Jack Ryan: Árnyékügynök (Jack Ryan: Shadow Recruit), rendező: Kenneth Branagh, szereplők: Chris Pine, Keira Knightley, Kevin Cosner, Kenneth Branagh, amerikai akcióthriller, 134 perc, 2013. (16)
Karakter-gyilkos
Kevin Costner egyszer már majdnem eljátszotta Marko Ramiuszt, de inkább farkasokkal táncolt. Most a sokadik Jack Ryant szervezi be a céghez. Branagh Thor kalapácsát pisztolyra cseréli és Kirk kapitány sem repül messzebb Moszkvánál.
Az Árnyékügynök az első olyan Jack Ryan-film, ami nem egy adott regény alapján készült, hanem csak a Tom Clancy által teremtett karaktereket vette át. A sors iróniája, hogy a film első hivatalos plakátja az író halálát követő napon jelent meg (az előzetesre pedig további egy napot kellett várni). Legutoljára 2002-ben A rettegés arénáját láthattuk moziban. A film alapjául szolgáló könyvet Clancy még 1991-ben írta, hőse azóta a CIA igazgatói posztjáig vitte, majd egy terrortámadást követően az Egyesült Államok elnöke lett. Utolsó könyveiben ifjabb Jack Ryan veszi át a stafétabotot, de Clancy hozzákezdet egy új karakter, Maxwell Moore kidolgozásához is.
Téma lenne bőven. Hogy ezekből eddig miért nem készült film? Clancy a regényírás mellett ismeretterjesztő művek szerzője is, a témában való jártassága a szórakoztató irodalomra nem kifejezetten jellemző alaposságban és részletességben is megmutatkozik? És ha ez még nem lenne elég egy végtelenül hosszú (ugyanakkor lebilincselő) regény megírásához, a cselekmény több szálon fut és sok a szereplő. Nem éppen ez a filmkészítők álma. Szakértelme és elismertsége révén rengeteg dologra volt rálátása, a legfelsőbb szinteken voltak barátai. Egy adott aktuálpolitikai helyzetből kiindulva mindig a legrosszabb „what if” forgatókönyvet vette elő, amihez kellő képzelőerővel rendelkezett, és elvitathatatlan patriotizmusa ellenére a rá jellemző őszinteséggel feszegetett kényes témákat. Könyvei eddig is alaposan átgyúrva kerültek vászonra, a Férfias játékoktól el is határolódott. Akármi is legyen az ok, a Paramountnál egy teljesen új, az írótól független történet mellett döntöttek
Sam Raimi neve már 2008-ban felmerült, ám a rendező Peter Parker mellett tette le a voksát. A projekttel a készítők – köztük a Végveszélybent is jegyző Steven Zaillian – végül addig pöcsöltek, amíg Chris Pine a Csillagflottához szerződött. 2012-ben David Koepp türelme elfogyott és végre elkészülhetett az Árnyékügynök. Annak ellenére, hogy a történet nem kötődik egyetlen regényhez sem, Ryan (Pine) katonai pályafutásának itt is egy helikopter baleset vet véget. Bár nem a jelenből indulunk, a történet egy kicsit későbbre helyeződik, mint Clancynél, Ryan a gazdasági tanulmányait a szeptember 11-iki terrortámadások miatt hagyja félbe és így kerül Afganisztánba. A sérülést követő rehabilitáció közben szippantja be a CIA (Costner), amiről persze senkinek sem beszélhet és félbehagyott tanulmányait befejezve kezdi meg kamu munkáját a gazdasági életben, amiről persze senki nem tudhat. Mire ide eljutunk, már össze is kötötte az életét a rehabilitációt végző orvossal (Knightley).
A monitor mögött ülve a bonyolult számsorokból és táblázatokból egy világméretű összeesküvést olvas ki és máris a terepen találja magát, ahol mindenki meg akarja ölni. Talán jobb lett volna elolvasni az apróbetűs részt, mielőtt aláír a Céghez. A cél az Egyesült Államok pénzpiaca ellen intézett támadással visszalökni az országot a kőkorszakba. Az ügy mögött a Kreml megbízásából dolgozó Cserevin (Branagh) áll, a végső leszámolás nem sokat várat magára. Cserevin van annyira gonosz, hogy a támadás egyben fizikai megsemmisítést is jelentsen.
Clancy száműzésével a szellemiségét is sikerült száműzni, a főhőst hívhatnák Kovács Bélának is, de a Jack Ryan név ügynök körökben jobban cseng. Bondhoz hasonlóan ő sem használ álnevet, mert minek. A Shakespearet az anyatejjel magába szívó Branagh ért az ármányhoz és a cselszövéshez, de Koeppéktől egy kiszámítható, nem túl bonyolult történetet kapott.
A vérfrissítés akár jót is tehetett volna a mozinak, de mintha a két lábon járó vállfa Knightely és a csibészes képű Pine megragadtak volna a korábbi szerepeikben. Branagh az egyszerre érzelgős és kegyetlen gonoszként inkább vicces és szerethető. A film erényei közé tartozik az eredeti moszkvai helyszín, a látvány, a lendület, a belecsempészett nagy adag humor, a nagyon jó zene és Costner rutinja. Meg az, hogy szórakoztató, ami manapság nem szériatartozék.
Az Árnyékügynök nem áll be a sorba, külön utakon jár, de jó kis akció, ne féljünk tőle. Hogy lesz-e folytatás, azt nem tudom, de már fut egy másik projekt. A ’93-ban megjelent – a vietnami háború alatt játszódó – Bűntudat nélkülben az olvasó megismerkedhet a fiatal Ryannel. És igen, ez lesz a következő Clancy adaptáció. Ha minden igaz, William Harper szerepében ismét Kevin Costnert láthatjuk.
