesen háromszor láttam ezt a filmet, ebből kétszer moziban, és minden egyes megtekintés alkalmával egy picit jobban és jobban szerettem, felfedezve apránként az apróbb, rejtett poénokat is. Ráadásul már legelsőre is imádtam. Edgar Wright valóságos mesterévé vált az évek során a Billy Wilder féle „komédiaritmizálásnak”, elképesztő iramban záporoznak a gegek, miközben a történet is halad és épül közben. A Cornetto-trilógia lezárult, és egyúttal bevonult a filmtörténelem legjobb trilógiái közé három tökéletes darabbal, Wright pedig úgy tűnik, képtelen hibázni.

Itt a vége

Evan Goldberg és Seth Rogen szerelemprojektje eléggé kétélű vállalkozás volt, vagy zseniális lesz, vagy rémesen rossz. Szerencsére előbbi lett, Hollywood vezető komikusgenerációja kíméletlen viccet csinál önmagából, amitől viszont ennyire működik a This Is The End, az a poénáradatra felhúzott korrekt történet, amitől az egész viccelődés nem tűnik egy kicsit sem öncélúnak és néhány hülyegyerek fárasztó belsős poénkodásának. De persze a belsős poénok is jól eső pacsiza az alkotóknak a Freaks and Geeks rajongókkal.

Bónusznak legjobb filmes, de nem filmélmények az évben: beszélgettem George Sluizerrel, a The Vanishing rendezőjével River Phoenix utolsó filmje, a Dark Blood kapcsán. Kaptam személyes jótanácsokat Antal Nimródtól a jövőre nézve. Egyik nagy ikonom, egyben egyik kedvenc filmemnek, a Szigorúan ellenőrzött vonatoknak az író-rendezője, Jiri Menzel komplett hülyének nézett, miután sikerült teljesen beégetnem magam előtte. De persze egyik sem űbereli azt, hogy voltam egy légtérben Sas Tamással. Kétszer is.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (16.)
Következő cikk 2013-as kedvenceink (2.rész)